"- Látod, készen állok az apokalipszisre."

Stefano Benni a Gyorslábú Achille első fejezetével meggyőzött, így már akkor beszereztem a magyarul megjelent másik regényét is, mert biztos voltam benne, hogy ebben sem fogok csalódni. Rögtön meg is ragadom az alkalmat, hogy elmondjam, az olvasás egyetlen pillanata alatt sem jutott eszembe összehasonlítani a két regényt, hiszen teljesen más a két történet, a közös bennük csupán az író személye, a humor és a társadalomkritika.

Margherita majdnem tizenöt éves és - ahogyan ő fogalmaz -  egy cseppet túlsúlyos lány. Szereti a könyveket és a természetet, és ismeri a réten élő titokzatos Porlányka történetét, aki az őrangyala.
Egyébként tipikus kamaszlány, rossz költőnek készül, szeret rossz verseket faragni, regényeket kitalálni, melyekről úgy beszél, mintha olvasta volna őket, könyvek első mondatait kiötölni, valamint van egy fajtiszta keverék kutyája, aki a Szundi névre hallgat.

Nem mindennapi családjával a városon kívül él. Apja, Fausto immáron nyugdíjas és imád mindent megjavítani. Anyja, Emma is otthon van, virtuális cigarettákat szív, szenvedélye a főzés mellett (ő is az újrahasznosítás híve) az Eternal Love című szappanopera, melynek egyetlen részét sem mulasztja el és előszeretettel idéz is belőle.
Bátyja, a tizennyolc éves Giacinto megrögzött focidrukker. Egyébként olyan, mint Margherita, csak hülyében. Öccse, a tizenkét éves Erminio - akit csak Hérakleitosznak szólítanak - feltaláló és szerelmes a matek tanárnőjébe.
Végül, de nem utolsósorban, a padláson él a nagyapja, aki szellemekkel tangózik, lejárt élelmiszerekkel és mindenféle evésre nem ajánlott dologgal tartósítja magát és távcsövével tartja szemmel a környéket.

A kis család éli a megszokott életét, míg egy nap fel nem húznak a mellettük lévő réten egy nagy fekete kockát, melybe a lakók is megérkeznek, és teljesen felforgatják Margheritáék életét.

A családfő, Frido állítólag üzletember, a feleség, Lenora tipikusan az a nő, aki számára minden a külcsín, lányuk; Labella tizenéves kis vamp, akibe Giacinto rögtön belezúg és van egy Görcs nevű őrző-védő kutyájuk. Illetve még egy Angelo nevű fiuk is, akiről nem szívesen beszélnek, ám Margherita megismerkedik vele.
Kinyílt az ajtó, és sorban beléptek.
Egy rágógumibuborék, melyet Labella követett térdénél szakadt farmerben és alaposan kivágott arany topban.
Egy Fais-mois du mal illatfelhő, benne Lenora asszonnyal, barackszínű kosztümben, hamis mellekkel és igazi ékszerekkel.
Frido doktor, a felfuvalkodott hólyag festett hajjal, szintetikus mosollyal és egy csokor fehér rózsával, a mama kedvenc virágával.

Az új szomszédok hatására Margherita családtagjai teljesen megőrülnek: apja már nem szerel meg semmit, anyja teljesen Lenora hatása alá kerül, aki meggyőzi őket, hogy nekik is feltétlenül szükségük van a levegő biobonifikálóra, melyhez most egy hatalmas plazmatévé is jár, amin Emma végre életnagyságban nézheti az Eternal Love szereplőit.
Giacintót olyannyira megszédíti Labella, hogy ezentúl a rivális focicsapatnak drukkol. Ez pedig egy olasznál gyökeres változás, hiszen ők mindent lecserélhetnek (feleséget, vallást stb.), de a focicsapat kiválasztása életre szól. Giacinto számára mégsem. Hérakleitosz pedig teljesen a Fridótól kapott legújabb videojáték rabja lesz. Sőt, még Szundit is lenyűgözi Görcs méretes kakája. Egyedül Margherita sejti, hogy valami nincs rendben, és nyomozásba kezd.
A nagypapa az ágyon ült, és köhögött.
- Átkozottak - kezdte -, ez a bioszarság levegő megöl engem. Nem érzed, hogy atombombabűzt áraszt?
- De igen - feleltem. - A rétet megtisztították, rovartani tömegmészárlást okozva. Viszont mi van veled, nagypapa? Tiszta sárga vagy.
- Megittam fél liter benzint - vigyorgott elégedetten. - Ha elérem az egy litert, biztos hogy nem tudnak többé megmérgezni kipufogógázzal.

Majdnem elsírtam magam. Észrevette, és megölelt. Éreztem, hogy belső harc dúl benne jó és rossz között, Fais-mois du mal parfüm és leveskocka között, fasírt és mirelit, egy Mary Lou és egy Vanessa között.
- Ne haragudj . mondta, és hirtelen leült, mintha megszédült volna. - Nem tudom, mi történik, túl sok az újdonság. Fausto nem hajlandó megszerelni a mosógépet, és nem tudom, mivel pakolja tele a garázst. Giacinto elvesztette a fejét e miatt a lány miatt. (...) Én csak viszem a házat. Egy kuponnyi örömöm sem maradt. Muszáj... Muszáj jó háziasszonynak, jó anyának és jó nőnek lennem, érted?
- Te te vagy, mama.
- De a szomszédok néznek, a külcsín fontos, és a frizura is - meresztgette a szemét -, mert ahogy Mary Lou mondja a száztizenkettedik részben: azok vagyunk, aminek látszunk.
- Viszont ahogy Robin mondja három résszel később: nem mindig látszunk annak, aminek hisszük.
- Ó, Margherita, miért vagy te ilyen intelligens?

Stefano Benni ben most sem csalódtam. Imádtam Margheritát, mert nagyon szeretem azokat az embereket, akik képesek önmagukat is kritizálni és kívülről látni, nem csak másokat. Margherita pedig egy ilyen lány. Mellette még okos és találékony is.
Az új szomszédokkal együtt pedig Margheritáék életébe is alaposan beleszól a fogyasztói társadalom mindenhatósága. Ha nem ezt veszed meg, nem is létezel, E nélkül nem is élhetsz és hasonló "üzenetek" formájában, melyekkel Lenora és Frido bombázza a szülőket.

Nagyon jól szórakoztam a Margherita családtagjain, főleg a nagypapa történetein és Giacinto próbálkozásain, hogy Labellát meghódítsa, aki viszont figyelemre is alig méltatja, miközben a többi imádójával van elfoglalva. Egyébként meg egy hülye kis liba, aki először Margherita nevét sem tudja megjegyezni.

Stefano Benni ezúttal is jó adag társadalomkritikával szolgál és újfent fontos dolgokra hívja fel az olvasó figyelmét. De mindezt most is humorosan és szórakoztatóan tálalja.
Megtanultam a Vokaku szót, amit azt hiszem, én is használni fogok, ahogy Margherita.
A könyv nagy részét egyébként is vigyorogva olvastam, és bár a befejezés meglepett, mégis jónak éreztem. Mert így is lehet. Szándékosan nem is árulok el többet.
Mindig ez van: hogy elpusztíts egyetlen rosszat, kicsinálsz ezer másikat, akiknek semmihez semmi köze.

Így el is fogytak a magyarul megjelent Stefano Benni-regények, kivéve a Meséld újra! sorozatba írt kötetét, úgyhogy lassan ideje lesz szétnézni az olasz nyelvű művei között.

SZERET, NEM SZERET

Ha az őrületbe kerget,
Hogy szerelmed bizonytalan,
Válassz százszorszépet,
Melynek egy szirma van.

Stefano Benni: Margherita Dolcevita
Fordította: Nádor Zsófia
256 oldal
Scolar Kiadó, 2015
2950 Ft - a nyári akciókban ennek töredékéért még beszerezhető

0 hozzászólás