Fordította: Domján László
A természetben, mindenben a szolgálat vágya él.
A szél szolgál, a víz szolgál.
Ha fát találsz, ültesd el magad!
Ha hibát találsz, javítsd ki magad!
Ha olyan feladatot, amit mindenki kikerül, vállald föl magad!
Az utat gyakran kövek torlaszolják, gyűlölködésből,
de szíveddel megoldhatod a nehéz gondokat.
Öröm jónak és egészségesnek lenni,
ám még nagyobb öröm szolgálni tudni.
Milyen szomorú volna, ha a világ vágyná
azt a rózsabokrot, ami el sem plántáltatatott.
Ne csak a könnyű feladatok hívjanak,
ez olyan szép, hogy mások kikerülik!
Ne hidd, hogy csak a nagy szolgálat érdem,
az apró szolgálat öröme is létezik; például amikor
meglocsolod a kertet, rendet raksz a könyvek közt,
vagy megfésülöd egy kislány kócos haját.
Ne hidd tévesen, hogy szolgálni
csupán kisemberek dolga!
Az életet és fényt adó Isten is szolgál,
s joggal hívhatnánk akár így: Ő, aki szolgál.
Naponta néz kezünkre s kérdezi:
szolgáltál-e ma? Kit?
Egy fát? Barátot? Édesanyád?
1889. április 7-én született Gabriela Mistral, így - egy pici késéssel - évfordulós is a vers.
Vers: BabelmatrixKép: Freepik
Bejegyzések
0 hozzászólás