Nincs kiút?

A Briliáns barátnőm is jó ideje azon könyvek közé tartozott, melyekkel sokáig elkerültük egymást. Pedig még olasz is. De végül győzött a kíváncsiságom.

Annyit tudtam csupán róla, hogy a négyrészes Nápolyi regények első kötete, és a másik három része is megjelenik majd nálunk is.


Elena Ferrante regénye az 1950-es években a Nápoly egyik külső negyedében egy házban élő Lila és Lenù (Elena) gyerek- és kamaszkorát - hattól tizenhat éves korukig - meséli el utóbbi visszaemlékezésében. A két kislány fokozatosan barátkozik össze, majd osztálytársak is lesznek.

Az azon a bizonyos napon kötött barátságuk meghatározó lesz egész életük során. Pedig a két gyerek valójában tűz és víz. Elena tiszta, szorgalmas és okos, míg Lila kócos, koszos és állandóan tele van sebekkel.

A telepen élő családok zöme szegény, kétkezi munkás, az egyetlen vagyonos közöttük don Achille.
Ez a környezet pedig alaposan rányomja bélyegét az itt élőkre: egyedül Elena apja ismeri Nápoly másik arcát, aki a belvárosban dolgozik (portás a városházán), míg a többiek ugyanott élik a mindennapjaikat, ahol ha valami történik, azt életük végéig magukkal viszik, nemcsak az érintettek, hanem a környékbeliek is, legyen szó megcsalásról, hazugságról vagy gyilkosságról.

Cifra dolgok történtek, otthon és másutt, nap, mint nap, de emlékeim szerint sosem gondoltam különösen rossznak a sorsot, amely nekünk jutott. Ez volt az élet, és kész, úgy nőttünk fel, hogy tudtuk, muszáj megnehezítenünk mások életét, még mielőtt ők nehezítenék meg a miénket.

A két kislány úgy dönt, ők nem lesznek olyanok, mint a telepen élő családok: ők gazdagok lesznek és úgy élnek majd, mint a mindenki által tisztelt, és a számukra éppen ezért misztikusnak tűnő don Achille.

Mindketten okosak, sőt Lila esze vág csak igazán. Bár Elena is rendkívül ügyes és jól tanul, Lila teljesítménye mögött az övé inkább háttérbe szorul. Ekkor kezdődik közöttük a rivalizálás, mely végigkíséri a barátságukat.

Talán azért is vonzódtam Lilához, mert neki vékony, fürge lába volt, mely egy másodpercre sem nyughatott, akkor se, amikor Lila az okosok székén ült, úgyhogy a tanárnő rendszerint gyorsan berágott rá, és visszaküldte a helyére. Valahogyan meggyőződésemmé vált akkoriban, hogy ha beállok Lila mögé, és mindenhová követem, az ő tempójában, nem fenyeget majd többé anyám sántasága, mely kiűzhetetlenül befészkelte magát a fejembe. Elhatároztam hát, hogy Lilához igazodom, és sosem tévesztem szem elől, akkor sem, ha begurul, és elzavar.

Az általános iskola befejezése után a sorsuk másként alakul: hiába tehetséges mindkét lány, egyikük kénytelen munkába állni, míg másikuk továbbtanulhat egy középiskolában. Sőt ezt követően egy gimnáziumban is, és kinyílik előtte a világ.

Míg a szerencsésebbikük az iskolának köszönhetően új ismereteket (pl. latinul, angolul, görögül tanul) szerez, addig a másik sem akar lemaradni mögötte, és titokban - a szülei tudta nélkül - önállóan, szinte varázsütésre megtanulja mindazt, amit barátnőjének csak keservesen sikerül elsajátítania. Így nem meglepő, hogy utóbbi emiatt nem egyszer kellemetlenül érzi magát.

Az új világ új élményeket és új terveket is hoz. Egyikük a két keze munkájával szeretne meggazdagodni, másikuk az eszével szeretné mindezt elérni. Külön érdekes megfigyelni, hogyan változik Lenuccia pénzhez való viszonya az évek során.

Bár barátságuk rövidebb időszakokra megszakad - az iskola idején és egy nyaralás miatt -, mégsem tudnak elválni egymástól. Amint valamelyikükkel történik valami, rögtön siet a másikhoz. Ám az évek folyamán Elena kezd másként tekinteni Lilára, másként kezeli a kettejük közti kapcsolatot.


Lila és Lenù történetének néhány pontja bennem is régi emlékeket ébresztett, és feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy itt is felbukkan az Aeneis, és Lila azt a módszert javasolja barátnőjének a latin tanulásához, amelyet annak idején mi is használtunk.


Amikor a könyv elején a lelkendező véleményeket olvastam, még nem egészen tudtam, mire számítsak. Eleinte kicsit lassabban haladtam - egyéb elfoglaltságok miatt - , de aztán azon kaptam magam, hogy egyre jobban fogynak a lapok és én egyre kíváncsibban követem a két lány sorsának alakulását.
A Briliáns barátnőm nemcsak két kislány, majd kamaszlány története, testi, érzelmi és gondolkodásbeli fejlődésük útja annak minden buktatójával és örömével, hanem megrázó korrajz, majdhogynem szociológiai tanulmány is egyben.

A szereplőkkel azonosulhatunk, szerethetjük, megvethetjük vagy sajnálhatjuk őket, miközben kénytelenek vagyunk belátni, hogy a lányok kivételével senkinek sem jutott eszébe, hogy változtasson az életén, hogy kitörjön a telep nyomorából.
Hogy sikerül-e teljes mértékben Lilának és Lenucciának, megtalálják-e a kiutat, arra csak a folytatásban kapunk választ.
Éppen ezért senkit se tévesszen meg az esküvői fotós borító (az olasz és az angol nyelvű kiadásokon is ugyanez a kép szerepel), a Briliáns barátnőm egyáltalán nem egy cukormázas, romantikus regény.


A regényben akad néhány hiba (elírás, kimaradt betű vagy szóköz), melyek közül néhányat már jeleztem a Park Kiadónak, de aki hozzám hasonlóan felfedez egyet-kettőt (nem mindet jelöltem be - mea culpa), nyugodtan juttassa el hozzájuk, hogy az utánnyomásban már kijavíthassák.
(Megjegyzem, visszanyalt a fagyi, mert amikor átnéztem a majdnem kész bejegyzésem, észrevettem, hogy a valamelyikükkel szót összesen 4 k-val írtam, míg az ébresztett-et csak 2 t-vel.)

Ellenben dicséret jár a szokásos szalagkönyvjelző mellett a papírkönyvjelzőért, melynek belsejében a legfontosabb szereplők nevei szerepelnek, így ha olvasás közben hirtelen nem tudunk beazonosítani egy-egy nevet, nem kell visszalapoznunk a regény elején olvasható teljes szereplőlistához.

A sorozat második része, Az új név története jövő hónapban kerül a boltokba, amit már nagyon várok, mert nem akartam hinni a szememnek, amikor a regény utolsó mondatát olvastam. Nem akartam elhinni, hogy így végződik.

Frissítés: az HBO a RAI-jal együttműködve sorozatot készít a tetralógiából az eredeti helyszíneken. Ami biztos tehát, hogy Nápolyban forgatják az első nyolc részt, mely az első kötetet dolgozza fel. Külön öröm számomra, hogy a sorozat olasz nyelvű lesz és már jövőre bemutatják. Összesen 32 részt terveznek, melyek mind a négy könyvet lefedik.
Részleteket angolul itt, olaszul pedig itt olvashatunk.

Szeretet nélkül nemcsak az ember élete sivár, hanem a városoké is.

Elena Ferrante: Briliáns barátnőm - Nápolyi regények 1. 
Eredeti cím: L'amica geniale
Fordította: Matolcsi Balázs
338 oldal
Park Kiadó, 2016
3990 Ft