Idén a Színházi világnap hétfőre esik, ezért ma verssel ünneplem:
Tihanyi Tóth Kinga: Premier
Még egy kis púderpor a nyakra, a vállra,
még egy csepp karmazsin, kis fény a szájra,
paróka igazít, mikroport leragaszt,
parfüm a csuklóra, szűk cipő kiakaszt!
Tükörnek nagy mosoly, folyosó, haladás,
vasajtó, zene szól, sötét van, osonás,
festékszag enyhén száll, suttogás valahol,
még egy kis gyakorlás, "Istenem, menjen jól!"
Valaki arra jár, odalép, megölel,
nincs mese, indulunk, siker lesz, hinni kell,
forog a színpad, a jelenet eleje,
ügyelő figyeli, hogy a helyemen vagyok-e,
belépek a fénybe a reflektor ragyog,
nem látok eléggé, érzem csak, hol vagyok,
csendben a nézőtér, mindenki figyel,
a karnagy mosolyog, ennél több, mi kell,
éppúgy megy minden, mint korábban szokott,
nevetnek, tapsolnak, olyan boldog vagyok!
Legördül a függöny, magunkra maradunk.
Premier van, ünnep, ma egy jót mulatunk!
Paróka lekerül, mikroport felteker,
kosztüm a vállfára, várnak rám, menni kell.
Hosszú hónapok, próbák és tanulás,
nem alvás, izgalom, verejték, gyakorlás,
könnyek és kétségek, dicséret, vallomás,
csak három óra mese. Ennyi lett. Semmi más.
Semmi más? Szenvedély, erő, érzelem,
ritmus és akarás, humor és értelem,
dallam és szerelem, bizalom, szépség,
vágyak, álmok, magasság, mélység.
Élet. Öröm. Remény. Ennél több nincsen.
Benne volt. Minden.
Forrás: www.poet.hu magyar versek
Bejegyzések
0 hozzászólás