Kedves Olvasó, érezted már azt, hogy egy könyv a legjobbkor került a kezedbe? Hogy éppen erre van most szükséged? A Farkasokkal futó asszonyok számomra ez a könyv lett.
Ha férfi vagy, kérlek, akkor se zárd be a böngésződ ablakát, hanem olvasd végig a - tudom, hosszú - bejegyzésem, mert sok olyan dologgal találkoztam a könyvben, amin bárki elgondolkodhat, és amit magával vihet.
Clarissa Pinkola Estés, jungiánus analitikus, pszichológus, mesemondó és -gyűjtő, világszerte sikert aratott könyve segít minket visszatalálni a Természeti Asszonyhoz, aki mindig ott leselkedik körülöttünk, aki arra vár, hogy újra rátaláljunk. Mindegy, hogy ki kit/mit szeret, miben hisz, ez a könyv nagyon-nagyon sokat segít.
A könyv fejezetei egy-egy témát járnak körül, a keresés kezdetétől az újjászületésünkig, melyekben egy vagy több mesét, és azok alapos elemzését olvashatjuk, számos kulturális (pl. mitológiai) kiegészítéssel és a szerző tanácsaival.
Ha azt gondolod, hogy a mesék gyerekeknek valók, ki kell ábrándítsalak. A mesék ugyanis eredetileg felnőtteknek születtek, hogy egy-egy élethelyzetben segítsék azt, aki meghallgatja őket. És egy jókor jött mese csodákra képes.
Korábban már olvastam két-két mesegyűjteményt Boldizsár Ildikótól és Csóka Judittól, és bár ők is belementek a mesék elemzésébe, ennyire mélyen azonban, mint Clarissa Pinkola Estés teszi, nem.
Jó, de hogy jönnek ehhez a farkasok? - teheted fel a kérdést.
Ugye milyen gyönyörű? Talán nem is gondolnád, mennyi közös van bennünk:
Az egészséges farkasokban és az egészséges nőkben egyaránt fellelhetők bizonyos pszichikai vonások: a csalhatatlan megérzés, a játékosság, az odaadás magasfokú képessége. A farkasok és a nők természetüknél fogva rokonok, érdeklődők, rendkívüli kitartással és erővel rendelkeznek. Mélyen intuitívak, odaadóan törődnek kicsinyeikkel, társukkal és falkájukkal. Gyakorlottan alkalmazkodnak a folyton változó körülményekhez; szenvedélyesen elszántak és nagyon bátrak.Mégis űzik és gyötrik, a mohóság, a fondorlatosság és a túlzott agresszivitás hamis vádjával illetik, becsmérlőiknél értéktelenebbnek nyilvánítják őket. Azoknak célpontjai ők, akik megsemmisítenék mindazt, ami ösztönös, hogy nyoma se maradjon. Feltűnően hasonló módon válnak a farkasok és a nők azok prédáivá, akik félreértik őket.
De ki is ez a Természeti Asszony és miért van olyan nagy szükségünk rá? Érezted már magad depressziósnak, motiválatlannak? Kételkedtél már magadban? Féltél, hogy megmutasd magad, hogy belevágj valamibe, hogy segítséget kérj? Elnyomtad a kreativitásod mások miatt, túlzottan belemerültél valamibe (munkába, házimunkába, családi dolgokba), nem mertél határokat húzni magad köré? Nem hallgattál a megérzéseidre, inkább csendben maradtál, mert úgysem hallgatnak meg, félbeszakítanak, vagy mit fognak szólni mások?
Mi tehát a Természeti Asszony? Az archetípusok pszichológiájának szempontjából éppúgy, mint a mesemondó hagyomány felől nézve, ő a női lélek. Még ennél is több; ő a nőiség forrása. Ő minden, ami ösztönös, ami a látható és a rejtett világhoz tartozik - ő az alap. Mindannyian tőle kapjuk azt a ragyogó sejtet, amely az életünkhöz szükséges minden ösztönt és tudást tartalmaz.
Ő az, aki az Élet/Halál/Élet ereje, mert mi, nők ciklikusan működünk. De most ne csak a menstruációs ciklusunkra gondolj (ami időskorban is ugyanúgy jelen van, mármint az, hogy x naponként ugyanúgy változik egy nő energiaszintje, mint akkor, amikor még menstruált), hiszen mindannyiunk életében jelen vannak más ciklusok is. Pl. valami lezárul és egy új fejezet kezdődik az életünkben. Vagy egy új szokást alakítunk ki, egy régit pedig elhagyunk. Van, hogy valaminek meg kell halnia, hogy aztán valami új szülessen helyette.
Hogyan találhatjuk meg őt? A mesékben, az álmainkban, a gondolatainkban, mindenhol jelen van, azon munkálkodik, hogy észrevegyük őt. És ez tényleg így van. Miközben a könyvet olvastam, és megtudtam belőle, hogy bizonyos élethelyzetekben milyen álmai szoktak lenni egy nőnek, én is legalább háromszor olyasmit álmodtam. Mert mindig van valaki és/vagy valami, aki/ami nem akarja, hogy mi többek, jobbak, hogy önmagunk legyünk, és ezt minden eszközzel és mindenáron meg akarja akadályozni. Aki/ami be akar skatulyázni, el akar nyomni, el akar hallgattatni. Többek között az ilyen embereket, helyzeteket is segít felismerni ez a könyv.
Kitér arra, milyen bajokat okoz, ha túlságosan és mindig kedvesek vagyunk, a sérült anya-lánya (de nyugodtan írhatok gyereket is, mert több olyan gondolata is megfontolandó, ami a fiúgyerekek esetében is felbukkanhat) kapcsolatra, amikor valakit nem fogad el a családja és/vagy a közösség (A rút kiskacsa), amikor egy nőnek le kell mondania az alkotóvágyáról, amikor sérül a kreativitása.
És hogy ez milyen fontos mindannyiunk számára. Bár még nem olvastam, csak néhány oldalt Virginia Woolf előadásából, A saját szobából, de biztos vagyok benne, hogy ő is erre célzott:
Az okos nő rendben tartja pszichikus környezetét. Ezt úgy érheti el, hogy tiszta fejű marad, tiszta helyet tart fenn azon munkája számára, amellyel elképzelései és tervei megvalósításán dolgozik.Ez a feladat sok nőtől azt követeli, hogy mindennap szakítson időt a szemlélődésre, hogy legyen olyan tere, ami csak az övé, ahol leülhet papírjaival, tollával, festékeivel, szerszámaival, ahol és amikor beszélgethet, szabad, s ahol és amikor csak ezekkel a foglalatosságokkal törődik. Sokuk számára a pszichoanalízis és az elmerülés és átalakulás más élményei nyújtják e munkához szükséges teret és időt. Minden nő maga választhat, a maga útját járja.(....) Az ember zabolátlan életét mindenesetre rendben kell tartani, s rendszert kell bele vinni. Nem elég, ha ezt egy évben csak egyszer tesszük meg.
Itt nagyon magamra ismertem. Ennek egyik esete, amikor a folyónkba, vagyis az alkotó életünkbe, szennyeződés kerül. És kijelenthetem, hogy a folyónkat bárki beszennyezheti, bármilyen nemű személy, bárki, aki kapcsolatban áll velünk, és mi - naivan - hiszünk neki. Eszembe jutott, amikor annak idején nyafogtam (mert így volt, és vállalom) a blog miatt, és megfogadtam azt a tanácsot, hogy hagyjam akkor, foglalkozzak mással. Az elmúlt években, amikor valami igazán jót olvastam, mindig eszembe jutott, hogy: de jó lenne erről írni, vagy milyen jó posztot lehetne ebből írni, és akkor nem tettem meg. Aztán tavaly gondoltam egyet, és újrakezdtem. Vagy inkább folytattam, ahol annak idején abbahagytam. És tudod, mi az érdekes? Az újrakezdés előtt volt egy hosszú időszakom, amikor olvasási válságban szenvedtem. Úgy éreztem, haladok az olvasmányaimmal, aztán azon kaptam magam, hogy abban a hónapban csak egy könyvet fejeztem be. És ahogy elkezdtem újra írni, visszatért az olvasási kedvem és tempóm is. Van, hogy pihentetek egy-egy olvasmányt és beiktatok valami mást, de később befejezem, és azóta nem hagyok félbe sorozatban öt könyvet. Már nem fagyok meg.
Menj előre, vívd meg harcodat. Ragadd meg végre a tollat, kezdj el írni, és hagyd abba a siránkozást, írj. Emeld fel az ecsetet, légy jó magadhoz, fess. Táncosok, öltsétek fel táncruhátokat, kössetek szalagot hajatokba, derekatok köré, bokátokra, s táncoljatok. Színésznő, drámaíró, költő, zenész vagy bármi más. Hagyjátok abba a beszédet. Ne ejtsetek ki egyetlen szót se, hacsak nem énekesek vagytok. Zárkózzatok be egy szobába, vagy menjetek ki egy tisztásra a szabad ég alá. Alkossatok! Ha valami mozog, nem tud megfagyni. Mozogjatok! Abba ne hagyjátok!
Sose feledjük, hogy a legjobbak nem rejtőzhetnek el. Mit sem ér a meditáció, a tanulás, az álomanalízis, a békességben nyugvók minden tudása, ha mindez titokban marad, vagy csak a kiválasztott kevesek tudhatnak róla. Gyere hát, bújj hát elő, bárhol rejtőzöl is. Hagyj mély lábnyomokat, mert megteheted.
Igen, nagyon jó érzés, amikor valaki vagy valakik támogatják, amit csinálunk, de ha esetleg nincs ilyen személy vagy közösség az életünkben, akkor támogassuk magunkat. A magányos farkas sem adja fel, és keresi a falkáját:
Sokkal rosszabb azok között maradni, akikhez nem tartozunk, mint vándorolni egy ideig azokat a pszichikus és lelki rokonainkat kutatva, akikre vágyunk. Sosem hiba ezek után kutatni. Soha.
Épp ezért is olyan fontos nekünk a rút kiskacsa története. Mert mi keresnivalója is van egy hattyúnak a bandzsa tyúkok és a kócos macskák társaságában? Ők sosem fogják őt elfogadni, sem megérteni. Erről jutott eszembe, amit máshonnan tanultam meg, és nemrég újra hallottam: nem Te kérsz sokat, csak nem a megfelelő személytől/helyen kéred. Ez az önbecsülés, és véletlenül sem beképzeltség, hogy tudom, mennyit érek, és ha valaki nem adja meg, amit kérek, bármi legyen is az, akkor megyek tovább, és nem összehúzom magam azt mondva: Bocsánat, hogy élek.
Ne hunyászkodj meg, ne húzd magad össze, ha téged kiáltanak ki fekete báránynak, kóbornak, magányos farkasnak. A lassú észjárásúak üszögnek tekintik a társadalom testén a többiekhez nem idomulókat. Az évszázadok során azonban bebizonyosodott, hogy az, aki más, a szélen áll, s hogy minden bizonnyal eredeti, hasznos és bámulatra méltó módon gyarapítja kultúráját.
Sokat tanulhatunk a férfi-nő kapcsolatról is, a nők beavatásáról, és megtudjuk, milyen szerepe van a testnek és a brutalitásnak a mesékben. Nem véletlen, hogy bizonyos mesék ilyen elemeket tartalmaznak.
Utoljára a blogolás kezdeti időszakában írtam olyat, hogy: olvassátok el ezt a könyvet!, mert azóta megtanultam, hogy mindenki eldönti, mit szeretne olvasni és mit nem. De most kivételt teszek. Kedves Olvasó, ha szeretnéd megismerni és elfogadni önmagad, szeretnél kimondatlan kérdésekre (talán nem is gondoltál még rájuk) választ kapni, felvállalni önmagad, megszabadulni mindattól, amit az eddigi életed során Rád aggattak, megbocsátani (tudod, ez nem azt jelenti, hogy legitimáljuk azt, hogy valaki bántott!), elengedni a múltad, egy új ciklust beindítani az életedben, elkészíteni az áldozati palástod, esetleg felismerni, micsoda előnyökkel jár, ha eddig Te voltál a rút kiskacsa (pedig valójában hattyú vagy, csak senki sem vette észre!), szeretnél utat engedni a kreativitásodnak, vagy egyszerűen csak szeretnél jobb ember lenni, akkor szerezd be ezt a könyvet. Azért mondom, hogy szerezz egy saját példányt, mert nem egyhetes olvasmány, és ahogy már mások is mondták, minden nő számára alapmű.
Eredetileg úgy terveztem, hogy mindennap elolvasok belőle egy-egy fejezetet, de be kellett látnom, hogy (mivel egyébként is alaposan megrágom az információkat) ez nem működik. Volt, hogy pár napra félretettem, mert annyi meggondolnivalóm akadt, hogy plusz időre volt szükségem. Ismerős az az érzés, amikor olvasol, hallasz vagy látsz valamit, és az olyan jó? Hogy nagyon jó? Ezt éreztem olvasás közben. Voltak Aha-élményeim is, és volt, hogy olyan mélyen hatott rám egy gondolata, hogy sírtam. Ám sokszor mosolyogtam és éreztem megkönnyebbülést is. És ez így volt jó. Az utolsó oldalakat olvasva pedig örömöt és hálát éreztem, hogy megszületett ez a könyv, és hogy elolvashattam, és mennyi minden letisztult bennem.
Szándékosan egy új csomag oldaljelölőt bontottam ki a könyvhöz, és a 125 db-ból több, mint százat biztosan felhasználtam, sőt, az utolsó huszonötöst is megkezdtem.
Mit tanultam belőle? Hogy biztosan újra és újra előveszem, és kinyitom valamelyik ragacsnál, mert nagyon fontos az a rész számomra. Megtanultam, hogy bátran vállaljam és mutassam meg magam, tartsak rendet a pszichémben (is), vigyázzak a folyóm tisztaságára és a fókabőrömre, maradjak kitartó, ne csábuljak el egy szerecsendiós lepény illatára és egy piros cipő látványára, továbbra is bízzam az intuíciómban, szimatoljak, és legyek büszke, hogy a Sebhelyesek Klánjának tagja vagyok és az áldozati palástomra. Hogy menjek tovább az utamon, akkor is, ha kócos macskákba és bandzsa tyúkokba botlom közben. Visszanőttek a kezeim! - Ezt a mondatot írtam fel magamnak az egyik fejezet után. Hogy ez mit jelent? Nem árulom el, de azt kívánom, Te is érezd ugyanezt, ha elolvastad a könyvet.
A férfiaknak tehát, éppúgy, mint a nőknek, meg kell nevezniük kettős természetüket. A legdrágább kedves, a legdrágább szülő, a legdrágább barát, a legdrágább „zabolátlan ember” kíván a leginkább tanulni. Akiknek nem okoz örömet a tanulás, akik nem tudnak új gondolatokba vagy új élményekbe merülni, azok nem tudnak továbblépni a mellől az útjelző tábla mellől, amely mellett most állnak. Ha létezik akár egyetlen erő is, amely a szenvedés gyökerét táplálja, akkor az a jelen pillanaton túlmutató tanulás visszautasítása.
Vajon puszta véletlen, hogy Molnár Ferencnek van A hattyú és A farkas címmel is egy-egy színműve?
Clarissa Pinkola Estés PhD: Farkasokkal futóasszonyok
Beavatás a nőiség őseredetének titkaiba
Eredeti cím: Women Who Run With Wolves
Eredeti cím: Women Who Run With Wolves
Fordította: Módos Magdolna
531 oldal
Édesvíz Kiadó, 2022
6490 Ft
A szerző honlapja - akit magyar emigráns szülők fogadtak örökbe annak idején.
Bejegyzések
0 hozzászólás