A könyvhörcsög megszelídítése

Szeretem az olyan videókat, amikben valaki elmeséli, hogy birkózott meg az impulzusvásárlással, ill. a vásárlásmániájával. Most én is megosztom, milyen utat jártam be, és milyen tapasztalatokkal gazdagodtam. Ez csak az én történetem, nem beszélek le senkit sem a következő vásárlásáról, hiszen mindenki azt csinál, amit akar, arra költi a pénzét, amire akarja. 

Amikor 2010 tavaszán belevágtam a blogolásba, nem voltak terveim vele kapcsolatban. (Most is csupán annyi, hogy írok az olvasmányaimról, itt a Vers hétfőn, és akit érdekel, elolvashatja. Ha még tetszik is neki valamelyik bejegyzés, annak nagyon örülök.) Akkoriban többen is blogolásra adtuk a fejünket, ill. voltak, akik már egy ideje  jelen voltak az online térben, így tőlük lehetett inspirációt meríteni. Akkoriban regisztráltam én is a Molyra, ahol elkezdtek gyűlni az ismerősök és láttam, ki és mit olvas. Ezek szintén ösztönzőleg hatottak a néhány héttel korábban készített kívánságlistám mellett. Mert nagyon sok alapmű (pl. Szabó Magda, Gabriel García Márquez, Jane Austen művei, a Jane Eyre) nem volt meg a könyvtáramban, és ezeket mindenképpen szerettem volna fokozatosan beszerezni. A lista már nincs meg, de legalább 70 vagy annál is több könyv szerepelt rajta, és azóta meg is vettem vagy kaptam őket, talán egy-két kivételtől eltekintve. És ez volt az az időszak (beleértve a következő éveket is), amikor azt gondoltam, ha megveszem ezt vagy azt a könyvet - főleg a friss megjelenéseket, esetleg recenziós példányt kapok -, elolvasom és utána írok róla, milyen menő vagyok. Igen, nekem ez volt az, ami másoknak a legújabb kütyü. Vagy a márkás táska vagy ruha.

Erre az egyik legjobb alkalom a heti Könyvmaraton volt, amikor az európásat többen is úgy vártuk, mint a Messiást, hiszen 40% kedvezménnyel szerezhettünk be nagyon sok vágyott könyvet. Mondanom sem kell, hogy a más kiadók akcióiban is a legtöbbször találtam valamit. Ráadásul minden évben ott voltak a nyári akciók és rendszeresen voltak egyéb akciós könyvek is a különböző webshopokban. 

Így aztán szépen összegyűlt, amiket szerettem volna megkaparintani, és még mellé is jöttek az újonnan felfedezett szerzők könyvei. 

Azért megjegyzem a saját védelmemben, hogy sok olyan könyvre tettem szert, amik ma már nem kaphatóak, és több azóta sem jelent újra meg. Ráadásul csak kevés mellényúlásom volt. 

Néhány éve - már nem emlékszem, kinek a blogjában - olvastam év elején egy bejegyzést, hogy idén csak 10 könyvet engedélyez magának. Képzelheted, kedves Olvasó, hogy megdöbbentem! El sem tudtam képzelni, hogy valaki csak ennyi könyvet vesz egy évben! Azt meg pláne nem, hogy ez egyszer velem is megtörténhet. 

A legdurvább évemben több, mint 200 könyvvel gyarapodott a könyvállományom, ezek között voltak olyanok, amiket a könyvtárban selejteztek ki és ingyen elhozhattam őket, és kb. 160 volt, amikért kisebb-nagyobb összeget fizettem. Mert milyen jó volt bemenni a könyvesboltba, ahol már ismertek, és minden alkalommal előkerült egy-két könyv a pult alól. Vagy egy nagy kupac és hátizsákkal mentem érte. Vagy épp a postára vagy az újságoshoz érkezett meg a rendelésem, és mehettem érte. Vagy futár hozta a kisebb-nagyobb csomagom. Az instant dopamin. 

Könyvet vettem, ha rossz napom volt. Ha szomorú voltam. Ha jókedvem volt. Amikor megjutalmaztam magam, mert születés- vagy névnapom volt, jött a karácsony, sikerült a nyelvvizsgám, vagy épp lovas könyvet akartam olvasni. Így rendeltem meg Cormac McCarthytól a Vad lovakat, amelyet utána el is olvastam. Vagy csak este 10 volt, és online bármikor rendelhetek. Ha valami akciós volt, és valaki már olvasta, akivel hasonló az ízlésem. Vagy csak hagytam magam rábeszélni a boltban, mert csak 400 Ft-ba került. 

Emlékszem, az egyik futár már ismert, és az egyik csomagom átadásakor megjegyezte, hogy: Jaj, ez a sok könyv, vagy valami hasonlót. Nem szóltam rá semmit, mert semmi köze hozzá, de egy kicsit meglepett a reakciója. Valószínűleg ő nem tartozik az olvasók táborába.

Azt nem tudom, mennyit költöttem abban az évben, vagy összesen könyvre, de nem is foglalkozom vele, hiszen úgysem tudom visszacsinálni. Tudomásul vettem, hogy akkor egy olyan korszakom éltem. 

Végül két éve belebotlottam a YouTube-on egy videóba, amelyben a Low Buy-ról és a No Buy-ról volt szó. Még ekkoriban is vásárolgattam, de már nem olyan nagy tételben, mint korábban. Szóval, ez a videó nagyon elgondolkodtatott minden vásárlásom tekintetében, úgyhogy azóta elsajátítottam ezt a szemléletmódot. Előbb gondolkodom, aztán teszek valamit a kosaramba vagy véglegesítem, bármi is legyen az. Megkérdezem magamtól, hogy feltétlenül szükségem van-e rá? Tudok-e nélküle tovább élni? Elvégre eddig megvoltam nélküle is. Ha ruháról van szó, akkor tényleg kényelmes? Nem szűk/bő? És mit szeretnék jobban: ezt a valamit vagy az árát? Mert lehet, hogy máshol/legközelebb egy sokkal jobban tetszőt találok. Vagy nem olyan fontos, majd a jövő hónapban veszem meg, esetleg később. 

Tavaly összesen 5 könyv került a birtokomba, egyet kaptam és négyet vettem, ezekért is összesen az eredeti ár kb. harmadát fizettem. És sem a születésnapomra, sem a névnapomra, sem impulzusvásárlásként, sem a nyári akcióban nem vettem könyvet. 

Ahogy már említettem, elkezdtem magammal foglalkozni, befelé figyelni és nem azt nézni, más mit olvas meg mit csinál. Már korábban is több hírlevélről leiratkoztam, néhányat még megtartottam, de már nem lesem árgus szemekkel félórákon keresztül, hogy milyen könyvek fognak megjelenni a közeljövőben. Már nem érdekelnek. A heti hírlevelekben ott van néhány, de nem teszem őket azonnal a virtuális kosaramba és nyomok a megrendelés gombra. Megváltoztak a prioritásaim. Persze könyvet venni mindig jó, de nem mindig a legfontosabb. Eszembe is jutott, hogy: 

Hogy ne csak a heti portörlés közben fedezzem fel, hogy: Jé, tényleg, ez a könyv is megvan!, hanem olvassam is végre el. Pontosabban, ne nyomásként érezzem, hogy ezt is el kell olvasnom, hanem de jó, hogy ennyi mindenből választhatok. És a legérdekesebb, hogy a tavalyi olvasmányaim jelentős része újraolvasás volt, és a kevés beszerzésem mellett is, volt még mit olvasnom, nem kellett se könyvtárba mennem, se újat rendelnem. 

Az idei évre sem tűztem ki, hogy konkrétan hány könyvet szerezhetek be (legyen szó vásárlásról, ajándékról), és még egyetlen könyvvel sem gyarapodott idén a könyvtáram. Meglepően idén is több újraolvasásom volt és van is folyamatban, és mostanában főleg a jó pár évvel ezelőtt vettekből választok olvasmányt. 

Az instant dopamin kapcsán nemrég láttam egy jó videót, melyben Anna Reid arról mesélt, hogy egy fiók kitakarítása is instant dopamint jelent. Ez nagyon tetszett. 

Ma már tudom, mi okozta a könyvhörcsög ámokfutását, és azóta nyugodtan elvan a ketrecében. Kívánságlistám most is van, és sok cím szerepel rajta, ill. különböző könyves webáruházakban is vannak mentett könyveim, de van olyan, amelyikbe már idejét sem tudom, mikor léptem be utoljára. A hírleveleiket pedig többször olvasatlanul törlöm. Ha pedig meg is nyitom őket, valahogy így érzem magam: 

Rájöttem, hogy nem attól vagyok/leszek valaki, mert a legfrissebb megjelenéseket olvasom és utána, minél hamarabb, annál jobb, írok is róluk. Nem az határoz meg, hogy egy-egy bejegyzésem mellett hányas számot látok. Hogy hányat mutat a Blogger statisztikája.

Azt is felfedeztem, hogy attól, hogy a bejegyzésem megosztom a Molyblogolók zónában és valaki kedvenceli, nem biztos, hogy rá is kattint. És akkor mi van? Az én munkám attól még nem vesztett az értékéből, mert valaki úgy dönt, hogy nem olvassa el. Ettől nem leszek rosszabb vagy értéktelenebb. Ha nem, hát nem. Biztosan megvan rá az oka, ezzel nekem nem kell foglalkoznom. Ettől még ugyanúgy írni fogok máskor másról is ide. 

Tavaly hallottam a JOMO-ról, ami a FOMO (Fear of Missing Out - A kimaradás félelme) ellentéte. Azaz: Joy of Missing Out - a kimaradás öröme. Kimaradok egy csomó molyos kihívásból és nincsenek plecsnijeim. Kimaradok abból, hogy előrendeljek egy könyvet csak azért, mert most mindenki azt olvassa. Vagy amit csak évek múlva fogok elolvasni, és az árát most inkább másra költeném vagy inkább félretenném. Kimaradok abból, hogy már nem töltök el egy csomó időt azzal, hogy a könyves webáruházakban az előrendelések között szemezgetek. Hogy azt az időt másra fordítom. 

Tavaly kijött a DOC - Nelle tue mani c. sorozat második évada. Minden héten két rész volt belőle a RAI-on, de az elsőt sem néztem meg, pedig nagyon tetszett az első évada. Egyszerűen úgy döntöttem, hogy a főszereplő Andreánál van egy sokkal fontosabb Andrea az életemben: Én, és inkább vele szeretnék foglalkozni. Ennek eredménye lett, hogy most egy ilyen bejegyzést gépelek. Ezt találtam meg a Jennifer Lopez könyvében is: