Általánosan elismert igazság, hogy Elizabeth Bennetet is a legtöbben félretipizálják.
Régóta terveztem ezt a bejegyzést, és nemrég rájöttem, nem foszthatom meg magam attól az örömtől, hogy újraolvassam a Büszkeség és balítéletet és közben úgy érezzem magam, mint ha tükörbe néznék. 😁 Ráadásul, akármilyen hosszú is lett ez a bejegyzés, a megírása is nagyon izgalmas volt a számomra.
Bizony, Elizabeth Bennet is azon irodalmi alakok közé tartozik, akit rengetegen tipizáltak már, és a legtöbb esetben alaposan mellé nyúltak, mivel csupán felületesen nézték, holott Lizzy egy nagyon is komplex személyiség.
Ahogyan két éve tettem, amikor azt mutattam meg, hogy ő is INFJ, ezúttal is alaposan a dolgok mélyére ások (ahogyan ő is teszi) a regény, internetes források (ha zöldségeket írok, megkeresheted, kiktől szereztem az információim) és a saját tapasztalataim alapján.
A bejegyzés vége felé kiderül, miért tipizálják félre Mr. Darcyt is, és melyik típusba tartozik valójában és hogyan hódíthatjuk meg. 😉
Hogy Elizabeth 7 lenne? Ahogy a szintén INFJ 4 barátunk, a nagy Hercule Poirot mondaná: Túl egyértelmű, van itt még valami.
Nézzük, milyennek látja a regény elején Mrs. Bennet, amikor arról győzködi a férjét, hogy látogassa meg Bingleyt:
- Gondoljon a lányaira. Gondolja meg, milyen szerencse lenne ez egyiküknek. Sir William és Lady Lucas már eltökélték, hogy meglátogatják; nekik is csak ez foroghat az eszükben, mert máskülönben, mint maga is tudja, nem keresnek fel jövevényeket. Ennyit megtehet, mert hogy néz ki, ha mi csak úgy beállítunk.- Mire valók az ilyen aggályok? Mr. Bingley bizonyára nagyon szívesen látja magukat; majd átadnak neki néhány sort, amelyben atyai áldásomat adom, ha a lányok bármelyikét feleségül akarja venni - noha a magam részéről a kis Lizzy mellett emelnék szót.- Ilyesmi ne is jusson az eszébe. Lizzy semmivel sem különb a többinél; közel sem olyan szép, mint Jane, és közel sem olyan jó kedélyű, mint Lydia. Persze magának mindig Lizzy volt a kedvence.- Egyikről sem lehet valami sok jót mondani - jegyezte meg az apjuk -, mind csacska, üresfejű teremtés, mint a lányok általában; de Lizzynek fürgébb az észjárása, mint a nővéreinek.
Ha már itt tartunk, és azt is megtudtuk, hogy Lizzy apja kedvence, az is világossá válik, hogy a szexuális ösztöne a domináns, ugyanis Beatrice Chestnut és Uranio Paes szerint az sx-dominánsok apuci kicsi lányai. Ha figyelmesen olvasod a regényt, többször is megfigyelheted, mennyire szereti Mr. Bennet Lizzyt és Lizzy is őt. Pl. Lady Catherine nem érti, hogy hiányozhat az apjának a lánya.
Nézzük meg, mi a második ösztöne:
Mrs. Bennet tökéletesen meg volt elégedve, s abban a boldog meggyőződésben hagyta el a házat, hogy a házassági szerződések, az új hintók és a kelengye elkészítése három-négy hónapig fog tartani, amely idő elteltével leánya kétségtelenül elfoglalja helyét a netherfieldi kastélyban. Hasonló bizonyossággal számított arra, hogy másik leányát Mr. Collins fogja elvenni, de ennek már nem örült annyira. Gyermekei közül Elizabeth állt legtávolabb a szívétől, s bár ez a vőlegény és ez a házasság Elizának elég jó volt, Mr. Bingley és Netherfield mellett minden más árnyékba borult.Szintén Beatrice Chestnuték mondták, hogy akinek sérült az anyjával való kapcsolata, annak a létfenntartó (sp - self-preservation) ösztöne válik vakká, azt szereti a legkevésbé használni. Ez az ösztön segít féken tartani az indulatainkat, elnyomni az érzéseinket. Így megállapíthatjuk, hogy Elizabeth Bennet sx/so. A 4-eknek volt gyerekként valamilyen veszteségérzetük:
A NÉGYESek gyakran azt élték meg gyermekkorukban, hogy a világ elviselhetetlen és értelmetlen. Ehhez nem ritkán egy igen fájdalmas veszteségélmény is társult. Lehet, hogy e veszteség valóságos volt (az egyik szülő elvesztése, házasságon kívüli születés, válás, elköltözés és a gyökerek elveszítése, valamelyik szülő bizonytalan pozíciója, egy testvér születése, illetve vele szemben előnyben részesítése és így tovább...), ám az is lehetséges, hogy "csak" érzelmileg élték meg. Sok esetben hiányoztak a pozitív szerepmodellek (Emlékezzünk, hogy nem látott pozitív példát a boldog házasságra!), így a gyermek önazonosságának keresése során arra kényszerült, hogy saját belső világához forduljon. Mivel hiányt szenvedett a valódi szeretetforrásokban, illetve azok túl gyengék voltak, képzeletvilágában kellett új szeretetforrásokat teremtenie. A NÉGYESek sóvárgása arra az elveszített szeretetre irányul, ami egyszerre honvágy és elvágyódás. Arra a napra vár, amikor majd a nagy szeretet visszatér, s meg van győződve, hogy ez a nagy szeretet fogja megváltani.
Nézzük tovább a különbségeket közte és a mindig jó kedélyű, szórakozásra vágyó Lydia között:
Longbourn csak egy mérföldre feküdt Merytontól, s így könnyen elérhető volt a fiatal hölgyeknek. Hetenként háromszor-négyszer kedvük támadt átsétálni, hogy meglátogassák nagynénjüket, és benézzenek egy közeli divatáruboltba. A család két legfiatalabb tagja, Catherine és Lydia, különösen gyakran tett ilyen rokoni látogatást; lelkük üresebb volt, mint nénjeiké, s ha jobb dolguk nem akadt, egy merytoni sétával elütötték a délelőttöt, és témát is találtak az esti társalgáshoz; bármilyen eseménytelen is általában a vidéki élet, mindig sikerült valami érdekes hírt megtudni nagynénjüktől. Újság és örömhír most éppen akadt, mert nemrég egy ezred katonaság érkezett a szomszédba, azzal, hogy ott töltik az egész telet, s Merytonban ütötték fel a főhadiszállásukat.
Szeretném leszögezni, hogy nem minden 7 üresfejű, azonban emlékezzünk, hogy a regény műfaja társasági vígjáték (comedy of manners), és Jane Austen alaposan kipellengérezi a Lydiához hasonló szereplőket, gondoljunk csak Collinsra, aki szociális 2, aki folyton hízeleg és a helyezkedési lehetőségeket keresi (utóbbi Charlotte-nál is észrevehető).
 |
| Ez Lydia |
Lydia, ahogyan a 7-ek, stimulációra vágyik, folyton csinálnia kell valamit, így Kittyvel vagy a többiekkel, gyakran átsétál Merytonba.
Figyeljük meg Lydia viselkedését, amikor elmeséli, milyen volt, amikor Jane, Lizzy és Maria Lucas elé ment Kittyvel, majd hogy viselkedik otthon:
- Ó, Mary - mondta -, bár te is velünk jöttél volna, olyan jól mulattunk! Odafelé Kittyvel felhúztuk az összes függönyöket, mintha senki sem ülne a kocsiban. Én így utaztam volna végig, de Kittynek felfordult a gyomra. Aztán megérkeztünk a George fogadóba, s ott igazán gavallér módon viselkedtünk, mert pompás hideg ebéddel vendégeltük meg a másik három lányt - miért nem jöttél velünk, téged is megvendégeltünk volna! És mennyit mulattunk az indulásnál! Azt hittem már, be sem férünk a kocsiba. Majd meghaltam a nevetéstől. És mennyit bolondoztunk egész úton hazafelé! Olyan hangosan beszéltünk és nevettünk, hogy tíz mérföldre is elhallatszott!Mary nagyon komolyan válaszolt:- Mi sem áll távolabb tőlem, kedves húgom, mint hogy lenézzem az ilyen örömöket, hiszen kétségtelenül összhangban vannak a női lélek általános természetével. De bevallom, számomra nem bírnak vonzóerővel, engem mérhetetlenül jobban érdekelnek a könyvek.Ebből a válaszból Lydia már egy szót sem hallott. Ritkán figyelt bárkire fél percnél tovább, Maryt pedig sohasem méltatta figyelmére.Délután Lydia a többi lánnyal együtt amellett kardoskodott, hogy sétáljanak át Merytonba, és nézzék meg, hogyan folyik ott az élet; de Elizabeth állhatatosan ellenezte ezt a tervet. Ne mondhassa senki, hogy a Bennet lányok csak fél napja érkeztek haza, s máris a tisztek után szaladgálnak.
Most nézzük meg, milyen hangulatban készül Lizzy a nagybátyjával és a nagynénjével való utazásra, miközben Lydia már Brightonban van Forster ezredes feleségével és egy egész tábor tiszttel:
"Még szerencse - gondolta magában -, hogy marad valami, amit kívánjak. Ha tökéletes lenne az útiterv, biztosra vehetném, hogy csalódom. Így azonban, mivel Jane távolléte örökös forrása lesz a bánkódásnak, talán joggal remélhetem, hogy a várt öröm mind beteljesül. Az olyan terv, amely minden részletében élvezetesnek ígérkezik, soha nem sikerülhet, s az általános csalódást csak valami kis, részleges fájdalom védelme alatt kerülheti el az ember."Mikor Lydia elutazott, azt ígérte anyjának és Kittynek, hogy nagyon gyakran és nagyon részletesen fog írni; de a levelekre nagyon sokáig kellett várni, s mindig igen szűkszavúak voltak. Az anyjának írt levelek jóformán csak olyasmiről szóltak, hogy most jöttek meg a könyvtárból, ahová ezek meg ezek a tisztek kísérték el őket, s ahol olyan gyönyörű díszítéseket látott, hogy elállt a szeme-szája; hogy új ruhája van vagy új napernyője, amelyet bővebben is leírna, de most abba kell hagyni az írást, és rohanni, mert Mrs. Forster várja, együtt mennek a táborba. A Kittyvel folytatott levelezésből még kevesebbet lehetett megtudni; ezek a levelek hosszabbak voltak ugyan, de annyi szó alá volt bennük huzigálva, hogy Kitty senkinek sem mutatta meg azokat.
Mi más ez, mint a 4 folyamatos hiányra való figyelme? Akkor lenne tökéletes a tóvidékre való utazás (itt még ez a terv), ha Jane is velük utazhatna. De mivel ő nem lesz velük, így mindig lesz valami, itt valaki, aki hiányzik.
Ellenben Lydia csupa felszínes dologról ír.
A másik nagy különbség a 4 és a 7 között, hogy utóbbi nagyon nehezen képes szembenézni a negatív érzésekkel.
Egy reggel, röviddel megérkezésük után, amikor együtt üldögélt két idősebbik nővérével, Lydia így szólt Elizához:- Azt hiszem, Lizzy, neked még el sem mondtam, hogyan folyt le az esküvő. Te nem voltál ott, mikor részletesen elmeséltem az egészet a mamának meg a többieknek. Nem is érdekel?- Nem nagyon - felelte Elizabeth. - Minél kevesebbet beszélünk róla, annál jobb.- Jaj, de furcsa vagy! De azért elmondom, hadd halljad te is. Tudod, a St. Clement-templomban esküdtünk, mert Wickham abban az egyházközségben lakott. Megbeszéltük, hogy tizenegyre mindnyájan ott leszünk - én a bácsival meg a nénivel megyek, a többiek pedig a templom előtt várnak ránk. Elérkezett a hétfő reggel... képzelheted, milyen izgatott voltam! Féltem, hogy valami közbejön, s akkor meg kell bolondulnom. És mialatt öltözködtem, egész idő alatt ott állt mellettem a néni, szónokolt és papolt, mintha valami prédikációs könyvből olvasna fel. Igaz, hogy csak minden tizedik szavát hallottam, mert képzelheted, másra nem tudtam gondolni, csak az én drága Wickhamemre. Egyre az járt a fejemben, hogy a kék kabátját veszi-e fel az esküvőre. Végre a szokott időben, tízkor nekiültünk a reggelinek - azt hittem, sohasem lesz már vége. Mellesleg meg kell neked mondanom, hogy a bácsi meg a néni borzasztó kellemetlenül viselkedtek egész idő alatt, amíg a vendégük voltam. Akár hiszed, akár nem, egyetlenegyszer se tettem ki a lábam a házból, pedig két hetet töltöttem náluk. Egyszer sem vittek társaságba, mulatságba, sehová. Igaz, hogy London elég unalmas ilyenkor, de a Kis Színház nyitva volt. De hogy folytassam, éppen értünk jött a kocsi, amikor a bácsit üzleti ügyben elhívták ahhoz a rettenetes Mr. Stone-hoz. Tudod, ha egyszer összedugják a fejüket, annak soha sincsen vége. Úgy megijedtem, azt sem tudtam, mit csináljak, hiszen a bácsi volt a násznagyom, és ha elkésünk, aznap már fuccs az esküvőnek. De szerencsére tíz perc múlva visszajött, s akkor mind felültünk a kocsira. Csak később jutott eszembe, hogy a bácsi nélkül sem kellett volna elhalasztani az esküvőt, mert Mr. Darcy éppolyan jól megtette volna.- Mr. Darcy! - ismételte Elizabeth elképedve.- Igen, ő, tudod, úgy volt, hogy ő meg Wickhammel jön. Szent isten! Mit is mondtam! Erről nem lett volna szabad szólnom egy szót sem. A szavamat adtam rá! Mit fog Wickham szólni? Annyira titokban akarták tartani!
Ebből is látszik, Lydia mennyire nem fogta fel, milyen következményekkel járt az, hogy megszökött -a szintén egészégtelen 7 - Wickhammel. Ő viccesnek látta az egészet, ahogy az is egy jó buli, hogy Mr. Darcy is ott volt az esküvőjükön, ellentétben Lizzyvel, aki mindent alaposan átgondol, kielemez. Mert a 4 introspektív, képes szembe nézni önmagával és az érzéseivel, ezt a 7-nek tanulnia kell, neki nem jön olyan könnyen.
Az a bizonyos pillanat, amikor Darcy először meglátja:
- Az egyetlen csinos lány a teremben az, akivel te táncolsz - mondta Mr. Darcy, a legidősebb Miss Bennetre pillantva.- Ó! A legszebb teremtés, akit életemben láttam! De ott ül mögötted az egyik húga, nagyon csinos, s bizonyára igen kellemes leány. Hadd kérem meg a páromat, mutasson be téged.- Melyikre gondolsz? - kérdezte Darcy; megfordult, s egy pillanatra Elizabethre nézett; mikor azonban tekintetük találkozott, elfordította szemét, és hidegen ennyit mondott:- Megjárja; de nem elég csinos ahhoz, hogy engem kísértésbe ejtsen; olyan hangulatban pedig jelenleg nem vagyok, hogy a mellőzött fiatal hölgyeket felkaroljam. Legjobban teszed, ha visszatérsz a párodhoz, és mosolyaiban sütkérezel, mert rám hiába pazarolod az idődet.Mr. Bingley megfogadta a tanácsot, Mr. Darcy pedig tovább sétált. Elizabeth a helyén maradt, s nem mondhatni, hogy túlságosan barátságos érzéseket táplált iránta. De a történetet később jókedvűen, mosolyogva mesélte el barátnőinek, mert élénk, játékos kedélye volt, és minden nevetséges eset mulattatta.
Ha szeretnél átkeretezni egy kellemetlen eseményt, keress egy 4-t. Ezt komolyan mondom, mert képesek vagyunk nemcsak másokon, hanem önmagunkon is nevetni. Nem bántóan, és így könnyebben túltesszük magunkat a hasonló helyzeteken.
Miután Bingley és társasága elhagyta Netherfieldet, megérkeznek Mr. Gardinerék. A nagynéni erről is beszélget Lizzyvel:
- Ó, igen! Az olyan szerelemé, amelyet Bingley érezhetett. Szegény Jane! Sajnálom őt, mert az ő természetével nem fogja egykönnyen kiheverni. Bár inkább veled történt volna, Lizzy! Te jót nevetnél az egészen, s ez elősegíti a gyógyulást.
At the same time, healthy Fours do not take themselves too seriously. They have a subtle sense of humor, often expressed in irony, that sees their own foibles with grace and lightheartedness. Their eloquence of expression and sense of humor can be powerful assets, both in working with others and in healing themselves.
Úgy gondolom, mindez már alaposan alátámasztotta, hogy Elizabeth Bennet nem 7, hanem 4.
✤✤✤✤
.jpg)
Az általános leírások szerint a szexuális ösztön a képpel egyenlő, főleg egy 4 esetében. Elárulom, hogy ez szűklátókörőségre utal. Ha ez így lenne, a létfenntartók állandóan csak güriznének, míg a szociálisok csak másokkal lennének elfoglalva. A szexuális 4 számára fontos, hogy a hozzá közel állók (ebbe a családtagjai és a barátai, beosztottai, munkatársai, ügyfelei is beletartoznak, nem csak a párja) jól érezzék magukat, minden rendben legyen. Neki pedig - ebben valóban hasonlít a 7-hez - újdonságra van szüksége és arra, hogy használhassa a kreativitását. Ha valami rutinná, megszokottá válik, azt dobjuk fel valahogy.
Ez lehet az oka annak, hogy a szexuális 4 polaritásba kapcsol, ha egy hozzá közel álló személy bántja, ill. bárki más, és visszatámad, ill. az illető minden negatív tulajdonságát a fejéhez vágja. Ezt nagyon jól megfigyelhetjük, amikor Darcy megkéri a kezét.
Minden 4-nek szüksége van arra (függetlenül, hogy extrovertált vagy introvertált), hogy naponta bizonyos időt önmagával tölthessen. Szándékosan nem azt írom, hogy egyedül legyen. Mivel Lizzy INFJ, így neki is szüksége van erre (nagyon sok példa is van rá a regényben), ám társaságba is szívesen jár.
Mielőtt Charlotte férjhez ment volna (amit Elizabeth sosem ért meg, hogy választhatott egy ilyen férjet magának), meghívta őt is magukhoz tavasszal.
Ilyen apró-cseprő családi ügyekkel telt el a csatakos, néha hideg január és február, vajmi kevés változatossággal a merytoni sétákon kívül. Márciusban volt esedékes Elizabeth hunsfordi látogatása. Eleinte nemigen vette komolyan a meghívást, de csakhamar rájött, hogy Charlotte számít rá, s lassanként maga is nagyobb örömmel és bizonyossággal gondolt az utazásra. A távollét fokozta vágyódását Charlotte után, és tompította Collins iránt érzett utálatát. A terv újdonságot ígért, s mivel ilyen anyával és hozzá nem illő fiatalabb testvérekkel az otthoni légkör nem volt kifogástalan, egy kis változás magában véve is jót ígért. Amellett alkalma nyílik majd arra is, hogy elnézzen Jane-hez, egyszóval amint a kitűzött idő közeledett, Elizának csalódást okozott volna bárminő halogatás. De minden simán ment, s végül a látogatás Charlotte eredeti terve szerint rendeződött el. Megbeszélték, hogy Elizabeth elkíséri Hunsfordba Sir Williamet és második legidősebb lányát. Az útiterv idővel úgy módosult, hogy Londonban töltenek egy éjszakát, és ezzel tervük tökéletesebb nem is lehetett.Egyedül azt sajnálta Eliza, hogy otthon kell hagynia apját, akinek bizonyára hiányozni fog. Mikor búcsúzásra került a sor, Mr. Bennet nem szívesen engedte el, megkérte, hogy írjon neki, sőt majdnem megígérte, hogy válaszol is a levelére.
Tipikus 4 tulajdonság, hogy meglátják másokban a jót, hogy mire képesek, milyen adottságaik, tehetségük, képességeik van - kivéve saját magukat.
Jane eddig csak óvatosan dicsérte Mr. Bingleyt, de amikor négyszemközt maradt húgával, bevallotta, mennyire tetszik neki.- Minden fiatalember példát vehetne róla - mondta -, olyan értelmes, jókedvű, élénk. Senkiben sem láttam még ilyen vonzó modort, ilyen könnyed, tökéletes jólneveltséget!- Hozzá még csinos is - jegyezte meg Elizabeth. - Egy fiatalembertől ezt is elvárjuk, már amennyire tőle telik, a jellemére ez teszi fel a koronát.- Nagyon hízelgő volt rám nézve, hogy másodszor is felkért. Ilyen figyelmességre nem számítottam.- Te nem, de annál jobban számítottam rá én, a te nevedben. De éppen ez az egyik nagy különbség köztünk. Téged mindig meglep a bók és a figyelmesség, engem soha. Mi sem természetesebb, mint hogy újból felkért. Gondolod, nem látta, hogy legalább ötször olyan szép vagy, mint bármely más nő a teremben? Nincs semmi okod, hogy udvariasságáért hálás légy.
Bezzeg, amikor Charlotte célozgat, hogy Darcy miért látogatta meg őket:
Beszélgetésüknek Charlotte és húga vetettek véget, akik most tértek haza sétájukról, s csodálkoztak, hogy együtt találják őket. Darcy elmondta, milyen tévedés folytán zavarta meg Miss Bennetet, ott maradt még néhány percig, de alig szólt valakihez, s aztán elment.- Mit jelenthet ez? - mondta Charlotte, mihelyt Darcy kitette a lábát. - Kedves Elizám, arra kell gondolnom, hogy szerelmes beléd, máskülönben eszébe sem jutott volna, hogy ilyen bizalmasan meglátogasson bennünket.De miután Elizabeth beszámolt Darcy szótlanságáról, ez a magyarázat nem látszott nagyon valószínűnek, bármennyire óhajtotta is azt Charlotte. Különböző feltevések után végül is annak tulajdonították Darcy látogatását, hogy a fiatalember nem tudta, mivel üsse agyon az időt.(...)Nehezebb volt megérteni, miért jár Darcy olyan sűrűn a paplakba. (...) Mrs. Collins nem tudott kiokosodni belőle. Fitzwilliam ezredes időnként mulatott unokaöccse suta viselkedésén, jeléül annak, hogy Darcy általában másképp szokott viselkedni, amit Charlotte saját tapasztalatából nem tudhatott. Szerette volna azt hinni, hogy a változást a szerelem okozta, és a szerelem tárgya barátnője, Eliza - ezért komolyan nekilátott, hogy végére járjon a dolognak. Buzgón figyelte Darcyt, valahányszor Rosingsban voltak, és valahányszor a fiatalember átjött Hunsfordba, de nem sok sikerrel. Darcy kétségtelenül sokszor Elizán felejtette a szemét, de szemének pillantását nem volt könnyű meghatározni. Komoly, kitartó volt a tekintete, de Charlotte gyakran nem sok bámulatot fedezett fel benne, néha meg úgy látszott, hogy nem fejez ki mást, csak szórakozottságot.Egyszer-kétszer célzott arra barátnője előtt, hogy talán mégis tetszik Darcynak, de Elizabeth mindig nevetett rajta.
Emlékezzünk, hogy Lizzy is észrevette korábban, hogy Darcy figyeli őt, azonban számára mindig az a férfi volt, akinek ő nem volt elég csinos, hogy vele táncoljon, tehát nem gondolt semmi egyébre, és később is nagyon meglepi, amikor Darcy minden ellenérve dacára megkéri a kezét.
Emlékezz, hogy Anne Shirley évekig nem szólt Gilbert Blythe-hoz, amiért répának nevezte. Vagy Gabrielle Chanelről megírták az újságok (a nevét nem említették, azonban a leírásból egyértelműen mindenki rájött, hogy róla van szó), hogy ő lesz a westminsteri herceg új felesége, amin ő is csak nevetett.
Jó hír, hogy ez a negatív énkép, alacsony önbizalom gyógyítható, és képesek vagyunk a saját jó tulajdonságunkat és tehetségünket is meglátni, nem csak a másokét. Megjegyzem, ez a nem látom ezt magamban, nem álszerénység, tényleg így van.
✤✤✤✤
A szexuális 4-ek (ahogy a 8-ok is altípustól függetlenül, ezért téveszthetik össze őket) intenzitáskeresők, és ennek az egyik módja a piszkálódás. Emögött nincs semmi hátsó szándék, ez úgy jön, és ezt is szépen meglehet tanulni kordában tartani. Mellesleg ezt nagyon jól lehet a 8-okkal csinálni, a lényeg, hogy tartsuk be a határokat. 😊
- (...) Az én jó tulajdonságaim mind az ön védelme alatt állnak, túlozza őket úgy, ahogy jólesik; cserében megígérem, minden alkalmat meg fogok ragadni, hogy vitatkozzam és civakodjam önnel.
Ezen belül pedig ott van a káröröm, vagy németül a Schadenfraude. Talán Te is hallottad már ezt a kifejezést: Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység. A 4-ek főbűne az irigység, a kárörömben pedig semmi olyan nincs, ami után vágyakozhatnánk. A kettő keveréke nagyon jól felfedezhető Lizzyben is, amikor Miss de Bourgh meglátogatja Charlotte-ot, a paplak előtt beszélgetnek, és Maria Lucas és Lizzy először látják Lady Catherine lányát:
- Szörnyű udvariatlanság tőle, hogy Charlotte-ot kint tartóztatja ebben a szélben. Miért nem jön be?- Ó, Charlotte szerint ezt csak nagyon ritkán teszi meg. A legnagyobb kegynek számít, ha Miss de Bourgh egyszer-egyszer bejön.- Örülök, hogy ilyen - mondta Elizabeth, akinek más jutott az eszébe. - Betegesnek és kellemetlennek látszik. Igazán jól illik hozzá. Éppen neki való feleség.
😁😁😂😂
✤✤✤✤
Kentben Fitzwilliam ezredestől megtudja, hogy Darcy megmentette az egyik barátját egy meggondolatlan házasságtól, azonban az ezredes részleteket nem tud, Lizzy mégis rögtön rájön, hogy ez a barát csakis Bingley lehet. Mivel nagyon feldühíti az eset, nem megy a többiekkel Rosingsba, mert megfájul a feje is. És ekkor jön Darcy:
Mikor a többiek elmentek, Eliza - mintha minél jobban fel akarná magát lovalni Darcy ellen (juj!!!) - elővette és gondosan átolvasta az összes levelet, amelyeket Jane írt neki Kentbe. Nem volt bennük kimondott panasz, nem elevenítették fel a múlt eseményeit, egyetlen szóval sem céloztak mostani szenvedésére. De minden levélben, úgyszólván minden során meglátszott, hogy elszállt az a jókedv, amely azelőtt Jane stílusából áradt: egy derűs, kiegyensúlyozott, mindenki iránt jóindulatú lélek vidámsága, melyre régebben alig borult árnyék. Elizabeth megvizsgált minden mondatot, melyből nyugtalanság érződött ki, sokkal nagyobb figyelemmel, mint az első olvasásnál. Darcy szégyenletes dicsekvése, hogy mennyi fájdalmat sikerült okoznia, még jobban átéreztette Elizával nővére gyötrelmeit. Kissé megvigasztalta az a gondolat, hogy Darcy rosingsi látogatása két nap múlva véget ér, s még nagyobb megkönnyebbüléssel gondolt arra, hogy két héten belül ő maga újból együtt lesz Jane-nel, s hozzájárulhat teljes lelki felépüléséhez mindazzal, amire csak a szeretet képes.(...)Bármilyen mélyen gyökerezett is ellenszenve, Elizának éreznie kellett, milyen kitüntetés, hogy egy ilyen ember szereti, s noha szándéka egy pillanatra sem ingott meg, eleinte sajnálta, hogy fájdalmat fog okozni neki; de Darcy későbbi szavai annyira felingerelték, hogy a harag elnyomott minden együttérzést. Mégis uralkodni próbált magán, hogy nyugodtan válaszolhasson, ha Darcy végez mondanivalójával. Befejezésül vonzalma erejéről beszélt, amelyet minden igyekezete ellenére sem bírt leküzdeni, majd azt a reményét fejezte ki, hogy jutalmul elnyerheti Elizabeth kezét. Amint ezt mondta, a leány világosan látta rajta, hogy nem kételkedik a kedvező válaszban. Félelmet és bizonytalanságot emlegetett ugyan, de arcán a feltétlen biztonság kifejezése ült. Ez a körülmény még jobban felbőszítette Elizát, s amikor Darcy elhallgatott, Elizának arcába szökött a vér, úgy válaszolt neki:- Ilyen esetekben, úgy tudom, az a bevett szokás, hogy köszönetet fejezzünk ki a megnyilatkozó érzelmekért, még akkor is, ha nem tudjuk azokat viszonozni. Természetes lenne, hogy lekötelezve érezzem magam, s ha megvolna bennem a hála érzése, most köszönetet mondanék önnek. De ilyesmit nem érzek - sohasem pályáztam az ön jó véleményére, amelyben akarata ellenére részesített. Sajnálom, ha bárkinek fájdalmat okoztam. De nem történt szándékosan, s remélem, a fájdalom hamar elmúlik. Azok a meggondolások, melyek - ön szerint - sokáig visszatartották attól, hogy bevallja érzelmeit, e magyarázatom után könnyen úrrá lesznek felettük.(...)- Ez hát minden, amit válaszként remélhetek? Talán felvilágosítást kérhetnék, miért nem törekszik legalább az udvariasságra, amikor így visszautasít engem. De ez nem fontos.- Én is megkérdezhetném - felelte Elizabeth -, hogyan juthatott eszébe ilyen nyilvánvalóan bántó és sértő szándékkal kijelenteni, hogy akarata, esze, sőt jelleme ellenére szeret engem. Ha csakugyan udvariatlan voltam, nem szolgálhat-e ez némi mentségül? De egyéb okaim is vannak a haragra, s ön ezt jól tudja. Ha szívem nem is szólna ön ellen, ha közömbös volna, sőt még ha vonzódnék is önhöz - azt hiszi rábírhatna bármilyen megfontolás, hogy feleségül menjek ahhoz az emberhez, aki tönkretette - talán örökre - az én szeretett nővérem boldogságát?Ezek a szavak Darcy arcába kergették a vért; de felindulása hamar elmúlt, s tovább hallgatta Elizát anélkül, hogy szavába próbált volna vágni.- Minden okom megvan, hogy rossz véleménnyel legyek önről. Azt az igazságtalan és lelketlen szerepet, melyet ön ebben az ügyben játszott, semmiféle indok nem mentheti. Nem tagadhatja, nem is meri tagadni, hogy ön volt a legfőbb, ha nem is az egyeden értelmi szerzője annak, hogy két embert elválasztottak egymástól - az egyiket szeszélye és állhatatlansága miatt kiszolgáltatta a világ szájának, a másikat nevetségessé tette mint csalódott szerelmest, s mindkettőjüket gyötrelmes szenvedésekbe sodorta.Elhallgatott, s nem csekély megütközéssel látta, hogy Darcy arcán nyoma sincs a megbánásnak. Ellenkezőleg, olyan mosollyal tekintett Elizára, mintha nem is akarná elhinni szavait.- Tagadhatja, hogy ön tette ezt? - ismételte meg Elizabeth a kérdést.Darcy látszólagos hidegvérrel felelte:- Nem kívánom tagadni, minden tőlem telhetőt megtettem, hogy elválasszam barátomat az ön nővérétől, s örültem, hogy ez sikerült. Bingleynek többet használtam ezzel, mint magamnak.Elizabeth nem méltatta figyelemre ezt az udvarias megjegyzést, bár felfogta az értelmét, mely nemigen hangolhatta őt békülékenységre.- De az én ellenszenvem nemcsak ezen alapszik - folytatta Elizabeth. - Önről már jóval előbb kialakult a véleményem. Abból a történetből bontakozott ki előttem az ön jelleme, amelyet hónapokkal ezelőtt hallottam Mr. Wickhamtől. (...)Elizabeth érezte, hogy egyre jobban elfutja a harag; de végső erőfeszítéssel igyekezett megőrizni önuralmát, amikor így válaszolt:- Téved, Mr. Darcy, ha azt hiszi, hogy vallomásának a módja befolyásolt engem, legfeljebb annyiban, hogy nem kellett olyan kíméletes formában visszautasítanom, mintha úribb módon viselkedett volna irányomban.Elizabeth látta, hogy Darcy összerezzen, de mivel a fiatalember nem szólt semmit, így folytatta:- Ajánlatát semmiképpen nem öltöztethette volna olyan szavakba, hogy én kísértésbe essem elfogadni.Darcy arca ismét megdöbbenést árult el, s olyan tekintettel pillantott Elizára, melyben a hitetlenség sértődéssel vegyült. De a lány folytatta:- Ismeretségünk legelejétől, mondhatnám, az első pillanattól fogva viselkedése azt a szilárd hitet ébresztette bennem, hogy ön gőgös, öntelt ember, aki önző módon semmibe sem veszi mások érzéseit: ez volt kedvezőtlen véleményem alapja, amelyre a későbbi események folytán engesztelhetetlen ellenszenv épült; s alig ismertem egy hónapja, máris úgy éreztem, hogy ön az utolsó férfi a világon, akihez valaha feleségül tudnék menni.
Megmutatom, milyen ez a valóságban:
cuando necesita expresar sus emociones - amikor ki kell fejeznie az érzéseit
lo que ha pasado - ami történt
lo que han dicho - amit mondtak
cómo de incomprendida se siente milyen meg nem értettnek érzi magát
todomal - minden rossz
Ana egy icipicit eltúlozza, azonban az első három másodpercben az a kifejezés az arcán: zseniális, tényleg ilyen! Ez az az idő, amiről Viktor Frankl beszélt, hogy van egy kis idő az inger és a reakció között, amikor választhatunk, mit kezdünk vele. Amiket a címkékre írt, tökéletesek. Ugyanezt éreztem, amikor tavaly az Orvos-Tóth Noémi spekulációit olvastam Steve Jobsról, ami ennek az enneagramos sorozatnak az első része lett. Minden rosszban van valami jó.
Caroline Bingley néhányszor kihozza a béketűrésből és Lizzy harapós lesz:
Elizabeth azonban gyanította, hogy magas tétre játszanak, s ezért nővérére hivatkozva kimentette magát: csak rövid ideig maradhat, s addig majd egy könyvvel szórakozik. Mr. Hurst ámulva nézett rá.- Hogyan, kegyed jobban szeret olvasni, mint kártyázni? Ilyet ritkán hallottam.- Miss Eliza Bennet megveti a kártyát - jegyezte meg Miss Bingley. - Igazi könyvmoly, az olvasás az egyetlen öröme.- Sem a dicséretet, sem a gáncsot nem érdemlem! - kiáltott fel Elizabeth. - Nem vagyok könyvmoly, és sok másban is találok örömet.
A netherfieldi bálon:
Kis idő múlva Miss Bingley közeledett Elizához, s udvariassággal leplezve lenézését, így szólította meg:- Hallom, Miss Eliza, hogy el van ragadtatva George Wickhamtől! A nővére beszélt nekem erről az úrról, s százfélét kérdezett róla; de úgy látom, a fiatalember sok közölnivalója miatt elfelejtette megemlíteni azt, hogy az öreg Wickhamnek, a boldogult Mr. Darcy tiszttartójának a fia. Mint jó barátnője azt tanácsolom, ne higgyen el feltétlenül mindent, amit magának mond; mert például, hogy Mr. Darcy rosszul bánt vele, ez szemenszedett hazugság. Ellenkezőleg, mindig rendkívül kedves volt hozzá, pedig George Wickham gyalázatos módon viselkedett Mr. Darcyval szemben. Nem ismerem a részleteket, de annyit tudok, hogy Mr. Darcy egyáltalán nem hibás, hogy George Wickhamnek a nevét sem akarja hallani, s hogy fivérem nemigen hagyhatta ugyan őt ki a tiszteknek küldött meghívóból, de rendkívül megörült, amikor Wickham maga állt félre az útból. Az a tény is, hogy ide helyeztette magát, a legnagyobb arcátlanság - nem is értem, hogyan merte ezt megkockáztatni. Sajnálom magát, Miss Eliza, hogy kedvence bűneit le kellett lepleznem; de ha az ember Wickham származására gondol, jobbat nem is igen várhat tőle.- Maga szerint egyetlen bűne a származásában van - csattant fel Elizabeth haragosan. - Egyébbel nem is tudta vádolni, csak azzal, hogy Mr. Darcy tiszttartójának a fia; ezt pedig, biztosíthatom, ő maga közölte velem.- Bocsánat - mondta Miss Bingley, s gúnyos mosollyal elfordult. - Ne haragudjon a beavatkozásért, engem csak a jó szándék vezérelt.
Ugyanezt látjuk, amikor Lady Catherine meglátogatja, mert hírbe hozták Darcyval:
- Szóval el van szánva, hogy hozzá megy feleségül?- Ezt egy szóval sem mondtam. Csak arra vagyok elszánva, hogy azt fogom tenni, ami az én véleményem szerint meghozza a boldogságomat, tekintet nélkül önre vagy bárki másra, akihez nekem semmi közöm sincs. (Ez az igazi szexuális 4)- Jó, tehát nem hajlandó kedvemben járni; nem hajlandó hallgatni a kötelesség, a becsület, a hála szavára. El van határozva, hogy tönkreteszi őt minden barátja szemében, és kiszolgáltatja a világ megvetésének.- Ebben az esetben hiába hivatkozik ön a kötelesség, a becsület és a hála parancsaira - felelte Elizabeth. Egyik erkölcsi elvet sem sérteném meg, ha nőül mennék Mr. Darcyhoz. Ami pedig a család haragját vagy a világ felháborodását illeti, ha a családot felbőszíti a házasság, emiatt egy pillanatig sem fájna a fejem; a világ pedig sokkal okosabb annál, semhogy osztozzék a megvetésben.- Ez hát az ön őszinte véleménye! Ez az utolsó szava! Rendben van, most már tudom, mit kell tennem. Ne gondolja, Miss Bennet, hogy merész álma valaha is teljesül. Azért jöttem ide, hogy próbára tegyem önt. Azt hittem, lehet magával okosan beszélni, de biztos lehet benne, hogy én keresztülviszem, amit akarok.
Imádom ezt az utoljára kiemelt mondatot. Már az INFJ-s bejegyzésemben is írtam róla, és közben felfedeztem, hogy Lizzy is Halak (12 nő egyben), amihez jön a 4 is, és ahogy mondani szoktam: mi vagyunk a tripla álmodj, királylányok. 😁 Ha mi valamit a fejünkbe veszünk, jöhet akárhány Lady Catherine, hogy kiverje onnan. Mellesleg Richard Rohr és Andreas Ebert is ír erről, hiszen a bibliai próféták is 4-ek voltak, ahogy a szintén tripla álmodj, királylány József is az Ószövetségből. 😁
A szintén INFJ sx4 Carl Jung pedig azt mondta, amit az introvertált intuitív lát, nem fantázia, hanem tények. Ezért is választottam erre a hétre Vas István versét, mert amikor meghallottam egyik reggel a rádióban: Akik nem látnak és hisznek, azok a boldogok, tudtam, hogy ilyet is csak egy INFJ Halak mondhat, mint Jézus. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek (János 20:28). Ez nem blaszfémia, ez az Ni és a Halak együtt.
✤✤✤✤
Because of their attunement to their inner states—to their subconscious feelings and impulses—Fours are usually highly intuitive, an attitude that feeds their self-discovery and creativity. Although they may have intellectual gifts, they tend to rely primarily on what their intuitions are telling them about themselves and their environment from moment to moment. Often Fours are not sure how they are able to arrive at their insights; they find the inner workings of their con¬ sciousness mysterious and surprising.
Don Riso - Russ Hudson: The Wisdom of The Ennneagram
Ezt nagyon jól megfigyelhetjük Lizzyben is:
- Én mindent hirtelen szoktam csinálni - felelte Bingley -, s ha úgy döntenék, hogy elköltözöm Netherfieldből, valószínűleg öt percen belül már itt se volnék. Pillanatnyilag azonban úgy tekintem magam, mint aki végleg letelepedett.- Ez pontosan megfelel annak, amit magáról gondoltam - jegyezte meg Elizabeth.- Szóval kezdi megérteni a jellememet - kiáltotta Bingley, s a lány felé fordult.- Igen, sőt már úgy ismerem önt, mint a tenyeremet.- Szeretném ezt bóknak tekinteni; de akin ilyen könnyű keresztüllátni, attól félek, az csak szánalmas figura lehet.- Embere válogatja. Az én szavaimból még nem következik, hogy egy mély, bonyolult jellem több vagy kevesebb megbecsülésre érdemes, mint az öné.(...)- Nem is tudtam eddig - folytatta rögtön Bingley -, hogy maga lélekbúvár. Szórakoztató tanulmány lehet.- Igen, de a bonyolult jellemek a legszórakoztatóbbak. Ez az előnyük feltétlenül megvan.
✤✤✤✤
Emlékszel még, hogy a bejegyzés elején, a 4-ről szóló képen ott szerepelt, hogy utáljuk a csevegést?
Mr. Wickham volt a boldog férfi, aki magára vonta szinte minden nő tekintetét, Elizabeth pedig a boldog nő, aki mellé Wickham végül leült. Rögtön kellemes modorban kezdett társalogni, s bár csak a hűvös estéről beszélt, meg arról, hogy esős évszaknak néznek elébe, Elizabeth úgy érezte, hogy egy ügyes társalgó a legköznapibb, legunalmasabb, legjobban elcsépelt témát is érdekessé teheti.
A 4-ek, és különösen a szexuális 4 válogatósak, és ez meg is látszik rajtunk mások szerint, ugyanis egy társaságban a legérdekesebb embert keressük. A Philips néniék rendezett esten a tisztek között Wickham az.
✤✤✤✤
Ha még mindig nem hiszel nekem, íme, a döntő bizonyíték:
THE SEXUAL INSTINCT IN THE FOUR
Intense feelings of admiration, longing, and hatred for the object of desire can all coexist.
Don Riso - Richard Hudson: The Wisdom of the Enneagram
Nézzük, mit ír Mrs. Gardinernek Wickhamről:
Most már bizonyos vagyok benne, kedves néni, hogy nem voltam belé komolyan szerelmes, mert ha valóban átéltem volna ezt a tiszta és lélekemelő szenvedélyt, akkor most a nevét is utálnám, és mindenféle rosszat kívánnék neki.
Nézzük meg ugyanezt Darcyval!😊
- Ó, az a rettenetes Darcy!
Ami Elizát illeti, gondolatai többet időztek Pemberleyben, mint előző este; s bár az este hosszúnak tűnt fel, nem volt elég hosszú ahhoz, hogy tisztába jöjjön érzéseivel a kastély egyik lakója iránt; két teljes órát feküdt álmatlanul, igyekezve számot vetni önmagával. Gyűlölni semmi esetre sem gyűlölte őt - nem, a gyűlölet már régen elszállt, s nem sokkal utána már azt is szégyellni kezdte, hogy valaha olyasmit érzett iránta, ami ellenszenvnek nevezhető. Darcy értékes tulajdonságai tiszteletet ébresztettek benne - eleinte fanyalogva ismerte el, de egy idő óta már nem lázadozott ellene. S a tisztelet most barátibb érzéssé mélyült, hiszen a körülmények annyira mellette szóltak, a tegnapi események oly kedvező fényt vetettek Darcy jellemére! Mindenekfelett, túl a tiszteleten és a becsülésen, valami olyan jóindulat támadt a leány lelkében, amiről tudomást kellett vennie. Hála volt ez - hála, nemcsak azért, hogy Darcy valamikor szerette, hanem még most is szereti annyira, hogy meg tudja bocsátani neki a kikosarazásnál mondott ingerült és keserű szavakat, azokat az igazságtalan vádakat, melyeket akkor a fejéhez vágott.
Egy 7 nemigen töltene két álmatlan órát agyalással...
Ez tényleg ilyen. Először arra gondoltam, hogy az Ni és Ne konfliktusa okozza, azonban felfedeztem Marianne Dashwoodnál és Anne Shirleynél is, akik nem INFJ-k.
Ha valakiről kialakul a véleményünk, ahhoz annyira erősen ragaszkodunk, hogy csak lassan változtatjuk meg. Mindegy, hogy kiről legyen szó: ez lehet egy új ismerős, csoporttárs, bárki, és valóban, amikor történik valami, ami a róla kialakult kép ellenkezőjét mutatja, azzal eleinte nehéz szembenéznünk. Úgyhogy, csak óvatosan az előítéletekkel.
Elizabeth este feltárta szívét Jane előtt. Miss Bennet általában nem hajlott a gyanakvásra, de most egy szavát sem hitte el.- Ne tréfálj velem, Lizzy! Hiszen ez lehetetlen! Hogy eljegyezted magad Mr. Darcyval! Nem, nem, engem ugyan nem szedsz rá. Tudom én, hogy ez képtelenség.- Mondhatom, ez jól kezdődik! Tebenned bíztam egyedül, ha te nem hiszed el, mit szóljanak a többiek? De hidd el nekem, hogy komolyan beszélek; amit mondok, az színigazság. Még most is szeret, és én a menyasszonya vagyok.Jane kételkedve nézett húgára.- Ó, Lizzy, ez lehetetlen! Hiszen tudom, mennyire nem szíveled őt.- Nagyon rosszul tudod, a múltat el kell felejtenünk. Azelőtt talán nem szerettem őt annyira, mint most. De ilyen esetekben legnagyobb baj a jó emlékezőtehetség. Én is most említem utoljára a múltat.
Apja fel-alá járkált a könyvtárban, komoly és aggodalmas arccal.Drága Mr. Bennet, nem tudja, hogy az internet tele van azzal, hogy a 4-ek mazochisták, a szexuális 4-ek pedig szadomazochisták? Az ilyenek olvasásakor is már csak legyintek és nevetek egyet, mint Lizzy tenné.
- Mondd, Lizzy - kezdte -, mi jutott eszedbe? Megbolondultál, hogy férjednek akarod ezt az embert? Hiszen mindig gyűlölted!
Mennyire szánta-bánta most Elizabeth, hogy régebben olyan oktalan véleményt táplált Darcyról, és nem válogatta meg jobban a szavait! Ez megkímélte volna a magyarázkodástól és bizonykodástól, ami most rendkívül nehezére esett, bár nem térhetett ki előle. A leány kissé zavartan kijelentette apjának, hogy szereti Darcyt.
Nézzük, mit ír erről Anne Shirley Gilbert Blythe-nak:
"Ma este a temető felé irányítottam a lépteim", írta Anne Gilbertnek, amikor hazaért. (...) Miss Curtaloe történetei igazán mulatságosak voltak. Tudod, Gilbert, az élet nem választja külön a könnyet és a mosolyt. Egyik története nem hagy csak nyugtot - arról a házaspárról, akik ötven éven át gyűlölték egymást. nem akarom elhinni, hogy ez igaz. Valakitől egyszer azt hallottam, hogy a >> gyűlölet valójában célt tévesztett szeretet <<. Hiszem, hogy a gyűlöletük szeretetet takart, mint ahogy annyi éven át gyűlöletnek hittem az irántad érzett szerelmemet, és én azt hiszem, ez a házaspár is rájött erre haláluk után. Milyen boldogság, hogy én még ideát ébredtem rá!
Anne elárulta a 4-ek rezilienciájának okát is: a könny és a mosoly ugyanúgy az élet részei. Isabel Salama (aki szintén sx4) is azt mondta, hogy a tragédiát és a komédiát nem lehet különválasztani.
Írhatnék még arról, mennyire intuitív, érzékeli, hogy Caroline Bingley nem kedveli, hogy Jane helyett ő tetszett meg Collinsnak és hogy Miss Darcy valójában nem gőgös, csak félénk.
Helyette inkább páváskodjunk egy kicsit, és merüljünk el Elizabeth Bennet szép szemeiben.
A korábbi bejegyzéseimben is írtam róla, hogy sok helyen olvasni-hallani, hogy a 4-ek pávák, szeretnek páváskodni. 🦚🦚🦚🦚 Nézzük meg Lizzyt, ahogy megérkezik a netherfieldi bálba:
Elizabeth egy pillanatig sem gondolt arra, hogy Wickham nem lesz jelen a bálon - ez csak akkor jutott eszébe, amikor belépett a netherfieldi szalonba, s hiába kereste őt a piros zubbonyok csoportjában. Bizonyosra vette, hogy itt találkozni fognak, pedig ha emlékezetébe idézi a fiatalember egyes szavait, joggal nyugtalankodhatott volna. A szokottnál nagyobb gondot fordított öltözetére, s a legjobb hangulatban készült, hogy Wickham szívét most már végleg meghódítsa, bízva abban, hogy az este folyamán eléri célját.
A szokottnál nagyobb gondot fordított az öltözködésére, tehát, ha nem készül Wickhamet meghódítani, akkor is odafigyel erre. A 4-ek számára lételem aszépség, a szexuális 4 pedig kifejezetten odafigyel az öltözködésére. Sokan azt gondolják, hogy ez páváskodás, azonban számunkra az öltözködés az önkifejezés jele is, és az is, hogy tiszteljük magunkat. Ahol az utóbbi elhangzik (öltözködős videókra gondolok), azt jó eséllyel 4-ek készítették.
Mondok egy példát: Te és én barátok vagyunk, és szombat délután eljössz hozzám, hogy menjünk fagyizni. Azonnal beleegyezem, és már indulhatunk is.
Most képzeld el a két helyzetet, kérlek:
1. Napok óta nem mostam hajat, egy kinyúlt, lyukas póló (nem nagy a lyuk, de észrevehető) van rajtam és egy kopott rövid nadrág.
2. A hajam nem zsíros, meg is fésülködtem, és tiszta, nem szakadt ruha van rajtam. Melyikünkkel jelennél meg szívesebben az utcán? Azzal, hogy kiöltözöm, Téged is megtisztellek. Ahogy Gabrielle Chanel mondta: A csúnyasághoz hozzá lehet szokni, az elhanyagoltsághoz sosem.
Térjünk át azokra a szemekre! 😉
Elizát lekötötte Mr. Bingley figyelmessége Jane iránt, s közben nem gyanította, hogy ő maga is bizonyos érdeklődést ébresztett Bingley barátjában. Mr. Darcy eleinte alig ismerte el róla, hogy csinos; a bálon nem tartozott bámulói közé, mikor pedig újból találkoztak, csak azért nézett rá, hogy bírálhassa. De miután önmagát és barátait meggyőzte, hogy a leánynak jóformán egyetlen szép arcvonása sincs, rájött arra, hogy sötét, kifejező szeme szokatlanul értelmessé teszi az arcát. Ezt a felfedezést egyéb nyugtalanító felfedezések követték. Bár kritikus szemmel nézte, és látta, hogy Elizabeth alakja távolról sem tökéletesen arányos, mégis kénytelen volt elismerni, hogy termete könnyed és kecses. Hiába állapította meg, hogy modora nem az előkelő világé, közvetlen játékossága őt is megragadta. Elizabeth mindebből semmit sem sejtett; az ő szemében Darcy csupán az az ember volt, aki mindenütt kellemetlenné tette magát, és őt sem tartotta elég csinosnak, hogy táncoljon vele.
- Attól tartok, Mr. Darcy - jegyezte meg Miss Bingley félig suttogva -, hogy ez a kaland kissé lehűtötte a szép szeme iránti csodálatát!- Egyáltalán nem - felelte Darcy -, még ragyogóbbnak tetszett a szeme a gyaloglás után.
- Egyebet nem tud ajánlani, hogy teljes legyen családi boldogságom?- Dehogynem. Festesse meg Philips nagybácsi és nagynéni arcképét a pemberleyi gyűjtemény számára, és akassza fel nagybátyja, a magas rangú bíró mellé. Úgyis egy pályán működnek, csak más-más vonalon. Ami pedig kedves Elizája képmását illeti, őt ne is próbálja lefestetni, mert milyen művész is tudná híven visszaadni azokat a szép szemeket?- Tekintetüket valóban nem volna könnyű érzékeltetni, de a szem színe és alakja meg azok a kivételesen szép szempillák talán megfesthetők.
Így hódíthatjuk meg akár Mr. Darcyt is🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞 :
Don Riso és Richard Hudson Susan Sarandont a 8-ok közé sorolta a könyvükben, pedig ő is szexuális 4. Egy sx4 nőnek teljesen más kisugárzása van, mint egy 8-nak. Ráadásul Susan Sarandon azt mondja, az érdekelte, hogy tudja Dustin Hoffmann azokat a szerepeket eljátszani úgy, hogy közben Dustin Hoffmann marad. Ez a 4, aki az önazonosságát keresi. Ha 8 lenne, azt mondta volna, hogy tudja eljátszani azokat a szerepeket. Azért hozom őt is példaként, hogy nézzük meg, milyen egy nem INFJ-ben a szexuális 4.
Továbbra is úgy gondolod, hogy Elizabeth Bennet 7? Az Enneagram Test cikke szerint a következők a 4 nő ismérvei:
Enneagram 4 female is the kind of woman you can never forget, regardless of whether you like her or not. She is the girl you’ll always notice in the crowd, either by the dreamy look in her eyes or her distinct fashion style. However, there’s a lot more than her looks that makes her unique.
Compassionate ✅, creative ✅ (erről csak annyit tudnk meg, hogy a regény elején kalapot díszít és később kézimunkázik) , and unpredictable ✅, Enneagram 4 females are intriguing and exciting to be around.
Ha az MBTI-ban az INFJ az a személyiségtípus, akire senki sincs felkészülve, akkor az enneagramban ez a 4. Gondolj csak Mr. Darcyra, Mr. Collinsra, Mrs. Bennetre, Caroline Bingleyre (aki épp benne talált vetélytársra) vagy Lady Catherine de Bourghra.
Intuíció ✅
Nyitott gondolkodás: They ridicule the unrealistic expectations imposed on contemporary women and choose to live free of such burdens.
Their nonconformist nature fuels their independent thoughts, and as a result, they often have exceptional, rare, and wise insights about life and reality in general. In fact, it’s safe to say that their insightfulness is one of the things that makes them so unique and different from others. ✅
Ki nem ment hozzá Mr. Collinshoz?
Őszinteség: Type Four women are emotionally delicate and fragile, yet they are exceptionally brave and strong. They are loyal to their values and speak the truth. Their honesty knows no bounds, and they aren’t afraid to share unpopular opinions or stand by socially undesirable attitudes.✅
Az egyik hibája, hogy impulzív, ezt is láthattuk.
Hadd áruljak el a végén még valamit. A szexuális 4-t általában egy narcisztikus, dühöngő őrültként írják le, aki, ha megbántják, a földbe döngöli a másikat.
Természetesen, van benne igazság, azonban minden típusnak különböző szintjei vannak. Elizabeth Bennet miután Darcy megkérte, Jane-en kívül senkinek sem árulja el, hanem magában tartja és szenved miatta. Amikor teljesen más miatt rosszul éreztem magam, volt, hogy a saját anyám sem vette ezt észre rajtam, mert hallgattam. És én is sx/so vagyok.
✤✤✤✤
Tudom, nagyon hosszú ez a bejegyzés, úgyhogy Mr. Darcyt már sokkal rövidebben vesézem ki.
A legtöbben 1-nek tartják, azonban ez is túl egyértelmű, és nem az. Teljesen más, mint a valóban 1 Juvenal Urbino a Szerelem a kolera idejénben.
- Hiába volt minden vívódásom... nem használt semmit. Nem tudom elfojtani érzéseimet. Meg kell mondanom, mennyire imádom, milyen forrón szeretem magát.
Mi ez, ha nem a lét-fenntartó (mely az önszabályozásért is felel) és a szexuális ösztön (mire vágyom) ütközése? Darcy sp/sx.
- Hadd halljam, mi a vád ellene! - kiáltotta Fitzwilliam ezredes. - Kíváncsi vagyok, hogyan viselkedik idegenek között.- Elmondom hát, de készüljön el a legszörnyűbbre. Előrebocsátom, hogy először életemben egy hertfordshire-i bálon találkoztam vele - és mit gondol, mit művelt ezen a bálon? Összesen csak négy fordulót táncolt! Sajnálom, hogy ezt kell róla mondanom, de így volt. Csak négyszer táncolt, pedig alig volt férfi a teremben, s biztos tudomásom szerint nem egy lány, partner híján, petrezselymet árult. Mr. Darcy, ezt a tényt ön sem tagadhatja.- Akkor még egyetlen hölgyet sem volt szerencsém ismerni a teremben, saját társaságomon kívül.- Ez igaz, és persze nincs is rá mód, hogy egy urat bemutassanak egy hölgynek a bálon. (...)- Talán jobban tettem volna, ha bemutattatom magamat - mondta Darcy -, de idegenekkel szemben nehezen küzdöm le a feszélyezettséget.- Kérdezzük meg unokaöccsétől, hogy miért? - mondta Elizabeth, még mindig Fitzwilliam ezredeshez intézve szavait. - Kérdezzük meg tőle, miért van az, hogy egy okos, művelt ember, aki sokat forgott a világban, feszélyezettséget érez idegenekkel szemben?- Meg tudok erre felelni anélkül is, hogy megkérdezném - mondta Fitzwilliam. - Azért, mert nem is igyekszik azt leküzdeni.- Bennem valóban nincs meg a tehetség, mint némely emberben, hogy könnyedén el tudjak beszélgetni olyanokkal, akiket még sohasem láttam - mondta Darcy. - Nem tudom megütni társalgásuk hangját, nem tudok annyi érdeklődést mutatni ügyeik iránt, mint azt gyakran látom másoknál.- Az én ujjaim - mondta Elizabeth - nem mozognak a billentyűkön olyan mesteri módon, mint ezt sok nőnél láttam. Nincs bennük annyi erő, annyi gyorsaság, nem is érik el ugyanazt a hatást. De én azért mindig magamat hibáztatom: nem vesződtem eleget a gyakorlással. Nem az ujjaimat okolom, hogy nem képesek oly mértékben a művészi játékra, mint más nőké.
Ez pedig a szociális ösztön gyengeségének leírása.
Sokan a büszkesége miatt tipizálják Darcyt 1-nek, mivel az valóban az 1 főbűne. Mutatok azonban valamit:
A NYOLCASokat a kívülállók gyakran az EGYESekkel tévesztik össze, mivel mindkét típuson érezhető, hogy az agresszió vezérli őket. Az egyik legfontosabb különbséget az képezi, hogy a NYOLCASok nem bocsátanak meg, és semmit sem vonnak vissza. Nehezükre esik beismerni hibáikat, mivel az a gyengeség jelének tűnhetne.
Richard Rohr - Andrea Ebert: Enneagramm
- Hallatlan! - kiáltotta Miss Bingley. - Soha nem hallottam még ilyen utálatos beszédet. Mivel büntessük meg őt?- Mi sem könnyebb ennél, csak akarnia kell - felelte Elizabeth. - Mindenkit lehet büntetni és gyötörni. Rajta, kínozza meg, és nevesse ki! Hiszen olyan bizalmas barátok, hogy tudnia kell, hogyan fogjon hozzá.- Szavamra, nem tudom. Higgye el, ezt még nem tanultam meg barátságunk alatt. A nyugodt kedélyen és a lélekjelenléten nem fog a kínzás. Nem, erről az oldalról hiába támadjuk. Ami pedig a nevetést illeti, csak magunkat járatnánk le, ha ott nevetünk, ahol nincs rá ok. Nem, Mr. Darcy meg lehet elégedve önmagával.- Ne lehetne rajta nevetni! - kiáltotta Elizabeth. - Ez ritka előny s remélem, ritka is marad, mert rengeteget veszítenék, ha sok ilyen ismerősöm volna. Nagyon szeretek nevetni.- Miss Bingley jobban vélekedik rólam, mint megérdemlem - jegyezte meg Darcy. - A legjobb és legbölcsebb embereket, sőt legjobb és legbölcsebb tetteiket is nevetségessé teheti az, aki abban találja életének célját, hogy mindenből tréfát űz.- Kétségtelenül vannak ilyen emberek is - felelte Elizabeth -, de remélem, én nem tartozom közéjük. Sohasem akarom kigúnyolni azt, ami bölcs vagy jó. A dőre és ostoba viselkedés, a hóbort és a következetlenség, bevallom, valóban mulattat, és az ilyesmin nevetek is, amikor csak lehet. De úgy látom, éppen ezek a hibák hiányoznak önből.- Nincs talán ember, akiből ezek mind hiányoznának. De egész életemben igyekeztem kikerülni azokat a gyöngeségeket, amelyek az értelmes embert is gyakran nevetségessé teszik.(...)Tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy Mr. Darcynak semmi hibája nincs. Ő maga is nyíltan beismeri.- Nem - mondta Darcy -, ilyet nem állítottam magamról. Bőven vannak hibáim, de remélem, azok nem az értelem fogyatkozásai. A természetemért már nem állhatok jót. Azt hiszem, kevés bennem az alkalmazkodás - mindenesetre kevesebb, mint a világ szeretné. Mások ostobaságát és bűneit sem felejtem el oly hamar, mint kellene - s azt sem, ha megsértenek. Az én érzéseimet nem irányíthatja mindenki kénye-kedve szerint. Vannak, akik talán haragtartónak neveznek. Ha valaki elveszti megbecsülésemet, többé vissza nem nyeri.- Ez már komoly hiba! - kiáltotta Elizabeth. - Az engesztelhetetlen harag kétségtelenül jellembe vág. De a hibáját jól választotta meg: ezen nincs mit nevetnem. Tőlem nem kell tartania.- Azt hiszem, minden ember természettől fogva hajlik valami rosszra; olyan fogyatkozás ez, amit a legjobb neveléssel se lehet leküzdeni.
Köszönöm, hogy mindezt kereken megmondta. Ha így tesznek mérlegre, valóban súlyosak a hibáim. De talán - tette hozzá, miközben megállt, és Elizabeth felé fordult - ezeket a vétkeket elnézte volna nekem, ha nem sértem meg büszkeségét azzal, hogy becsületesen bevallom aggályaimat, amelyek miatt hosszú ideig nem bírtam komoly elhatározásra jutni. Tartózkodott volna az ilyen keserű vádaktól, ha én gondosan eltitkolom vívódásomat, és abba a hitbe ringatom kegyedet, hogy engem a feltétlen, semmitől nem korlátozott szerelem vezérel, amelyet az ész szava és minden más megfontolás egyaránt támogat. De én irtózom mindenféle alakoskodástól. Az érzéseket, melyekről szóltam önnek, nem szégyellem - ezek természetes és jogos érzések.
Ezek bizony az sp/sx8 szavai.
Amikor a NYOLCASok másra támaszkodnak, ezt gyakran azért teszik, hogy megingassák a velük szemben megjátszott homlokzat falait, mivel meg vannak győződve arról, hogy az csak megjátssza magát. Gyűlölik a nem egyértelmű üzeneteket, s látni akarják, hogy mi van ott valójában, mi az, amiben részt vesznek.
Richard Rohr - Andrea Ebert: Enneagramm
- Eliza Bennet - jelentette ki Miss Bingley, mihelyt az ajtó becsukódott mögötte - azok közül az ifjú hölgyek közül való, akik úgy iparkodnak a másik nem tetszését megnyerni, hogy önnön nemüket becsmérlik; sok férfinál bizonyára célt is érnek. De véleményem szerint ez hitvány fogás, igen alacsony mesterkedés.- Kétségtelen - felelte Darcy (a megjegyzés elsősorban neki szólt) -, hogy van valami hitvány vonás mindabban a mesterkedésben, amelyhez a hölgyek néha lealacsonyodnak, hogy meghódítsanak egy férfit. Ami a ravaszsággal rokon, mindig megvetést érdemel.
Megnéztem Alberto Peña Chavarino videóját a 8 altípusairól, ill. Isabel Salamáét a létfenntartó 8-ról, és mindkettő megerősítette, hogy Mr. Darcy ebbe a típusba tartozik. Lady Catherine az egészségtelen szociális 8 megtestesítője, aki mindenkire rá akarja erőszakolni az akaratát.
A létfenntartó 8 sokkal kevésbé szeret a reflektorfényben lenni, mint a másik két altípus, és sokszor az 5-sel tévesztik össze. Darcyt sem látjuk szerepelni, ellenben a nagynénjével, aki állandóan mondja a magáét, kérdezget. Emlékezzünk arra, hogy Darcy és a nagynénje is félelmet keltenek az emberben, ez pedig tipikusan a 8 megjelenéséhez tartozik. Ők ilyenek, emögött nincs semmi ártó szándék általában.
Ha valamiben, az érzelmek világában a 8-ok nincsenek igazán otthon:
- Az beszél többet, aki kevesebbet érez.
Egy 8 nem szereti, ha kritizálják, ha a szemébe mondják, hogy tévedett, hibázott, baj van vele. Ezt látjuk Darcynál is, azonban később tanul belőlük és változtat azokon, amiket Lizzy a fejéhez vágott.
A 8-ok szenvedélyes igazságkeresők, és mi máshoz fordulhatna Darcy a levelében, ha nem Lizzy igazságérzetéhez? Erre nagyon jól ráérez, mert ez Elizabeth-ben is megvan.
Nem kell aggódnia, Miss Bennet, hogy e levélben újból kifejezem azt az érzelmet, vagy megismétlem az ajánlatot, melyet oly visszatetszőnek talált tegnap este. Nem azért írok, hogy gyötörjem Kegyedet, vagy megalázzam önmagam, s nem szólok azokról a vágyakról, amelyeket (mindkettőnk boldogsága érdekében) nem lehet elég hamar elfeledni. A fáradságot, melybe a levél megfogalmazása és elolvasása kerül, megtakaríthattam volna, ha jellemem nem kívánná, hogy én megírjam és Kegyed elolvassa. Meg kell tehát bocsátania, ha igényt merek tartani a figyelmére. Tudom, nem szívesen teszi, ha az érzelmeire hallgat - de én az igazságérzetéhez fordulok.
Mielőtt az előbb említett videókat láttam, már 99,9%-ban biztos voltam benne, hogy Darcy 8, miután láttam ezt a videót.
Alberto azt mondja benne a 8-ról, ha bajban vagy, kérd Istent, hogy küldjön Neked egy 8-t. A Bennet család bajban van, mert Lydia megszökött Wickhammel. Lizzy pedig kinek mondja el, mert meglátogatja? Darcynak, aki azonnal cselekedni akar. Ez az sp8. Később Mrs. Gardinertől azt is megtudjuk, hogy nemcsak a nagybácsival tárgyalt többször, hanem a szökevényekkel is. A 8 nem beszél sokat, de nemes és állja a szavát. Kell ennél több bizonyíték?
Ha nem lenne valójában szeretetre méltó természete, akkor meggyűlölt volna modoromért; de bármennyire igyekezett is álcázni magát, érzésben mindig nemes volt és igazságos, s lelke mélyén megvetette azokat, akik olyan állhatatosan igyekeztek kedvében járni.- Emlékszem, a szépségemnek eleinte sikeresen ellenállt, ami pedig a modoromat illeti - önnel legalábbis mindig szinte udvariatlanul viselkedtem, s ha szóltam is, legtöbbször azért tettem, hogy megbántsam. Legyen most őszinte, a szemtelenségemért szeretett meg?- Nem, az élénk kedélyéért.- Nyugodtan nevezheti szemtelenségnek, nagyon keveset különbözött attól. A tény az, hogy ön megunta az udvariaskodást, a hódolatot, a tüntető figyelmet. Megcsömörlött az olyan nőktől, akiknek minden szavát, gondolatát és pillantását csak az diktálta, hogy önnek tessenek. Én felráztam önt, és érdekelni kezdtem, mert annyira más voltam, mint a többiek (4!!!).
Évekkel ezelőtt kijelentettem, hogy Matthew Macfadyen nem Mr. Darcy. Ezek után pláne. Azért jó színész valaki, mert képes sokféle szerepet eljátszani, azonban az INFP 9 elég távol áll az INTJ 8-tól. Két INTJ 8 jutott kapásból eszembe: Russell Crowe és David Morrissey.
Képek: Pinterest, OhMYGod Life!
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Szólj hozzá(m) bátran :).