Tennessee Williams - Üvegfigurák

Megint egy idézetet kerestem, amelyre egy másik Tennessee Williams-drámában bukkantam, amikor megakadt a szemem egy másikon az Üvegfigurákból, és rögtön tudtam, hogy újra kell olvasnom és írnom kell róla. 

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!!!

A drámairodalmat tekintve az Üvegfigurák azon színdarabok egyike, melyben az olvasónak és a nézőnek könnyű dolga van, csak kevés szereplő nevét kell megjegyeznie, ugyanis csupán négyen vannak. 

A Wingfield család háromtagú: Amanda, az anya a múltban él. Ő volt az a déli lány, akit vasárnap délután tizenhét férfi vendég is felkeresett, melyek mindegyike ideális férjjelölt volt a számára, közülük többen meg is gazdagodtak később, ám ő mégis egy telefonközpontost választott, aki egy napon elhagyta őt és a két gyereküket. Az idősebb, a huszonöt éves Tom, aki a darab narrátora is, egy raktárban dolgozik, ő a kenyérkereső a családban, utálja a munkáját, titokban verseket ír és mindenáron el akar menni St. Louisból, ahogyan az apja is tette annak idején, akinek fényképe ma is a falon lóg. 

A most huszonhárom éves Laura azonban más, mint a korabeli lányok. Egy gyerekkori betegsége folytán az egyik lába rövidebb, mint a másik, a középiskolába járógéppel járt, de nem fejezte be. A félénk és visszahúzódó lány a napjait a bérlakásuk falai és az üvegfigura-gyűjteménye közt tölti. 



Amanda nem nézi jó szemmel, hogy a lánya így él, ezért a legfőbb célja, hogy végre férfi vendég érkezzen hozzájuk, hogy a lánya a házasság révén független lehessen. Kiderül ugyanis, hogy bár év elején Laura beiratkozott a kereskedelmi iskolába, hogy gyors- és gépírást tanuljon, amivel aztán munkába állhat, de annyira félénk volt, hogy kimaradt az iskolából. Erről az anyja csak később szerez tudomást, így tényleg csak a házasság lehet a kiút számára. 

Anya és fia között folyamatosak a konfliktusok, mert Tom nem akar úgy élni, ahogy most, esténként moziba jár, ahonnan csak hajnalban keveredik haza, és reggel indulnia kell a munkába. 
AMANDA   De Tom, akkor is - túl sokat jársz moziba.
TOM   Mert nem tudok betelni a kalandokkal.
AMANDA   A legtöbb fiatalembernek épp elég kaland a pályája.
TOM   Akkor a legtöbb fiatalember nem raktárban dolgozik.
AMANDA   A világ tele van olyan fiatalemberekkel, akik raktárakban, irodákban meg gyárakban dolgoznak.
TOM   És ezek mind a pályájukban találják meg a kalandot? 
AMANDA   Úgy van. És ha nem, hát lemondanak róla! Nem mindenki kalandmániás. 
TOM   A férfi ösztönénél fogva hím, vadász meg harcos, és ezeket az ösztönöket egy raktárban aligha tudja kiélni.

Egyik este Tom bejelenti, hogy másnap este - anyja kívánságának eleget téve - férfi vendég érkezik hozzájuk, az egyik munkatársa személyében, aki magasabb beosztásban dolgozik, mint ő. Amanda hihetetlenül boldog, bár rengeteg dolgot kell elintéznie addig, Laura pedig retteg a találkozástól. 

TOM   Anya, kérlek, ne várj túl sokat Laurától. 
AMANDA   Ezt hogy érted?
TOM   Mi Laurát valóban ilyennek látjuk, mert hozzánk tartozik, és szeretjük. Már azt se vesszük észre, hogy nyomorék.
AMANDA   Ne használd ezt a szót! Tudod jól, hogy ezt nem tűröm!
TOM   De hát nézz szembe a tényekkel, anya. Laura nyomorék - és ez még nem is minden.
AMANDA  Most meg mire célozgatsz?
TOM   Laura nem olyan, mint a többi lány. 
AMANDA    Énszerintem ez csak a javára szól.
TOM   Nem egészen - legalábbis a többi ember szemében... Laura borzalmasan félénk, és a saját világában él. És emiatt mások kicsit furának találják. 
AMANDA    Ne mondd azt a húgodra, hogy fura.
TOM   Pedig az. Nézz szembe a tényekkel. 

Másnap este meg is érkezik a várva várt férfi vendég Jim személyében, akiről kiderül, hogy a testvérek régi ismerőse. A családnak pedig szembe kell néznie a tényekkel. 

JIM (hirtelen) Rájöttem, mi a te bajod! Teneked kisebbrendűségi komplexusod van! Tudod, mi az? Így hívják, ha valaki kevesebbre becsüli magát, mint amennyit ér! Azért értem meg, mert valamikor én is ebben szenvedtem. Igaz, az én esetem nem volt olyan súlyos, mint a tied. Akkor szabadultam meg tőle, mikor szónoklást kezdtem tanulni, képeztem a hangom. Sőt még az is kiderült, hogy érzékem van a természettudományokhoz. Addig én is azt hittem, hogy semmiben nem vagyok jobb az átlagnál! Tudod, én még nem foglalkoztam ezzel tudományosan, de egy barátom szerint jobban analizálom az embereket, mint azok az orvosok, akik ebből élnek. Ez persze enyhe túlzás, de az biztos, hogy értek az emberi pszichéhez! (...) Szóval, szerintem ez a te fő bajod. Nem hiszel magadban, mint autonóm személyiségben. Számos megjegyzésed bizonyítja ezt, no és jómagam is megfigyeltem egyet-mást. Például itt a kopogó járásod a gimiben; csak te érezted olyan borzasztónak. Azt mondod, hogy még a tanterembe is rettegtél belépni. És látod, mi lett belőle? Kimaradtál, lemondtál az érettségiről, egy olyan ok miatt, ami lényegében csak a te rögeszméd volt! Van egy apró testi fogyatékosságod, és kész! Jóformán észre se lehet venni! Csak a fantáziád növesztette százszorosára! Tudod, mit tanácsolok én neked? Higgyél abban, hogy valamilyen téren különb vagy a többieknél!
LAURA   De miben?
JIM   Az ég szerelmére, Laura, hát csak körül kell nézned! Mit látsz? Csupa átlagos, hétköznapi embert! Mind megszülettek, és mind meg fognak halni. És egy sincs köztük, akiben csak tizedannyi jó lenne, mint tebenned. Vagy énbennem!... Persze ez mindenkiről elmondható. Mert valamilyen különleges tehetség mindenkiben rejlik. Sőt vannak néhányan, akik több dologban is kiválnak. Az embernek csak fel kell ismernie, mi is az ő erőssége. 




Számomra az a dráma  egyik legnagyobb tanulsága, ha nem sikerül valami, akkor azt ezután sem szabad feladni. Mindegy, hogy mit szeretnénk elérni. Lehet, hogy feltűnik Jim a színen, aztán kiderül róla, hogy vőlegény. De nem csak Jim létezik a világon! Azaz nem csak egy férfi, nő, vagy bármilyen lehetőség van a világon, nyitott szemmel kell járni és sosem szabad feladni. Mert sajnos Amanda és Laura ezt teszi a darab végén, amelyre úgy tekintek, mint negatív példára: ez az, amit én nem teszek. Nem adom fel, nem azonosulok az aktuális rosszal, kudarccal. 

A másik tanulság viszont pozitív: nyugodtan vállaljuk önmagunkat, mert lehet, hogy az, ami nekünk (esetleg a más(ok) szemében) fogyatékosságnak vagy furcsaságnak tűnik (mint Laura lába, de lehet ez bármilyen külső vagy belső tulajdonság), valójában az tesz minket egyedivé. 

JIM (...) Ha az ember más, mint a többiek, azt el kell fogadni, de semmi ok rá, hogy szégyenkezz érte. Mert te sokkal különb vagy, mint a többiek. Belőlük tizenkettő van egy tucatban, tebelőled meg csak egy van! A tucatemberekkel teli van a világ, úgy nőnek, mint a gyom. Te csak ülsz idehaza, de akkor is - te vagy a - Barna Petúnia!
A harmadik tanulság: Amanda sikert és boldogságot kíván a gyerekeinek, de közben megfeledkezik egy nagyon fontos dologról: a gyerekei nem azonosak vele, és a siker és a boldogság mindenki számára mást és mást jelent. És minden szülő életében eljön az a pillanat, amikor el kell engednie a gyereke kezét, hagyni kell, hogy ő döntsön a saját életéről. Ezért veszekszik állandóan Tommal, nem akarja észre venni, sem elfogadni a fia költészet iránti szenvedélyét. Laura esetében pedig még súlyosabb a helyzet: mivel Amanda rendkívül népszerű lány volt annak idején, nem képes meglátni, hogy Laura nem ilyen. Ő olyan törékeny, mint az üvegfigurái: elég egy kis szellő, és máris remegni kezd. 

Amikor Jim elkezd vele beszélgetni, kiderül, hogy a lánynak csak egy kis bátorításra, a megfelelő szavakra lenne szüksége, hogy elkezdjen kibújni a saját kis csigaházából. A kereskedelmi iskola jó ötletnek tűnt, de túl nagy lépés volt a lány számára, hiszen több ismeretlen emberrel került össze. Ha valaki valóban odafigyelne rá, biztos vagyok benne, hogy képes lenne megtenni az első lépéseket, melyektől jobban érezné magát. 

Tennessee Williams ismét meggyőzött, hogy nagyon ért az emberi pszichéhez, ismét elgondolkodtatott, sok oldaljelölő bekerült a kötetembe, és ahogy már említettem, számomra ez a darabja negatív példaként kerül be a szellemi tartalékaim közé. Bár Tennessee Williams drámái nem a vidámságukról ismertek. Ha csüggedni kezdenék, mostantól felteszem magamnak a kérdést: Te is Laura akarsz lenni? Na ugye, hogy nem! Talán ezért is olyan töretlen a népszerűsége az 1944-es bemutatója óta a színpadokon, és készült négy filmváltozat is belőle, legutóbb 1987-ben Paul Newman rendezésében. 


Tennessee Williams: Üvegfigurák
Eredeti cím: The Glass Menagerie
Fordította: Szántó Judit
In: Drámák
712 oldal
Európa Kiadó, 2006
Képek: 

0 hozzászólás