Giorgio Vasari, a fiatal Parmigianinónak arról a kísérletéről szólva, hogy egy konvex tükörben "domború borbélytükörben" fesse le magát, így magasztalja a művész korán megmutatkozó tehetségét: "És látva azokat a furcsaságokat, amelyeket a tükör gömbölyűsége eredményez, egy esztergályossal készíttetett egy fagömböt, félgömb alakúra és a tükörhöz hasonló nagyságúra alakította, majd nagy művészi gonddal nekifogott, hogy utánozza mindazt, amit a tükörben látott, különösen saját magát, mégpedig olyan élethűen, hogy azt elmondani és elhinni is nehéz... És minthogy Francesco nagyon jóképű volt, az arca és a tekintete igen csinos és sokkal inkább egy angyalra, mintsem emberre hasonlított, a képmása abban a gömbben valami isteni dolognak tűnt."

Lotto előadásmódja valamennyi hatás befogadása után is mélyen személyes és eredeti maradt. ami elsősorban az egész jelenetet átható lüktető elevenségben, vibráló nyugtalanságban mutatkozik meg. A világos színskálával megfestett figurák megilletődöttséget kifejező arcán, változatosan redőzött ruháján minden részletet mozgalmasan plasztikussá tesz a fény, amely a fenséges tájat is világossággal árasztja el.

A festmény a műveknek ahhoz az együtteséhez tartozik, amelyet Correggio Federico Gonzaga mantovai herceg számára készített, aki azokat V. Károly császárnak szánta ajándékul. A Jupiter szerelmeit illusztráló híres mitológiai sorozatról van szó, amelyből csak az Antiopé, a Ganümédész elrablása (szintén Bécsben), a Jupiter és Io, a Danaé és a Léda készült el. (...) Elsajátítva  a leonardói vívmányokat és megelőlegezve Bernini barokk módszerét, Correggio olyan kompozíciót teremtett, amelyben a háttal beállítás merészsége párosul a sfumato árnyékolás festői szövetével létrehozott lágy atmoszférával.

1647-ben Lipót Vilmos, Németalföld kormányzója megbízta képtárának gondozásával, az ő számára készült ez a látványos festmény. Azt látjuk rajta, amint az udvari festő a főhercegnek néhány új művet mutat be, amelyek látogatása alkalmával kerültek a képtárba. Az ötvenegy, nagyrészt megváltoztatott aránnyal ábrázolt remekmű közül számosat ma a Kunsthistorisches Museum őriz. Lipót Vilmos a Habsburg gyűjtők sorában a legjelentősebb volt. Igen nagyszámú műalkotást halmozott fel, többek közt az angol monarchia 1648-ban bekövetkezett bukásakor, amikor olyan festmények váltak hozzáférhetővé, amelyek előzőleg Anglia királyának és arisztokratáinak birtokában voltak. 

   A mesék egyáltalán nem a racionalitás ellentétei. A legtöbb mese nagyon is racionális dolgokkal foglalkozik: az állatmese többek között az erkölcsi rend megteremtésével és stabilizálásával, a novellamese a képi gondolkodás fölszabadításával, az ördögmese a kísértésekkel való megbirkózással, a tréfás mese a nem jól működő dolgok felismertetésével, s még a varázsmese is tartalmaz olyan motívumokat, amelyek praktikus módon használhatók a mindennapok során. Ha egy mese csodás elemeit nézzük, akkor sem mondhatjuk, hogy egy irracionális világot látunk működésbe lépni, hiszen a csodák arra jók, hogy hinni tudjunk határtalan lehetőségeinkben. Mert a lehetőségeink valóban határtalanok, az elérésükbe fektetett energia lehet csak véges.

   Nem az a hős, aki sárkányokat öl meg, hanem az, aki egyensúlyban van. Aki kidekázza, hogy kívül-belül mindenből pont annyi legyen benne, amennyi a harmonikus létezéshez szükséges. Ez tényleg heroikus feladat. Viszont ebben az értelemben mindannyiunk előtt nyitva áll a hőssé válás nagyszerű lehetősége. Még a legnehezebb életválságokban is. 

Nem kell magunkra aggatni semmit ahhoz, hogy a kecskétől ellesett technikát alkalmazni tudjuk, mert nem a külsőségek vezetnek sikerre. Ráadásul ez a mese azt mondja, hogy a "kecskeség" önmagában nem elég ahhoz, hogy "hátrahagyottként" is kivívjuk méltó helyünket. Ehhez a "királynőségre" is szükség van. És annak lenni sem kívül kell, hanem belül. Nem a koronán és a szép ruhán van a hangsúly, hanem a méltóságon, az erőn és a bátorságon. Királynő az, aki nem mások, hanem a saját élete fölött uralkodik. 

Mindegyik mese nagyon fontos üzenetet hordoz, és igen, én is találtam ismerős helyzeteket bennük, amik nagyon elgondolkodtattak. 

A családi konfliktusok (pl. kommunikációs problémák vagy az egyik szülő folyamatosan beavatkozik a gyerek életébe, ő dönt helyette és nem veszi figyelembe a gyereke érdekét, csak a sajátját) kezelésében segítenek a Zavarok a családi rendszerben c. fejezet meséi. Nagyon örülök, hogy szóba kerülnek a transzgenerációs traumák és örökségek is Az átok c. skót mesében.

A meseterápia Párkapcsolati válságok kezelésére is használható. Ebben a részben az állatvőlegényeké és állatmenyasszonyoké a főszerep.

Mert végső soron mi tudjuk meggyógyítani magunkat, mindenki más csak kísérő lehet mellettünk az úton.