Szabó Lőrinc: Lóci verset ír
Ünnep előtt volt. Kint a kertben
| most borult virágba az alma, |
a barackfa már vetkezett,
én meg épp versbe igyekeztem
| mikor egyszerre nyílt az ajtó, |
jött Lóci és elémbe állt
s megszólalt: – Apu, verset írtam!
| – De hisz még nem tudsz írni, te! |
| – Nem is írtam, csak kigondoltam. |
– No, halljuk. – Hát figyelj ide, –
szólt Lóci, azzal nekikezdett
| s két sorban elmondta a verset: |
egyszerre csak abbahagyja.”
Én nagyot néztem: – Ki? Kiről szól
| a versed? Ennyi az egész? |
| – Hát az istenről, az a címe! – |
magyarázta a gyerek; és:
– Nem kéne még valami hozzá?
| – Nem hát, – felelt ő, – ez az élet, |
ebben már minden benne van.
– Benne van, jól van, igazad van,
| szép a vers, menj és játssz tovább! – |
| Szinte ijedten csókoltam meg |
Lóci hatéves homlokát…
Ő elrohant… Kint ragyogott a
| tavasz, a bárány bégetett |
| s én eltünődve ezt a verset |
írtam a magamé helyett.
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).