Charles FitzRoy - Reneszánsz Firenze napi öt forintból

Kedves Olvasó, van kedved egy firenzei kiránduláshoz? Csakhogy a kirándulásunk során nem a ma jól ismert várost és környékét járjuk be, hanem az Úr 1490. évében keressük fel a - nemcsak a nevében - virágzó Firenzét.

A Scolar Kiadó Történelmi útikönyvek sorozatából már olvastam ezt a kötetet és az antik Rómáról szólót, és mindkettőt nagyon szerettem. Most pedig ideje volt feleleveníteni a korábban olvasottakat.

Néhány éve én is néztem a Mediciekről szóló sorozatot, azonban az utolsó évadot nem fejeztem be. Nem tudom, miért, pedig nagyon érdekel a család története. Azt azonban megállapítottam, hogy aki látott már legalább egy képet Lorenzo de' Mediciről, tudja, hogy a sorozatban őt játszó Daniel Sharman véletlenül sem hasonlít rá. Úgyhogy térjünk is vissza a könyvhöz.

Charles FitzRoy a londoni Fine Art Travel idegenvezetője, melyet 1985-ben alapított Jane Rae-vel, ahol olyan utakat szerveznek a turistáknak, melyek során az úti cél kulturális értékeivel ismertetik meg a látogatókat. Ugye, milyen jól hangzik? Így biztosak lehetünk benne, hogy ebben a könyvben is sok hasznos információval gazdagodunk.

A kötet tíz fejezetben kalauzol el bennünket nemcsak Firenzébe, hanem a környékére is.

És hogy miért éppen 1490-ben érdemes felkeresnünk Toscana és Itália legvirágzóbb városát?

Az 1490-es év, amelyben a gazdagságáról, győzelmeiről, művészetéről és fenséges épületeiről ismert gyönyörű város zavartalanul élvezi a béke és jólét áldásait.
Felirat Ghirlandaio Az angyal megjelenik Zakariásnak című freskóján, a Santa Maria Novellában

Ghirlandaio az idézetben említett freskója a Tornabuoni-kápolnában

Mint minden utazás előtt, érdemes megismerni a Firenzébe vezető utakat, megtudni, mikor érdemes felkeresni a várost, ill. jó tudni, hogy a városban a toszkán nyelvjárást beszélik, és mindehhez segítséget kapunk az Előkészületek és a megérkezés c. fejezetben.

A továbbiakban megismerjük a firenzei mindennapokat, a különböző szokásokat (ebben hasonlít a Corvina Magánélet sorozatához): olvasunk az udvarlásról, az esküvőről, születésről és temetésről, rabszolgákról, orvoslásról, egy tipikus napról, boltokról, oktatásról, humorról, homoszexualitásról, a nők szerepéről. A kedvencem a Kurtizánokról szóló rész volt, akikről kiderült, hogy a templomokban, a misék alatt szerezték az ügyfeleiket, amit az egyház nem nézett jó szemmel. A kurtizánok egyébként műveltek voltak, ami nem volt elmondható minden firenzei nőről, hiszen a lányok otthon tanulták meg a háztartás vezetését, és a fiúk jártak iskolába, ahol a humanizmus szellemében tanították őket.

A tartózkodó, illedelmes hölgy szinte bizonyosan kurtizán, aki a templomban teszi szemlére "portékáját". Ha elkap a vágy, hogy ajánlatot tegyünk, legyünk óvatosak!
(...)
Az egyház erősen helyteleníti, hogy a kurtizánok a templomokat üzleti ügyeik intézésre használják, annál inkább, mivel a módszer hihetetlenül sikeres. Nem véletlen, hogy sok templomban a férfiakat és a nőket elkülönítik egymástól - így van ez a dómban is, ahol rácsozat vagy durva anyagból készült függöny választja szét a nemeket. Az elkülönítés egyébként jelképes értelmet is hordoz, ugyanis a nők mindig a bal kéz felől eső, vagyis a gonosz oldalon ülnek.

Sandro Botticelli: Fiatal nő (Simonetta Vespucci) portréja

Már ekkor is sok nő dolgozott, kivéve a kiváltságosokat, akik leginkább otthon töltötték a napjaikat, de őket is sok mindenből kizárták: nem vehettek részt a politikai életben, sőt még a vallási ünnepeken sem, bár az ablakból kihajolva nézhették a körmeneteket és a felvonulásokat.

Az előkelő hölgyek számára ekkor is nagyon fontos volt a divat, az utcán mindig a megfelelő öltözékben jelentek meg, a bőrüket pedig kénnel dörzsölték, hogy fehér legyen, mert ez még jobban kiemelte az ékszereiket.

A továbbiakban terítékre kerül a politikai élet, megismerjük a kor vezető szellemeit (politikusokat, festőket, filozófusokat és condottierókat - a zsoldosok vezetőit), köztük természetesen Lorenzo de' Medicit, Ghirlandaiót, Botticellit, Marsilio Ficinót vagy Filippo Strozzit és a neoplatonikus filozófiát.

Értesülünk a Pazzi-összeesküvésről, melyet a Pazzi család szervezett 1478 húsvétján a Mediciek ellen, melynek során Lorenzót megsebesítették, míg öccsét, Giulianót meggyilkolták a dómban, és amelyet Lorenzo kegyetlenül megtorolt a családon. Azt azért megjegyzem, ha 1490-ben járunk, az összeesküvés csak bő egy évtizede, és nem több mint húsz éve történt, ahogy a fejezetben szerepel.

A Szellem és humor címet viselő részben is egy tévedésre bukkantam:

De a firenzeiek (és általában a toszkánok) mindenekelőtt élnek-halnak a szóviccekért. A Mediciek udvari bolondja, Matteo Franco például azzal támadt riválisára, Luigi Pulcira, hogy az "Mediciek golyóin himbálózó tetű" (ugyanis a pulci szó jelentése tetvek).

Ehhez érdemes tudni, hogy a Mediciek címérében palle vannak, azaz golyók, labdák. (A szerző több választ is említ, miért ilyen a címerük). Viszont a pulci nem tetveket, hanem bolhákat jelent. Annak idején a mercato dei pulci, azaz a bolhapiacnak köszönhetően tanultam meg. A tetű pidocchio, és a többes száma pidocchi, tehát, ha Luigi vezetékneve tetveket jelentene, akkor Pidocchi lenne.

Bebarangoljuk Firenze nevezetességeit: a dómot a harangtoronnyal és a keresztelőkápolnával, megismerjük a jelentős templomokat, kápolnáikat és palotákat építészeikkel és a bennük szereplő műalkotásokkal, ill. a legismertebb hidat, a Ponte Vecchiót.

(A dómra azért nem térek ki ebben a bejegyzésben, mert várólistás Ross King Brunelleschi kupolája c. könyve, mely erről szól.)

A férfiak alapvetően két dolgot csinálnak földi életük során: szaporodnak és építkeznek.
Giovanni Rucellai: Ricordanze

A Santa Maria Novella jellegzetes homlokzatával, melyet Leon Battista Alberti tervezett

Olvashatunk a céhekről - melyeknek a művészek is tagjaik - , iparról, pénzügyekről és az adókról, ill. a vallásról, mely kiemelten fontos a város életében. Épp egy különös szerzetes prédikál a dómban, Savonarola, aki a város pusztulását hirdeti a firenzeiek bűnös életvitele miatt.

Ludwig von Langenmantel: Savonarola a pazarlás ellen prédikál (1879 - ez nem egy reneszánszkori kép)

Talán Neked is eszedbe jutott, hogy a bejegyzésben is felbukkan a Tornabuoni-kápolna, és a nagy templomokban megtaláljuk a különböző családok nevét viselő kápolnákat, de miért ez a nevük? A válasz egyszerű: a nagy építkezések idején a gazdag családok mindegyike vásárolt magának egy-egy kápolnát valamelyik templomban, és az ott szereplő festményen ők is helyet kaptak. A bejegyzés alján megtalálható Ghirlandaio freskójának forrása a Wikipedián, ahol - a közösségi oldalakhoz hasonlóan - a különböző személyeket megjelölték a képen.

Ezt követően mindent megtudhatunk a legfontosabb ünnepekről, színielőadásokról, bajvívásokról és lovagi tornákról, sőt, a kivégzésekről is.

Az ünnepek közül kiemelkedik a farsang és a város védőszentjének, Keresztelő Szent Jánosnak az ünnepe június 24-én, de már 23-án megkezdik az ünneplést.

Firenzében már ekkor is rendeztek Paliót, azaz lóversenyt és Calciót, a mai labdarúgás ősét:

Hasonlóan izgalmas esemény a Calcio, az a vad labdajáték, amit a firenzei fiatalok játszanak. Két csapat mérkőzik meg egymással, mindkettőben huszonhét játékos, akiket a város különböző kerületeiből válogatnak össze. A helyi rivalizálásnak ez a legádázabb megnyilvánulása. A szabályokkal ne nagyon foglalkozzunk, a játék legnagyobbrészt arról szól, hogy az ellenfelet addig üssük, míg meg nem adja magát, mindegy, hol a labda. Ha játékosnak hívnak bennünket, legyünk óvatosak, komoly sérüléseket is szerezhetünk.

Miközben a képet kerestem, felfedeztem, hogy Firenzében minden évben megrendezik a Calcio storico fiorentinót (történelmi firenzei focit), melynek során a város négy történelmi kerülete mérkőzik meg egymással korabeli öltözetben, és a ma ismert labdarúgás (olyan képet nem láttam, amelyen valaki rúgta volna) helyett inkább a rögbi, az ökölvívás és a lotta libera (szabadharc, a pankrációra emlékeztet) keveréke.

Végül megismerjük a város környékét, a Mediciek villáit és bebarangoljuk Toscanát, így jutva el Arezzóba, Cortonába, Pratóba, Luccába, Pisába, San Gimignanóba, Sienába és Pienzába is.

Olvashatunk az itt élt és élő művészekről, a pisai egyetemről, a sienai Palióról, és arra is kapunk egy lehetséges választ, miért ferde a pisai harangtorony.

A kötetet egy korabeli térkép zárja, melyen megtaláljuk a legfontosabb épületeket, ill. egy Név- és tárgymutató segít visszakeresni egy-egy személyt, helyet vagy egyebet a későbbiekben.

Minden fejezetben korabeli idézeteket és képeket találunk, melyek még közelebb hozzák a quattrocento mindennapjait. A fejezetek pedig nemcsak rengeteg információval gazdagítanak, de olvasmányosak és sokszor humorosak is. Ráadásul a legtöbb információ ma is hasznos egy firenzei és/vagy toscanai utazás előtt és közben. De ha csak a korszak érdekel valakit, akkor is garantáltan gyarapíthatja a szellemi tartalékait.

Igazi aranykor ez, mely életre keltette a csaknem örökre elvesztett szabad művészeteket, a költészetet, ékesszólást, festészetet, építészetet, szobrászatot, zenét és az orphikus lírát. És mindezt Firenzében!
Marsilio Ficino

Mivel olvasás közben összeírtam a könyvben említett épületeket és műalkotásokat, ezek közül szemezgettem ebben a töltelékbejegyzésben.

2019-ben új borítóval ismét megjelent.