Hallod-e végzet, titok, élet, lélek,
Nincs alakod, amiben féllek!
Remény, szerencse, szerelem,
Becézz, vagy fordulj ellenem.
Felemel kezed, letörhet, megölhet,
Nem kérek, nem kérdek tetőled.
Ezer arcod harag, jóság, gúnyt ölthet,
Nem járok szűkölve előtted.
Nem firtatom mi csaló, mi igaz,
Nem fáj, mi fáj, nem vigasz a vigasz.
Vágytól, örömtől, bútol nyugton
Állok itt egymagam az úton.
Azt sem tudom magamról hol van,
Egy-é velem, vagy szétoszoltam.
Nem eszmélek már őrjítőn magamra,
Rémülettől szíven ragadva.
Magam a semmi, magam a csönd,
Égi végtelen, földi göröngy.
Süket fülem, szememen hályog,
Ó fáradtság! te boldog, áldott…
(Moste, 1917)
Vers: Cultura Magazin (az engedélyükkel közölve)
Bejegyzések
0 hozzászólás