Te döntesz


Mostanában többször is találkoztam az interneten Fanny könyvével, és egyre inkább úgy éreztem, hogy ezt nekem el kell olvasnom. Már itt várt rám az asztalon, amikor javában a Germinalt olvastam, mégis azt éreztem, hogy ez a könyv azt sugallja: engem kell olvasnod. Így hallgattam rá, és elkezdtem.

Valószínűleg keveseknek kell bemutatni Fannyt, de aki esetleg még nem hallott volna róla, annak (is) röviden összefoglalom, mit kell tudnia.
    
Fanny is ugyanolyan kisgyerek volt, mint a többiek, mígnem másfél évesen izomsorvadást diagnosztizáltak nála. Az állapota fokozatosan romlott, mire iskolába került, már kerekesszékben töltötte a napjait. Úszásoktató édesanyja mindent megtett, hogy javítson a lánya állapotán, így rendszeresen magával vitte az uszodába, ahol Fanny a vízben ugyanolyan volt, mint mindenki. Ott nem voltak előtte akadályok.

Tizenöt évesen megtalált az orvosi papírjai közt egyet, mely három évvel korábban készült és az orvos feketén-fehéren kijelentette, hogy tizennyolc éves koráig élhet, a légzőszervei addig bírják. Az első döbbenet után úgy döntött, ő élni akar és a hátralévő napok mindegyikét kihasználja.

Majd eljött az a bizonyos nap, és Fanny még mindig életben volt. Azóta minden napot egy újabb ajándéknak tekint. És bár neki (sőt, igazán csak neki) is adódnak nehézségek az életében, mégsem adja fel.

Tizenkét évesen elveszítette az anyukáját, de az édesapjára és a barátaira ekkor is és a későbbi nehéz pillanatokban is számíthatott. És nehézségből nem volt kevés: egy kínai őssejt-beültetés, később anyagi gondok, szerelmi csalódás és a mindennapok apróságai.

Mielőtt bárki arra gondolna, hogy egy újabb celebkönyvvel van dolga, megnyugtatom: egy pillanatig sem éreztem, hogy Fanny öncélúan, a pénz és/vagy a szereplési vágy miatt írta volna meg a könyvét. Ő csak azt szeretné megmutatni, hogy bár őt másnak, sérültnek nevezik, ennek ellenére ugyanolyan ember, mint bármelyikünk. Csak ő kerekesszékben ül. És mindezek ellenére mosolyog! Nem sajnáltatja és nem is sajnáltatni akarja magát, nem azért írta le mindazt, amin az elmúlt években keresztülment, hanem mert mindebből erőt tudott meríteni és minket is erre biztat.
Mert valljuk be, a legtöbb ember, ha észrevesz egy sérült embert, rögtön elfordítja a fejét és arra gondol, hogy: szegény.
Városnézés közben a csajok hívták fel a figyelmemet arra, hogy látványosság lettem. A híres épületek helyett inkább engem bámultak a turisták.
Az emberek többsége nem érti... Az arcukra van írva: "Mit mosolyog ott a kerekesszékben az a csaj? Tényleg boldog lenne? De hát nem is tud járni, szegény..."
De valójában bennem csak egy tükröt látnak, és ilyenkor magukat sajnálják. Mert én lehet, hogy nem tudok járni, de mégis boldog vagyok.
  
Bár neki is vannak pillanatai, amikor kiborul a bili, de nem adja fel. Tudja, hogy minden akadály azért van, hogy leküzdjük őket. Igen, sokszor nehéz, de nem szabad feladni. Fel kell állni a padlóról - sokadjára is. Ez az, amit üzen a könyvével, hogy sosem szabad feladni az álmainkat, hanem tegyünk meg mindent azért, hogy valóra váljanak. Mert Te döntesz. Igen, mi döntünk, akarjuk-e azt a valamit. Hajlandóak vagyunk-e tenni érte, vagy az önsajnálatba merülünk és egyszerűen feladjuk? Melyiket választjuk?

Aztán beszélgettünk a nehézségekről is. Egyhangúan megállapítottuk, hogy márpedig igenis kellenek ezek is az életünkbe. Mert így leszünk csak képesek igazán örülni az apró sikereknek. Számtalan ember riad vissza az olyan feladatoktól is, amik pedig nem haladnák meg a képességeit, vagy esik depresszióba például egy-két fölösleges kiló miatt, miközben annyi minden másban meglelhetné a boldogságát, ha akarná!
   
Nagyon sokat kaptam ettől a könyvtől és Fannytól, akiből árad az élni akarás, a pozitívum és a kitartás. Hihetetlenül őszinte könyvet írt, melyben nincsenek tabuk. Sokszor torokszorító, sokszor vidám és egyáltalán nem mentes az öniróniától sem, amit különösen értékelek egy emberben. Pláne Fannyban, aki képes viccet csinálni az állapotából, és ez bizony képes falakat lebontani emberek között.

Olvasás közben alaposan átértékeli az ember a saját problémáit, és olyan dolgokat is észrevesz, amit korábban nem. Vajon a mi kisebb-nagyobb gondjaink mekkorák ahhoz képest, hogy itt ez a lány, akiből árad a vidámság, de mégsem tud egyedül megfordulni az ágyban, vagy segítség nélkül fel- és leszállni egy lépcsős buszra/ról. Mi lenne, ha mi ülnénk abban a kerekesszékben? Ugye, hogy mindjárt másként tekintünk a saját problémáinkra?

Míg mások kórházakba járnak infúziós kezelésre, hogy feltöltsék őket, addig nekem itt volt ez a könyv, ami a lelkemmel tette ugyanezt. Fel is teszem a velem szemben lévő polcra, hogy mindig előttem legyen, és ha csak ránézek, ismét erőt tudjak belőle meríteni. Mert én döntök.

Mindenki életében vannak nehézségek, kinek kisebbek, kinek nagyobbak. Többeknek már az is problémát jelent, hogy fel kell állni valamiért a kényelmes fotelból, mások pedig egész életükön át néhány lépésért küzdenek. Az, hogy mit nevezünk nehézségnek, igencsak relatív.


Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
320 oldal + képmelléklet
Libri Kiadó, 2013
3990 Ft
Fanny Facebook-oldala

4 hozzászólás

  1. Jó, hogy írtál róla, én egy kicsit másnak képzeltem ezt a könyvet. Jó olvasni, hogy nem pont olyan amilyennek talán próbálják feltüntetni.
    Emlékszem múlt éven a könyvfesztiválon nagyon reklámozták, még olyen jó kis vászontáskát is nyomtattak neki...
    Mondjuk én nem érzem úgy h el szeretném olvasni. Legalábbis nem mostanság... De adtál róla egy képet, és ezt jó tudni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy pozitív lett a véleményed a könyvről, és ha könyvesboltban jársz és időd is van, olvass bele.
      Tavaly nagyon erős volt a marketingje ezek szerint, de akkoriban engem sem érdekelt. Nem a sok reklám miatt, vagy azért mert Fanny más (ez egyáltalán nem zavart már akkor sem), most viszont nagyon örülök, hogy elolvastam és nem véletlen, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek sokat jelentett ez a könyv.

      Törlés
    2. Igen, valószínüleg igy megjelenés után reklámozták jobban, emlékszem Tv-ben is többet volt akkoriban... Lehet talán azért is nem érdekelt annyira. Igen beleolvasni jó ötlet, majd meglesem.

      Kicsit off: Ha még érdekel a múltkori könyves játék, már megvannak a megfejtések, beirtam kommentbe a linket :)

      Törlés
    3. Ha beleolvasol, már jobban el tudod dönteni, el akarod-e majd egyszer olvasni, vagy sem :):

      Persze, hogy érdekel, köszi, mindjárt meg is nézem :).

      Törlés