De ki is volt valójában Jászai Mari, akiről olyan írásokat találhatunk az interneten, melyek tragikus férfifalónak, jobb esetben a magyar színjátszás legnagyobb tragikájának nevezik?
Az az érzésem, hogy sokan nem látnak az ő valódi arca mögé, és ezért születnek az előbb említetthez hasonló írások róla.
Ez a bejegyzés rendhagyó lesz: nemcsak Jászai Mari írásairól lesz benne szó, hanem összekapcsolom az Ismerd meg az INFJ Enneagram 4 típust! sorozatommal is.
A kötet első részében Jászai Mari visszaemlékezéseit olvashatjuk a gyerekkorától az ünnepelt primadonnává válásig.
2014 őszén kezdtem el olvasni először, és alig néhány oldal után, egyszerűen letaglózott. Amikor újra beleolvastam, nagyon haragudtam az apjára, aki képes volt verni a gyerekeit, ráadásul ok nélkül, így újra visszatettem a polcra.
Idén egy beszélgetésben hallottam, hogy a dalai láma az Egyesült Államokban tartott előadást, ahol valaki megkérdezte tőle: Mi a véleménye a gyermekek elleni abúzusról? Ő gondolkodott egy kicsit, majd ezt válaszolta: Nem jó sem a gyereknek, sem az elkövetőnek, sem a társadalomnak. Ezt akkor nagyon megjegyeztem, és néhány hete már ezzel a szemlélettel kezdtem el újra olvasni a könyvet.
Az első harminc oldalon háromszor taglózott le, sírtam rajta és kapcsolt be nálam az úgy szeretnélek megölelni ösztönöm. Mert én egy szuperérzékeny kislányt, majd fiatal lányt és nőt láttam magam előtt és nagyon sokszor magamra ismertem benne.
Jászai Mari ötödik volt a testvérei sorában, és még két testvére született, akik körül állták haldokló édesanyjuk ágyát, aki őt már nem tudta megáldani, és a kislány ezt a veszteségérzést is élete végig magával hurcolta. A gyerekek előbb rokonokhoz kerültek, majd az édesapjuk újra nősült, és a mostohaanyjuk sajnos, valódi mostoha volt, aki nem törődött a férje hozott gyerekeivel, csak a sajátjaival.
A kislány életét végig kísérte a veréstől való állandó rettegés, így tízévesen szolgálónak állt. Ekkor mutatta meg először színésznői tehetségét, csak még nem tudta, mi is ez.
Miután kijárta a hat elemit, ismét szolgáló lett, majd tizenhat évesen markotányosnőként részt vett a königgrätzi csatában, mely után kitüntették, ugyanis számos katona életét mentette meg.
Ezt követően határozta el, hogy színésznő lesz, azonban ez sem ment zökkenőmentesen. Akkoriban a színházak csak a férfi színészek jelmezét fizették, a színésznőknek maguknak kellett gondoskodniuk a szerephez illő ruhákról és kiegészítőkről, ráadásul, a fiatal lány zaklatás áldozata is lett.
Amikor már ünnepelt színésznő volt, ő ekkor is csak önmagát kereste. Többször belefogott az írásba, ám azokat a változatokat kidobta. Hogy milyennek is látta önmagát, mondja el ő:
Eddig jutottam a magam keresésében. Mindezt hatvankét éves koromban írtam, miután tízszer belefogtam azelőtt, és tízszer elégettem, amit írtam. Az eredmény ma sem különb. Küzdelem, amíg a színpadra jutottam, és azóta is küzdelem, ma is, a színpadon. Ez az életem. De hogy ki és mi vagyok, ma sem tudom. Csak azt tudom, hogy ha mindazt lehámozom magamról, ami nem én vagyok, ami tanultság és eltanultság, vajmi kevés marad belőlem. Ez a kevés: a félénk, gyáva, szeretetre vágyó nő, aki hiába kereste a párját.
Ahogy ezt az idézetet begépeltem, Gabrielle Chanel jutott eszembe. A két sx4.
A könyv második felében Jászai Mari naplóját olvashatjuk, melyet 1897. március 9-én kezdett és az utolsó bejegyzést 1925. augusztusában írta.
Nem volt naplóíró-természet, ám szüksége volt rá, hogy önmagával beszélgessen, így minden aznapi gondolatát, érzését őszintén megosztja a lapokon. Ír becsvágyról, színházról, művészetről, az imádott Petőfiről, az első világháborúról, szerelemről, haragról, örömről egyaránt. Őszintén, kendőzetlenül, képes önmagába nézni, a korábbi viselkedését, gondolatait felülbírálni.
Számomra egy nagyon sokat szenvedett, mégis nagyon erős és kitartó nő képe bontakozott ki, aki képes volt számot vetni önmagával, az életével, a tetteivel, az érzéseivel. Aki ékes bizonyítéka annak, hogy a tehetség mindig utat tör magának. Nevezhetjük férfifalónak (ami tudjuk, hogy a k betűs szó eufemizmusa) vagy bármi másnak, elítélhetjük a magánélete miatt, mégsem mehetünk el szó nélkül a tehetsége és az embersége mellett.
Az asszonyok általánosságban sohasem fognak ésszel a férfiak fölé kerülni. A kivételek pedig, úgy, mint eddig, örökké ellenállhatatlanul érvényesülni fognak. A szellemláng keresztülégeti az előítéletet és a szabályokat.
✤✤✤
Tavaly óta kerestem egy Halak INFJ sx4 nőt, és mindvégig ott volt előttem a könyvespolcon. A dolog érdekessége, hogy elég közel vannak a születésnapjaink is, és feltűnt-e, hogy Jászai Mari és Steve Jobs is február 24-én született?
🔞Amikor olyan cikkeket találok Jászai Mariról, ahol kiemelt részt kap, hogy a königgrätzi csatában vesztette el a szüzességét, mert az egyik őrmester megerőszakolta, az az érzésem, mint ha még mindig tizenhárom-tizennégy éves lennék és a BRAVO szexrovatát olvasnám. Tényleg ez a legfontosabb, amit ki kell innen emelni? Hogy őt idézzem: Ijesztő lelki szegénység! Mert mellette általában megfeledkeznek arról, hogy ez a tizenhat éves lány egyik sebesült katonától a másikig futkosott, hogy segítsen rajtuk! Amikor pedig menekülnie kellett, ott volt benne az érzés, hogy körülötte hányan haldokolnak és ő nem tud rajtuk segíteni. Ezt hívják valódi empátiának.
Külön érdekes, hogy erre az esetre a könyv utószavában Lukácsy Sándor is kitér, aki Déryné önéletrajzával hasonlítja össze: Mi sem mutatja jobban a két nő írói modorának különbségét, mint nászéjszakájuk előadása. Érdekes módon, nekem inkább Tess jut eszembe Thomas Hardy Egy tiszta nő c. regényéből, ha Jászai Marira gondolok. Mivel a Wikipediáról megtudtam, hogy Lukácsy Sándor irodalomtörténész volt, akinek egy lánya is született, feltételezem, nem szerette volna, ha Éva lánya tizenhat évesen, vagy később azt éli át, amit Jászai Mari a königgrätzi csatában.
Lukácsy a továbbiakban kiemeli, hogy Jászai Mari mindig a hangulatainak megfelelően ír mind másokról, mind magáról. Hogyan írt volna másként? Ilyen egy Halak és egy 4! 😶 Kassai Vidorról, aki rövid ideig a férje volt, alig ír jókat, megfeledkezik azokról a szerelmes levelekről, melyeket épp ő írt a színésznek a házasságuk előtt. Látszik, hogy Lukácsy nem elég figyelmesen olvasott, ugyanis Jászai Mari ezt írta:
Ezért akadt aztán egy ember, Kassai Vidor, aki után én jártam.
Sőt, azt is leírja, arra kérte Kassait, legyen a megmentője. Az enneagram-szakértőknek most biztosan felcsillan a szemük, hogy itt a szexuális 4, aki a megmentőre vár, ahogy Don Riso és Richard Hudson írta. (Megjegyzem, ők is csak az átlagos és a nagyon nem egészséges szexuális 4-ről írnak!) Nos, igen, csak ismerjük meg azokat a körülményeket is, ahonnan ezt a tizennyolc-tizenkilenc éves lányt ki kellett menteni. Nézzünk ki a mikroszkóp lencséje alól és vegyük szemügyre a nagy képet. Akkoriban - az 1860-as évek végén járunk - miből is állt egy nő élete? Megszületett, az apja tartotta el, jó esetben iskolába járt, majd amint lehetett, férjhez adták és attól kezdve a férje tartotta el. Milyen munkalehetőségek álltak előtte? Biztosan nem annyi, mint egy mai nő számára lehetséges. Nem lehetett orvos, ügyvéd, újságíró, politikus, tanár, menedzser, influenszer, nem indíthatott saját vállalkozást, podcastet, YouTube-csatornát, legfeljebb elment cselédnek vagy mezőgazdasági munkát végzett tavasztól őszig. Nem sok más munkalehetőség közül választhatott.
Most ugrik a majom a vízbe: Lukácsy Sándor azzal zárja az értekezését: Olvasván, vessük el a kicsinyes mércéket, melyek csak a hétköznapokhoz valók, s az illetéktelen kíváncsiságot, mely intimitásokra leselkedik, (...) Két oldallal korábban még Déryné és Jászai Mari nászéjszakájának részleteit taglalta, majd ezt követően hozza fel a Kassai Vidorral való kapcsolatát. Akkor hogy is van ez, hogy ne legyünk Intim Pisták és Stefik? 😕
✤✤✤
Ő is leírta és ebben a kiadásban az első rész is az I/ÉLETEM. A MAGAM KERESÉSE címet kapta. Ez tökéletesen igaz mind az INFJ-re, mind a 4-ekre, az sx4-re főleg, hogy nem fél a legsötétebb önmagába leásni, felülvizsgálni önmagát, a viselkedését és a tetteit. Nemcsak másokban ismeri fel a különböző viselkedési mintákat, hanem önmagában is képes elcsípni és változtatni.
Bevallom, amikor annak idején a könyv megrendelése mellett döntöttem, az ezt követő idézet vagy mottó segített benne:
"Csak a tehetségesek és a rajongók érdemlik meg az ember nevet. A többiek, a közönyösek, a szemétdombra valók. Ott rohadjanak el!"
Akkoriban én is egy olyan helyzetben voltam, hogy tökéletesen egyetértettem vele. Azóta rájöttem, hogy ezek egy nagyon dühös sx4 szavai. Mert alapesetben minket a rajongás éltet, Riso és Hudson ezt jól ismerte fel, amikor az Infatuationt (nem tudom, magyarra hogyan fordították, csak az angol leírást olvastam tőlük) társította az sx4-hez.
Jászai Mari pedig Petőfi- és Széchenyi rajongó volt, amit tökéletesen megértek.
Az én tollam csak akkor fog, ha az elragadtatás vagy a felháborodás vezeti. És ha nagyon egyedül érzem magam.
Az előbbi két idézet kapcsán egy embergyűlölő képe jelenik meg előttük, csakhogy saját magát is gyűlölte. Egy INFJ pedig nagyon, nagyon tudja magát utálni, mert nem olyan, mint mások. Ez így van, nyugodtan nézz utána az interneten. Ha végre megtanulja, hogy ő sosem fog igazán beilleszkedni, mert nem azért van itt, hanem hogy kitűnjön (akár tetszik ez most Neked, akár nem), mert egyetlen skatulyába sem illik be (gondolj csak az Apple-reklámra), már nem lesznek ilyen problémái. Ráadásul olyanok vagyunk, mint a Bruno Banani illatok: Not for everyone. Nem vagyunk valók mindenkihez. Előbb-utóbb ezt is meg kell tanulnunk elfogadni és hihetetlenül felszabadító érzés. Ugyanez van a 4-ekkel is, pláne, a szexuálisokkal.
Ha a tudásvágy nálunk életszükséglet volna, én nem volnék kigúnyolt különc.
✤✤✤
Ő volt az egyetlen igazgatóm (Szigligeti Ede), aki megértően bánt velem. A művész szemével nézett, szenvedélyes kitöréseimben is gyönyörködött, mert érezte, hogy azoknak mindig igazság a forrásuk. Mikor panaszkodtak rám, hogy az a Jászai mindent kritizál, azt felelte:- Kritizálhat, mert magát kritizálja a legszigorúbban.
A pályatársaknak a színpadon kívül sohasem volt mondanivalóm. Mintha ezer mérföld választott volna el tőlük, oly idegen voltam köztük.(...)- Kegyednek semmi sem tetszik, mindent kifogásol. Gyűlöli is az egész társulat!Jaj! Hogyan fájt ez! Gyűlölnek, holott alázatos szívű és igaz vagyok. Azt hittem, mindenki, aki a színpadon él, úgy él annak, mint én. Én nem láttam a színpadon túl soha.Még ma is rosszullét keveri fel a gyomrom, ha eszembe jut, mikor egyes kollégák délfelé már kapdosták ki az óráikat, hogy az ebéd elromlik. Undorító volt. Egyszer már nem bírtam magammal, és megkérdeztem tőlük:- Az uraknak még más hivataluk is van? Vagy talán a földbirtokaikra sietnek?
Ez sem egy Halak, sem egy INFJ, sem pedig egy 4 számára elfogadható. Mindhárom típus csak olyan munkát tud végezni, amit szeret, aminek van jelentősége a számára, mi nem tudunk robotként dolgozni.
A "modern" rendező azt mondja: közelebb akarom hozni Shakespeare-t a közönséghez. Én azt mondom: közelebb akarom hozni a közönséget Shakespeare-höz. Fel akarom emelni a közönséget Shakespeare-höz.
✤✤✤
Amivel még nem találkoztam a Jászai Mariról szóló cikkekben (vagy csak ezek még kimaradtak, ha tudsz ilyet, kérlek, írd meg 😊):
Haragban nemzettek. Szerencsétlenségek és országos csapások idején érlelt meg az anyám túlságosan érző szíve alatt: 49-50-ben, a szabadságharc leveretésekor hordott magában. Ott éltem már benne, amikor a menekülők hírül hozták a világosi katasztrófát. Ott rázott meg a sírása, mikor a szent Tizenhárom kivégzéséről értesült.1849 júniusától 1850. február 24. napjáig, amíg megszülettem, csak nagy szerencsétlenségek hírét itta be a lelke, tükrözte vissza lelkes arca. Hogyne táplálkoztam volna én is ott benne bánattal, hogyne vésődött volna arcomra a fájdalomnak az a két csúnya barázdája, amely miatt sohasem látszottam fiatalnak.
Mi ez, ha nem az epigenetika leírása, hogy az anyát a terhesség alatt érő érzelmi hatásokat a magzat is érzi, akire ugyanúgy hatnak? A csak elemit végzett, férfifaló, embergyűlölő Jászai Mari 1912-ben leírta azt, amire a tudósok csak majdnem száz évvel később jöttek rá!
1904. június 26.Honnan van, miért van bennem mindig a sietségnek ez a nyugtalanító érzése? Mintha valaki a hátam megett örökké kergetne. Mintha mindig valami fontosat mulasztanék.Szünidő van. Egyedül vagyok itthon a lakásomon. Egy-két levélíráson kívül semmi kötelességem. És mégis itt van bennem az a szorongó érzés, mintha számot kellene adnom arról, amit teszek. Pedig se dolgom, se senki, aki számon kérne tőlem valamit.Nem tudom élvezni a henyélést. A gyermekkori örökös félelem a veréstől maradt volna meg a csontjaimban, az izmaim és idegeim emlékében?
Egy újabb, a korát megelőző felismerés: a trauma ott van a testében, az idegrendszerében, állandóan a szimpatikus idegrendszere aktív, nem tud pihenni, kikapcsolni (pedig erre nagyon nagy szüksége van mindennap), a paraszimpatikust aktiválni. Az állandó rohanás is egy traumareakció.
Ezeket a szavakat az első világháború kitörése után írta:
1914. augusztus 1.A szörnyű háború híre remegéssé vált a csontjaimban. Vége az élet minden örömének. Kijuthatok-e még ebből a szívszorongásból az éltető levegőre?Szegény magyar! Visznek a vágóhídra! És ha legalább ezt a mai tüzedet jól használnák fel! És nekieresztenének az igazi ellenségednek! Nem, előbb lehűtenek, kiéheztetnek, elcsigáznak, egyszóval: jégre tesznek - és aztán kimerülve, lehangolva, megveretnek a muszkával. Ki nem látná, hogy a szerb csak az agent provocateur szerepét játssza a háborúban?A szerbek a Bánátot akarják, az oláhok Erdélyt. Szörnyű háború lesz ez! És a magyart viszi az osztrák a vágóhídra.
Ni. Ennyi.
✤✤✤
Hogyan lehetséges az, hogy Jászai Mari egyszerűen csak érezte a szerepeit? Erre ismét csak egy mémmel válaszolok (I just feel you) , ill. a saját tapasztalataimmal.
Nyolcadikos koromban a volt óvó nénim, miután meghallott szenteste a templomban szavalni, azt mondta, érdemes lenne pedagógiai pályára mennem. Ez nem így lett. Aztán kilencedikesként, amikor az osztálytársaimmal részt vettünk az iskolai szavalóversenyen, az egyikük azt mondta: Te bele tudod élni magad a versbe. Ahogy Jászai Mari is írta, abban a pillanatban azonosulunk a szöveggel (verssel, szereplővel). Miért? Mert szuperérzékenyek vagyunk, és mind a Halak, mind az INFJ (nagyon sok a közös a kettőben) képes átvenni mások érzéseit. Ahogy a 4-ek is, akikről Richard Rohr és Andreas Ebert a következőket írja a könyvükben: Huszonöt éves korukig a NÉGYESek rendszerint már minden emocionális teret és tapasztalást átéltek, az agóniától az extázisig. Jól ismernek minden érzelmi árnyalatot. s mindenki másnál jobban értik az emberi lelket annak minden szakadékával.
(...)
Az egészséges NÉGYESek olyan érzelmi mélységekre képesek, melyek a legtöbbünk elöl elzártak. Ha gyümölcsözővé tudják tenni ezt a valódi emocionalitást, hogy a szép és a valóban fájdalmas iránti érzékükre összpontosítsanak, akkor igazi műalkotásokat hozhatnak létre. Képességeik többé már nem az önmutogatást szolgálják, hanem valami általános érvényűt fejeznek ki.
Megjegyzem, azokat az érzelmi mélységeket nemcsak egészséges társaink képesek átélni, hanem minden 4. Egyszerűen így vagyunk összerakva.
Az egyetlen dolog, amit nem értettem:
Képzelőtehetségem nincs, de a látott és hallott dolgokba fantasztikusan tudok belekapaszkodni és tudom azokat átélni. Ezért is vagyok jó színész.
Na, de kedves Mari, mi vagyunk a tripla Álmodj, királylányok! Anne Shirley leesne a székről! A szintén Halak Albert Einstein is azt mondta, hogy a képzelőereje vezette a felfedezéseihez.
✤✤✤
Mit állapíthatunk meg Jászai Mariról? Hogy két lábon járó ellentmondás volt, azaz Halak, INFJ, Enneagram 4: szuperérzékeny és hihetetlenül reziliens és erős mentálisan és érzelmileg, a filantróp mizantróp; a becsvágyó, akit lenéztek és megmutatta nekik, mekkorát tévedtek vele kapcsolatban, a látnok 🔮; aki az igazságot és a szépséget kereste; az idealista realista, aki jobbá akarta tenni a világot; a mindenkit kritizáló, azonban akinek önmaga volt a legnagyobb kritikusa; a maximalista, aki ugyanezt várta el másoktól is, mégsem hitte el, hogy megérdemli a sikereit; az elismerésre vágyó, aki nem akarta, hogy észre vegyék és akit csak a színpadon látott kép alapján ítéltek meg. Aki csak arra vágyott, hogy szeressék (ha már gyerekként ezt nem kapta meg), miközben ő maga tele volt szeretettel és minden egyes szereppel és szavalattal, adjon valamit a közönségnek, mindegy, kik hallgatják. Spanyolul a szexuális ösztönt transmisornak, átadónak is hívják. Az sx4, aki szeretné az érzelmeit átadni másoknak a munkáján, az alkotásán keresztül.
Megvan az oka, amiért erősnek és nagy egyéniségnek tartanak: a színpadról ismernek, és innen ítélnek meg. Igen, a színpadon otthon vagyok. Ott sohasem tétovázom.(...)Úgy is mondhatnám, hogy annyi ember lakik bennem, ahány szerepet játszom. Nincs tulajdon egyéniségem, amely ellentállt volna az új lakónak, aki minden szerepemmel belém költözött. Én sohasem játsztam a szerepem, hanem mindig az voltam.
Az emberek engem erősnek és keménynek tartanak. A külsőm és modorom után ítélnek. Az igazság az, hogy érzékenyebb és alázatosabb szívet soha nem találtam az enyémnél. Az alázat és a hála a lelkem lényege. Ezt belevittem a színészetembe is: mint a szegfű magával hozza az illatát.Az én Elektrám, ahogyan én játszom, a legmeghatóbb naiva minden naiv szerep közt.
Jászai Mari emlékiratai
Sorozat: Klub Klasszikusok
243 oldal
Magyar Könyvklub, 1994
Bejegyzések
