Federico García Lorca - Yerma

Azt szokták mondani: egy nő bármire képes, hogy gyereke legyen, ill. hogy ne legyen. Federico García Lorca művének címszereplője, Yerma az előbbiek közé tartozik. Azonban már a neve is beszédes: a yermo (ennek női változata a yerma) ugyanis pusztaságot, sivatagot, ugart, terméketlen pusztaságot jelent.

A szerző ismét a spanyol vidéki életből merített, a Yerma alcíme pedig Tragikus költemény három felvonásban és hat képben. Már ez is elénk vetíti a mű ltragikus végkifejletét, mely a Vérnásszal és a Bernarda Alba házával alkotja a lorcai trilógiát.

Yerma szép és fiatal asszony, aki két éve és húsz napja ment feleségül Juanhoz, azonban gyermekük még mindig nem született, pedig ő mindennél jobban vágyik rá, hogy anya legyen.

Az egyik barátnője, María látogatja meg, akiről kiderül, hogy anyai örömök elé néz, mely Yermában irigységet kelt. A faluban sorra születnek a gyerekek, az állatok is kölykeznek, csupán Yerma vágya nem akar teljesülni.

Juan az ideje nagy részét a földjén és a jószágai közt tölti, van, hogy éjszaka is kint marad, Yerma pedig csak vár és vár.

Juan azt szereti, ha a felesége otthon marad, mert így nem ad okot a pletykálkodásra, ezért az asszony csak akkor megy el otthonról, amikor ebédet visz a férjének. Yerma élete pedig olyan, mint a neve: üres.

YERMA Az emberekkel beszélni nem vétek.
JUAN De annak látszhat.

Az apja annak idején hozzáadta Juanhoz, mivel a férfi megkérte tőle, Yerma pedig már ekkor is a születendő gyermekeire gondolt, és Juanban is a leendő gyermekei apját látta csupán.

Egy öregasszony megkérdezi Yermától, érez-e vonzalmat a férje iránt, de a nő nem tudja. Talán akkor érzett ilyesmit, amikor korábban az egyik ismerősével, Víctorral táncolt, aki átvitte egy öntözőcsatornán. Víctorral ma is beszélget néha, mivel a férfi is gazdálkodó, aki Juannal is üzletel.

ELSŐ ÖREGASSZONY És a férjed?
YERMA A férjem az más. Apám odaadott neki, s én elfogadtam. Örömmel. Ez a színigazság. S az első nap, hogy eljegyezkedtem vele, már rájuk gondoltam... a fiaimra. Megnéztem magam a szemében. Igen, de csak azért, hogy nagyon kicsinynek, nagyon engedékenynek lássam magam, mintha a magam lánya volnék.
ELSŐ ÖREGASSZONY Épp fordítva, mint én. Tán azért nem szültél időre. A férfiak, az kell, hogy tessenek, lányom. Hogy kioldják a fonatunkat, s a tulajdon szájukból itassanak. Ilyen a világ.
YERMA A tiéd, de az enyém nem. Én sokat gondolkozom, sokat, s amit elgondolok, a fiamnak kell - biztos vagyok benne - véghezvinni. Miatta adtam oda magam az uramnak, s eztán odaadom, hogy ő megjöjjön, a fiam. De sose, hogy szórakozzam.
ELSŐ ÖREGASSZONY S az eredmény - üres vagy.
YERMA Nem, üres az nem, hisz telve vagyok gyűlölettel. Mondd meg: én vagyok a hibás? Hát a férfiban csak a férfit szabad keresni, semmi mást?

Telnek az évek, és az egyetlen változás az életükben, hogy Juan odavette magukhoz a két vénlány nővérét, hogy tartsák szemmel Yermát, mivel a férfi számára a legfontosabb a becsület. Juan továbbra sem akar gyereket, míg Yerma bármire képes lenne érte, persze bizonyos határokon belül, mert sosem csalná meg a férjét.

Az volt az érzésem, mintha mindketten - Juan és Yerma is - olyanok lennének, mint Charlotte Lucas a Büszkeség és balítéletben. A spanyol Wikipedia szerint Juan szereti a feleségét, de még sincs meg köztük az összhang. Úgy éreztem, a feleség is egy tétel a listáján, amit kipipálhat. Elérte a házasulandó kort, volt háza, földje, állatai, már csak egy asszony hiányzott, hát elvette Yermát. Yerma pedig megörült neki, hiszen így végre anya lehet.

Amikor Juan nem akarja, hogy Yerma kimenjen az utcára, úgy éreztem, fontosabb számára a becsület, hogy ne vegyék a falusiak a szájukra sem az ő, sem a Yerma nevét, mint a felesége.

A dráma egyik tragikuma - számomra - abban rejlik, hogy Yerma gyereke valójában funkciógyerek lenne, mivel az anyjának nincs más elfoglaltsága. Tudom, más kor (Lorca 1934-ben írta), más körülmények, de milyen szomorú, hogy csak ennyiből állt az életük. Akkor is, ha esetleg Yerma (és mások is) nagyon jó anya lett volna.

MARÍA Ne panaszkodj.
YERMA Hogyne panaszkodjam, mikor látlak téged s a többi asszonyt, tele virággal belül, s látom magamat, hogy haszontalan vagyok, ennyi szépség közepette.
MARÍA De van minden másod. Ha hallgatnál rám, boldog lehetnél.
YERMA A falusi asszony, akinek nincs fia, semmire se jó, olyan, mint egy marék tövis, és még gonosz is, pedig hát magam is ilyen istenverte fajta vagyok.

Federico García Lorca a tőle megszokott stílusban: realisztikusan, mégis számos szimbólummal (mind a termékenységre, mind a terméketlenségre számosat felvonultat) gazdagon tárja elénk egy falusi asszony tragédiáját. Yerma és Juan története ma is elgondolkodtató és felrázó lehet.

JUAN Csakhogy én sem tudom, mit keres egy asszony minduntalan a házon kívül.
YERMA (kitörőn, a férjét átölelve) Téged kereslek, te vagy, akit éjjel-nappal kereslek, s nem lelek a fellélegzésre árnyékot! A te véred, a te oltalmad az, amire vágyom.

Németh László fordításán itt-ott meglepődtem:

ágyruha - spanyolul valóban szó szerint ropa de camas, csakhogy ezt magyarul ágyneműnek hívjuk. Amikor megtanultam, én is jót mosolyogtam rajta, és így jegyeztem meg, hogy az ágy ruhája.
szerelmem, fiam - a mi amor valóban szerelmemet jelent, azonban a spanyolok, ahogy az olaszok is, nemcsak a szerelmüket szólítják így, hanem a gyerek(eik)üket is, ezért inkább drágámnak érdemes fordítani.
María szerelmesen Yerma hasára teszi a kezét - megkerestem az eredeti szövegben: le coge amorosamente el vientre con las manos, és az amorosamente valóban azt jelenti, hogy szerelmesen, de az amor szerelmet és szeretetet is jelent, úgyhogy María inkább szeretettel, szeretetteljesen teszi ezt.
Varrni kezd, s egy helyre szegezett szemmel - itt érdemes lett volna a spanyolt szó szerint fordítani: Comienza a coser y queda con los ojos fijos en un punto - egy pontra szegezett szemmel marad, bár ez sem túl magyaros és szép. Talán: varrni kezd, miközben ugyanoda néz. Nem kell mindent szó szerint fordítani, annyit lehet egy-egy szövegen változtatni, hogy szebben hangozzon.
reggeledik - számomra szokatlan szó.