Rendhagyó féléves értékelés így, július második felében. Már nem vagyok híve a félévértékelő bejegyzések írásának, melyben eldicsekedhetnék, hány könyvet sikerült az év első felében elolvasni és ezért milyen szuper vagyok. Két éve tanultam Maria Elena Badillótól egy nagyon hasznos dolgot: azt mondta, természetesen neki is vannak céljai az év második felében is, amik fontosak (pl. hogy elolvasson x könyvet), azonban számára az a legfontosabb célkitűzés, hogy szeretne jobb ember lenni. Ezen nagyon elgondolkodtam akkor és nagyon megjegyeztem magamnak, úgyhogy azóta számomra is ez a legfontosabb szempont folyamatosan.
Azért néhány könyvről is szó esik majd ebben a bejegyzésben, és ha nem találsz benne a Számodra semmi használhatót, az is teljesen rendben van. Ahogy már említettem: tisztában vagyok vele, hogy nem vagyunk egyformák és ezt tiszteletben is tartom. Ami nekem bevált, nem biztos, hogy Neked is be fog. 😊
Amikor olyan címekkel találkozom az interneten, hogy: Ez a tuti módszer, hogy elérd a céljaid x idő alatt, meg Ennyi dolgot kell kiselejtezned, mert úgysincs szükséged ezekre a dolgokra, csak még nem tudod, vagy Erre a 10 ruhadarabra van csupán szükséged 2025 nyarán, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ő is más élethelyzetben van, Te is, én is, és egy negyedik ember is. Pl. Te. Meg lehet nézni ezeket a videókat, el lehet olvasni a cikkeket, aztán, hogy mit valósítunk meg belőlük, az már teljesen egyedi. Nem fogok sem reggel ötkor felkelni (ha majd újra olyan élethelyzetbe kerülök, akkor persze, igen), sem uborkás vizet inni, és a ruhatáram 33%-át sem fogom kiselejtezni, mert valaki szerint ezt kell tennem. Ahogy a Játék a kastélyban-ból szoktam idézni: Ne tanítsd te Sardou-t darabot írni. 😁😈😸
Én sem tanítalak darabot írni, csak megosztom a tapasztalataim és a gondolataim.
Többször is szóba került a korábbi bejegyzésekben is, hogy vannak emberek, akik azt mondják ránk: Túl érzékeny vagy. Túl dramatikus vagy. Ne vedd úgy magadra. Mel Robbinstól megtanultam, hogy ezek az emberek nem tisztelik az érzéseinket. Nem hajlandóak őket figyelembe venni.
Másoktól hallottam, hogy érzelmileg éretlenek, ők azok, akik nem akarják a saját érzéseiket sem figyelembe venni, hanem elnyomják őket. Nem ítélem el őket, mert tudom, hogy ezekkel szembenézni nem csillámpóni és szivárvány (erről még lesz szó a bejegyzésben), és inkább elkerülik őket, mert az gondolják, az a kényelmesebb és elviselhetőbb megoldás.
Ha egy ilyen helyzet adódik, most már tudom, hogy a dolog nem rólam, hanem a másik emberről szól. Tükröt tartottam neki, amelyben meglátta azt, amit önmagában elnyom - évek, évtizedek óta. Hogy inkább a szenvedést választja, ez is az ő választása. Emiatt nem kell rosszul éreznem magam, mindenkinek szabad akarata van.
Az első ilyen bejegyzésemben írtam arról, hogy többször belefutottam olyan emberekbe, akik nagyon szerették, hogy meghallgatom őket, megírhatják a problémáikat, mert együtt éreztem velük, meghallgattam őket, ám tőlük csak morzsákat kaptam, amikor a saját dolgaimról meséltem/írtam nekik. Vagy szóhoz sem jutottam mellettük.
Megtanultam, hogy ilyenkor megszólalt bennem egy kis jelzés: De jó, egy újabb sérült ember, akit meggyógyíthatok és így majd szeretni fog, figyelni fog rám. Ez bizony egy traumareakció volt, a következménye pedig az, hogy ő nyert, én meg folyamatosan rosszul éreztem magam, mert nem kaptam vissza azt, amit adtam, így szépen, csendben eltűntem. Ez a híres INFJ Doorslam, ám nem kell ehhez INFJ-nek lenni, hogy megtapasztald. Elég, ha nagyon empatikus vagy. Ahogy akkor is írtam, nem haragszom ezekre az emberekre, ám mára már tudom, mi volt az oka. Ők is fájdalomban voltak, és ha valakinek fáj valamije (nem feltétlenül fizikailag), akkor elsősorban önmagára koncentrál, a saját bajára. Ezt meg is érthetjük. Mára már meghúztam a határaim, és képes vagyok arra, hogy amikor valaki elmesél valamit, ne szívjam magamba az érzéseit, hanem megfigyelőként nézzem. Az vagy Te, ott érsz véget, és itt kezdődöm én. Jó hír, hogy ez is tanulható 😊, és amikor ilyen emberrel találkozom, igyekszem a legkevesebb időt tölteni vele, ill. igyekszem témát váltani, ha folyamatosan csak panaszkodik.
Ebben nagyon sokat segített egy spanyol, csillagjegyes meditáció, amiből megtudtam, mi mindent okoz, ha továbbra is észrevétlenül magamba szívom mások érzéseit és sokszor felhúzom magam dolgokon: alvászavar, idegrendszeri problémák, asztma, allergia. 🙀 Bizony, én is nagyot néztem. Ha tudsz spanyolul, és nem vagy Halak (sem a Nap-, sem a Holdjegyed, sem az aszcendensed), akkor is érdemes kipróbálnod, mert nagyon jó.
Nagyon ajánlom Mark Wolynn könyvét, az Örökölt családmintákat, mert sokat segít felismerni a különböző viselkedési mintáimat, és segített felismerni, honnan vannak és így, tudatosítva, már lassan elengedhettem, ill. felülírhattam őket.
A másik sokat emlegetett mondat: Túl sok vagy. Ha túl sok vagyok valaki számára, az azt jelenti, hogy nem lehetek önmagam. De akkor miből vegyek vissza? A Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyvéről írt bejegyzésemben hoztam egy pint, amelyen egy idézet volt Caitlin Japától, aki utálta az érzékenységét, ám rájött, ha nem lenne érzékeny, mi mindent veszítene vele. Amikor valakinek túl sok vagyok, vagy éppen nem vagyok elég, az csupán azt jelenti, hogy az az ember nem a megfelelő személy a számomra. Ennyi. Aki elfogad, nem mond ilyet.
Ezt a pint a bejegyzés írása közben találtam, és úgy gondolom, nem csak nőkre vonatkoztatható, hanem bárkire. Imádom a "too much"-ra adott magyarázatot, mert mindannyiunknak van helyünk és nem vesszük el senki elől, nem kell kevesebbnek mutatnunk magunkat, mint amilyenek, amennyik vagyunk.
Még egy kicsit a soksághoz kapcsolódva, megtanultam, hogy elsősorban szeretek mélyebben belemenni egy-egy témába, azonban minden embernek más az érdeklődési köre, másban van otthon, esetleg nem nyitott arra, amire én igen. Ilyenkor nyugodtan maradhatunk valami prózaibb témánál, és arról is jól elbeszélgethetünk.
Szintén Elaine N. Aron ajánl aktív imaginációban egy gyakorlatot az említett könyvében, melynek során az elhanyagolt, a veszélyes és a lenézett részünket/részeinket hívjuk elő magunkból és tudatosítjuk őket. Ez az árnyékmunka, angolul Shadow Work, mely Carl Jungtól származik. Az elmúlt időszakban megtanultam, hogy a sötét oldalunknak csupán 10%-a a "rossz", 90%-a Golden Shadow, azaz az Arany Árnyék. Itt rejtőzik a potenciálunk, hogy mi mindenre vagyunk képesek, csak éppen eddig nem vettük észre.
Britt Frank pedig azt mondta, nincs rossz oldalunk, mert amiket odasoroltunk, szükségesek voltak annak idején a túlélésünkhöz, csak ma már nem működnek, így adjunk nekik más feladatot. Hogy érthetőbb legyen, elmesélem, mit találtam ki magamnak erre.
Tavaly indítottam az Ismerd meg az Enneagram 4 típust! sorozatom, és már többször említettem, hogy a szexuális ösztönöm a domináns, és az sx4-ekről a legtöbben csak a rosszat mondják el. Megnéztem ezeket a videókat, külön a filmes példákat, és áprilisban elhatároztam, hogy megnézem a Gladiátort és az Egy asszony illatát újra. Mindkét filmet nagyon régen láttam, és most az volt a szándékom, hogy szembenézek Commodus és Frank Slade személyében önmagammal. A dolog érdekessége, hogy mind Joacquin Phoenix (nézd csak meg a szemét), mind Al Pacino a valóságban is szexuális 4-ek, és ha megnézel velük egy-két interjút, egyáltalán nem úgy viselkednek, mint a filmekben.
Mindkét film közben felismertem a tipikus negatív tulajdonságokat és viselkedésmintákat, és arra jutottam, hogy igen, ezek ott vannak bennem, azonban nem szeretnék olyan lenni, mint Commodus és Frank. Amikor valamilyen helyzetben éreztem, hogy előjön valamelyik tulajdonságuk, azonnal felismertem. Közben pedig rájöttem, az, ahogy Frank kiáll Charlie mellett, egy szuper dolog. Igen, úgy néz ki, mint a tankönyvi 8 leírása, pedig nem az. A lényeg, hogy ezt lehet finoman is használni, és használom is. Kedvesen és érzékenyen, mégis asszertíven, nem bunkón. Így adhatunk más feladatot egy ma már nem működő viselkedésformánknak vagy tulajdonságunknak.
Az egyik Pinteresttől kapott e-mailben találtam a következőt: Mindenki lehet toxikus, csak van választásunk, ahogy azok leszünk, vagy sem. Ez valóban így van.
Ebben segítettek sokat az idei olvasmányaim is, mert akarva-akaratlanul is többször is belefutottam magamba, és volt, hogy nagyon jót nevettem, vagy egy újabb olyan tulajdonsággal találkoztam, amit másként szeretnék használni. Pl. tudom, hogy felesleges bosszút állni, ahogy azt Edmond Dantès tette a Monte Cristo grófjában vagy felhúzni magam valami miatt, ahogy Fermina Daza tette a Szerelem a kolera idejénben a szappannal. 😁 Most is egy ilyen újraolvasásban vagyok, és a jövő héten egy nagyon izgalmas bejegyzéssel készülök.
Nagyon örülök, hogy újra elővettem Milan Kunderától a Lassúságot, mert segített még inkább tudatosítani, hogy haladjak nyugodtan mindennel a saját tempómban. Évekig rohantam reggelente, nagyon sokszor a folyosón vagy az utcán cipzáraztam/gomboltam be a kabátom. Ma már inkább korábban kelek, és mindenre van bőségesen időm, nincs több rohanás.
Ha érzem, hogy pihenésre van szükségem, pihenek, minden megvár. Ha meg nem, akkor lehet, nem is nekem való volt.
Ennek a bejegyzésnek az ötlete is korábban megszületett, végül ezen a héten mondtam azt, hogy megírom, mert ekkorra alakult ki, miről is fog szólni és írás közben is jöttek az ötletek. Régebben szigorúan megszabtam magamnak, hogy szerdán kerüljön ki az adott heti bejegyzés, ma már sokkal rugalmasabb vagyok. Ha tovább tart a megírása, tovább tart, nem fogom összecsapni, hogy betartsam a határidőt. Elárulom, az elmúlt néhány évben sokkal kevesebb könyvet olvastam, mint korábban, és egyáltalán nem érzem magam rosszul emiatt.
Mi volt a legszuperebb dolog, ami velem történt az elmúlt hat hónapban? Leszoktam a willoughbyzásról. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nem csinálom. Ezt az Értelem és érzelemből vettem, SPOILER mivel Willoghbyról tudjuk, hogy elhagyja a szintén sx4 Marianne Dashwoodot, amit később megbán. Willoughby a regényben rájön, mit veszített Marianne személyében SPOILER. Számomra mindenki Willoughby volt, aki bármilyen formában elutasított, és azóta rájöttem, hogy a legtöbbjük még csak nem is találkozott, vagy telefonon sem beszélt velem, és már nem is emlékszem rájuk. (Ez ugyanaz volt nálam, ahogy Frank kiosztja a családtagjait a hálaadásnapi vacsorán, ahogy mindenkinek beszól.) Ezek pedig nem elutasítások, csak irányváltások voltak. Ők nem a nekem megfelelő emberek, helyek, állások voltak, és ma már nem haragot érzek, hanem hálát, hogy így alakult.
Ilyen volt számomra 2025 első fele, és biztos vagyok benne, hogy az év második felében is sok izgalmas felfedezést teszek az olvasmányaimban, amiket megoszthatok.
Ha ingyenes, magyar nyelvű (lehet nyelvet váltani, ha másikon szeretnéd) Enneagram tesztet keresel, magyarul is elérhető az Enneagram Personality tesztje. 72 kérdéses és a végeredményben megmutatja, mely típusból hány %-ot értél el. Ez a szárnyakra fókuszál, az altípusokról nem találtam náluk semmit. Ennek máshol érdemes utánanézni, és ekkor se feledkezz meg a kritikai gondolkodásról. 😉
Képek: Unsplash - Matteo Minoglio, Metin Ozer, Kostiantyn Li, Pinterest, Medium, American Rhetoric, Bounding Into Comics
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Szólj hozzá(m) bátran :).