Vers hétfőn ~ Tihanyi Tóth Kinga - Ha én lennék a tél

Tihanyi Tóth Kinga: Ha én lennék a tél


Ha én lennék a tél,
fehérre színezném
a teret, a házakat.
Ha én lennék a szél,
pirosra festeném
a kacagó gyermekarcokat.

Ha én lennék a tél,
kandallót vinnék oda,
ahol meleg nincsen,
őrizném az emberek álmát,
s adnék vágyat annak,
akinek nincsen.

Ha én lennék a szél,
messze fújnám az összes
fájdalmat, bánatot,
ha én lennék a tél,
hoznék verset, táncot,
dallamot.

Elfújnám a rossz
emléked,
ha én lennék a szél,
nem maradna
könny szemedben,
boldog lehetnél.

Ha én lennék a szél,
elsodornám
a harcot, a fegyvert.
Ha én lennék a tél,
meleg paplant hoznék,
mosolygós reggelt,
játékot, bókot,
fagyöngy alatt csókot.

De jó volna, béke lenne,
mint az álom, olyan lenne.
Ha én lennék a tél.
Ha én lennék a szél.







Forrás: www.poet.hu magyar versek

0 hozzászólás