Fordította: Baka István
Szeretnék élni esztelen:
Személytelennek arcot adni,
Örökké tenni pillanatnyit
És testivé, mi testtelen.
Nyomasszon életem vad álma,
Vergődve fuldokolhatom, -
De egy vidám ifjú talán majd
Ezt mondja rólam egykoron:
Bocsássuk meg komor valóját,
Tán ez mozgatta valaha?
Hisz csupa fény volt, csupa jóság,
A szabadság diadala!
1914. február 5.
Személytelennek arcot adni,
Örökké tenni pillanatnyit
És testivé, mi testtelen.
Nyomasszon életem vad álma,
Vergődve fuldokolhatom, -
De egy vidám ifjú talán majd
Ezt mondja rólam egykoron:
Bocsássuk meg komor valóját,
Tán ez mozgatta valaha?
Hisz csupa fény volt, csupa jóság,
A szabadság diadala!
1914. február 5.
Vers: Babelmatrix
Kép: eredetileg a Pinteresten találtam, de ha már van a Google Lens, rákerestem, és felfedeztem a szobrász Luo Li Rong Facebook-oldalát. Sajnos a szobor címét nem tüntette fel. Ha valaki megtudja, legyen olyan kedves és írja meg hozzászólásban. Köszönöm.
Bejegyzések
0 hozzászólás