A megtévesztő címmel ellentétben a Magánélet sorozat második kötetéről lesz szó, mely a Napóleon korabeli emberek mindennapjaiba kalauzol bennünket.Ez a kötet is négy nagy témakört ölel fel, melyekben alaposan megismerhetjük a 19. századi franciák életét. Mindazt, ami a történelem tankönyvekből kimaradt.
A Család és erkölcs fejezetben rögtön megtudjuk, hogy az 1804-ben hatályba lépet Code civilben (azaz polgári törvénykönyvben) rögzítették, hogy a nő nem egyenlő a férfival. Már ezt a részt olvasva örültem, hogy nem abba a korba születtem, ugyanis a nők jogai szinte a nullával voltak egyenlőek. Nem is beszélve arról, hogy még ostobáknak is tartották őket!
A szokásoknak megfelelően a szülők választottak megfelelő párt a gyerekeiknek, mondván a szerelem úgyis elmúlik, az anyagi biztonság jóval fontosabb alapon.
Ám már ekkoriban is léteztek házassági hirdetések a lapokban, melyek szövege szinte megegyezett azokkal, melyeket ma is olvashatunk. Sőt, létezett a Világi Iroda is, ahol egy házasságközvetítő segített társat találni a hozzáfordulóknak, ám a hűségre vonatkozó garancia csak az esküvőt követő két hónapig volt érvényes.
"Negyvenéves magányos férfi, irodalomkedvelő, barátságos, jó erkölcsű, kiváló családból származó, meglehetősen gazdag, fiatal hölgy ismeretségét keresi, aki lehet özvegy is, de gyermektelen, jól nevelt, érzékeny és jómódú. Találkozzunk és töltsük boldogan napjainkat!"Egy harmincéves fiatal hölgy hirdetése:
"jó családból származik, 1600 frank jövedelme és szép, bútorozott lakása van, és szeretne törvényes kapcsolatba lépni egy harminchat-negyvenöt éves úrral, aki jó erkölcsű és megfelelő hivatali elfoglaltsággal rendelkezik..."Szó esik a cselédek helyzetéről, a korabeli szexuális életről, a nyilvános házakról és a tiltott olvasmányokról is, hiszen Sade márki műveivel ekkoriban tartotta lázban az olvasóközönséget.
De megtudjuk, hogy a válás körülményes és ritkább volt ekkoriban, csak indokolt esetben mondták ki a felek közt.
Visszatérve a nőkhöz, az ő feladatuk ekkoriban a gyermekek nevelése volt, de léteztek már iskolák is. Azonban a szegény gyerekek már hétéves korukban munkába álltak!
 |
| J. M. Combette: Családi kép |
Bár már 1803-tól a bábaasszonyoknak kötelező volt tanfolyamot végezniük, hogy szakmájukat gyakorolhassák, azonban vidéken - sajnos - az önjelölt bábák voltak többségben, így a falusi szülések során mind az anya, mind a gyermek élete egyaránt veszélyben forgott. Arról nem is beszélve, ha egészségesen világra jött a kisbaba, a bába máris - nyugodtan nevezhetem annak - újabb kínzásoknak vetette alá szegénykét.
A jómódú családoknál mindez nem fordult elő, hiszen az orvos a terhességet már korai szakaszában fel tudta ismerni, és a végéig nyomon követte azt.
Mindenesetre pozitívum, hogy a talált gyerekeket (azaz a nem kívánt csemetéket) a kórházak és az árvaházak egy forgatható ajtajú beugrójában helyezhették el.
A jómódú családoknál mindez nem fordult elő, hiszen az orvos a terhességet már korai szakaszában fel tudta ismerni, és a végéig nyomon követte azt.
Mindenesetre pozitívum, hogy a talált gyerekeket (azaz a nem kívánt csemetéket) a kórházak és az árvaházak egy forgatható ajtajú beugrójában helyezhették el.
 |
| Martin Drolling: Parasztcsalád |
A Lakóhely és kényelem fejezetben megismerjük a korabeli lakóépületeket, azok berendezését és a korabeli lakáskultúrát. Természetesen ez is a lakók anyagi helyzetétől függött, hiszen voltak igen szerény körülmények között élők és palotatulajdonosok egyaránt, akik immáron parkettás szobában, nehéz brokátfüggönyökkel, főleg mahagónibútorokkal, szőnyeggel, tapétázott falak közt élték mindennapjaikat.
De szó esik a világításról, a a vízgazdálkodásról, a hideg elleni védekezésről, sőt a kis indiszkrétről is.
A gazdagok lakóhelye mellett nem maradhat ki a Tuileriák palotája és Napóleon kedvenc kastélyai sem.
E fejezetben olvashatunk még a korabeli modernizációs programról és építkezésekről is, illetve a kertekről, virágokról és a parkokról is, melyekben a városlakók szívesen sétálgattak.
A Ruha és test című fejezet egyik főszereplője természetesen a divat. A hölgyek - ahogy a bejegyzés címéül választott idézetből is kiderül - könnyű anyagú, mélyen dekoltált fehér ruhát viseltek.
A férfiak körében a redingot és a térdnadrág élte fénykorát, valamint a csizmák. De voltak, akik kénytelenek voltak beérni egy-egy pár facipővel.
Megismerjük továbbá az alsóneműk divatját is, a híres szabót, Le Froy-t, valamint a kiegészítőket, a napi higiéniás szokásokat, valamint a korabeli egészségügyi helyzetet is, beleértve az orvosképzést és a kuruzslók módszereit is. Sokan azt gondolnánk, hogy napjainkban lett szokás a távgyógyítás (gondoljunk csak a "küldöm az energiát a tévén keresztül" típusú betelefonálós műsorokra), holott ennek egyik változata már a korabeli franciáknál létezett! A távgyógyász nem is látta a beteget, mégis így kívánta meggyógyítani...
Zárásként az Étel és asztal címet viselő fejezetben tobzódhatunk a finomabbnál finomabb fogások felsorolásában. Megtudjuk, mi került ekkoriban a szegények és gazdagok és a vendéglők asztalára. Olvashatunk húsokról, halakról, zöldségekről, sajtokról, süteményekről és fagylaltokról. De az asztal örömei közül nem maradhatnak ki az italok sem: így a sör, az almabor, a borok és a pezsgő, valamint egyéb frissítők is helyet kaptak. Továbbá kiderül, mikor volt az ebéd ideje és mit jelent franciásan vagy oroszosan tálalni, illetve hogyan született meg a gasztronómia.
De szó esik a világításról, a a vízgazdálkodásról, a hideg elleni védekezésről, sőt a kis indiszkrétről is.
A gazdagok lakóhelye mellett nem maradhat ki a Tuileriák palotája és Napóleon kedvenc kastélyai sem.
E fejezetben olvashatunk még a korabeli modernizációs programról és építkezésekről is, illetve a kertekről, virágokról és a parkokról is, melyekben a városlakók szívesen sétálgattak.
A Ruha és test című fejezet egyik főszereplője természetesen a divat. A hölgyek - ahogy a bejegyzés címéül választott idézetből is kiderül - könnyű anyagú, mélyen dekoltált fehér ruhát viseltek.
- Így van ez, napjaink ruháinak olyanoknak kell lenniük, mintha vízbe mártották volna őket, hogy jobban hozzátapadjanak a hölgyek bőréhez...A sál igen elterjedt kiegészítő volt ekkoriban a gazdagok és a szegények körében egyaránt. Ekkor vált népszerűvé a retikül - amely kiérdemelte a ridikül (nevetséges) nevet is -, melyben a Titus-frizurás hölgyek a zsebkendőjüket, a lornyonjukat és az emlékkönyvüket vihették magukkal.
August von Kotzebue: Emlékek Párizsból
A férfiak körében a redingot és a térdnadrág élte fénykorát, valamint a csizmák. De voltak, akik kénytelenek voltak beérni egy-egy pár facipővel.
Megismerjük továbbá az alsóneműk divatját is, a híres szabót, Le Froy-t, valamint a kiegészítőket, a napi higiéniás szokásokat, valamint a korabeli egészségügyi helyzetet is, beleértve az orvosképzést és a kuruzslók módszereit is. Sokan azt gondolnánk, hogy napjainkban lett szokás a távgyógyítás (gondoljunk csak a "küldöm az energiát a tévén keresztül" típusú betelefonálós műsorokra), holott ennek egyik változata már a korabeli franciáknál létezett! A távgyógyász nem is látta a beteget, mégis így kívánta meggyógyítani...
 |
| Louis-Leopold Boilly: The Amateur Print Collectors és Jean-Auguste-Dominique Ingres: Madame Panckouche |
Zárásként az Étel és asztal címet viselő fejezetben tobzódhatunk a finomabbnál finomabb fogások felsorolásában. Megtudjuk, mi került ekkoriban a szegények és gazdagok és a vendéglők asztalára. Olvashatunk húsokról, halakról, zöldségekről, sajtokról, süteményekről és fagylaltokról. De az asztal örömei közül nem maradhatnak ki az italok sem: így a sör, az almabor, a borok és a pezsgő, valamint egyéb frissítők is helyet kaptak. Továbbá kiderül, mikor volt az ebéd ideje és mit jelent franciásan vagy oroszosan tálalni, illetve hogyan született meg a gasztronómia.
 |
| Philibert-Louis Debucourt: A Frascati kávéházban |
A Magánélet Napóleon korában izgalmas, alapos és szórakoztató olvasmány, melyet most is korabeli művészek alkotásai illusztrálnak. Ismét csak számos információval lettem gazdagabb, míg a könyv segítségével időutazást tehettem a 19. századi Franciaországba.
A bejegyzésekben használt képek Louis Leopold Boilly festménye kivételével mind megtalálhatóak a könyvben. Boilly a könyvben szereplő egyik képét sajnos nem találtam meg, így egy hasonlóval helyettesítettem.
Boris Dänzer-Kantof: Magánélet Napóleon korában
Eredeti cím: La vie des français au temps de Napoleon
Fordította: Aczél Ferenc
80 oldal
Corvina Kiadó, 2011
1690 Ft - érdemes megnézni a könyveket is árusító élelmiszerboltok könyvespolcain is, mert többször is láttam már kitéve. A saját példányomra is így bukkantam néhány éve.
A dupla képek forrásai:
Louis-Leopold Boilly festménye
Jean-Auguste-Dominique Ingres festménye
A bejegyzésekben használt képek Louis Leopold Boilly festménye kivételével mind megtalálhatóak a könyvben. Boilly a könyvben szereplő egyik képét sajnos nem találtam meg, így egy hasonlóval helyettesítettem.
Boris Dänzer-Kantof: Magánélet Napóleon korában
Eredeti cím: La vie des français au temps de Napoleon
Fordította: Aczél Ferenc
80 oldal
Corvina Kiadó, 2011
1690 Ft - érdemes megnézni a könyveket is árusító élelmiszerboltok könyvespolcain is, mert többször is láttam már kitéve. A saját példányomra is így bukkantam néhány éve.
A dupla képek forrásai:
Louis-Leopold Boilly festménye
Jean-Auguste-Dominique Ingres festménye
A többi képet az eredeti oldalról ágyaztam be.
Bejegyzések
0 hozzászólás