Én nem futok.
Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág.Útszélen; árokparton,
A versenyen kívül
Szedem a novemberi ibolyát.
Én nem futok,
Távol a sértő zajtól, bántó fénytől
A Janus-arcú dicsőségtől,
Rendezgetem csokorba ibolyámat,
Ha valakit tarlómra fúj a szél,
A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat:
Más virág híján, mutatom neki
Novemberben kinyílott ibolyámat.
Ha kell: jó, ha nem: békesség neki.
Én nem futok.
Én nem akarok senkit utolérni.
Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért
Vágyom a virágomat kicserélni.
A vers azonkívül, hogy az ars poeticám is lehetne, eszembe juttatta Amanda Palmer A kérés művészete c. könyvét, amit még tavaly olvastam. Utólag pedig azt mondom, hogy van benne igazság, azonban ha kicsit jobban megnézem, ez szeretetkoldulás, csak egy kis morzsányit adj. Ezen már közben túlvagyok.
Vers: Reményik Sándor összes versei - MEK
Vers: Reményik Sándor összes versei - MEK
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).