Reneszánsz firenzei kalandozások

Miközben a Reneszánsz Firenze napi öt forintbólt olvastam, szokásomhoz híven post-itekre felírtam a könyvben említett épületeket és a bennünk található műalkotásokat, hogy utána tudjak nézni azoknak, melyek nem szerepelnek a kötetben. Azok közül is, melyek helyet kaptak benne, nem mindegyikről van színes fotó, úgyhogy ez igazán megér egy töltelékbejegyzést. A post-itemről csak mazsolázok, nem mindent gyűjtök most össze. A bejegyzésben szereplő idézeteket a könyvből hoztam.

Kezdjük is a Medici Palotával, melyet ma már Palazzo Medici Ricciardi néven találjuk meg:

Talán meglepő, de a palota úgy néz ki, mint egy erőd. Ez is mutatja, hogy Cosimo mennyire félt polgártársaitól, jóllehet szilárdan a kezében tartotta a hatalmat. Az épület belseje azonban lenyűgöző. Donatello legszebb szobrai közül kettőnek is otthont ad, a Dávidot és a Judit és Holofernész című alkotást is Cosimo rendelte meg.

❂❂❂

A dóm egyik oldalán áll a harangtorony. Mivel a firenzeiek feltétel nélkül hisznek a tehetség erejében, úgy vélték, a kiváló festő, Giotto bizonyára nagyon jó építész is, és 1334-ben rábízták a harangtorony építését.

A nyugati oldalon találjuk Donatello Habakuk próféta szobrát, mely becenevet is kapott:

Balról a második Habakuk, a harmadik Jeremiás (szintén Donatellótól)

Az olasz Wikipedia szerint a két szélső szobor Nanni di Bartolo alkotásai, a bal Dánielt, a jobb Abdiást ábrázolja.

Beszélj, beszélj, vagy légy átkozott!
Donatello szavai Habakuk próféta szobrához

Az épület homlokzatán, a falfülkékben Donatello prófétasorozatának szobrai állnak - az alkotások olyan élethűek, hogy a helyiek erre jártukban régi barátjukként üdvözlik a kopasz Habakukot, akit szeretetük jeléül egyszerűen csak tökfejnek (Zuccone) hívnak.

❂❂❂

A dóm másik oldalán találjuk a keresztelőkápolnát. Ha a helyiektől érdeklődünk a története felől, büszkén mesélik, hogy a kápolna az ókorban Mars isten temploma volt, és hogy itt őrzik Krisztus keresztjének egy darabját, amelyet még Nagy Károly ajándékozott a kápolnának.

De egy firenzei abban leli igazán örömét, ha a templomról beszélve felelevenítheti a vitát Ghiberti és Brunelleschi közt. Az ellenséges viszony 1403-ban alakult ki, amikor a keresztelőkápolna új bronzkapujára kiírt pályázat eredményét kihirdették. A versenyt - bár csak hajszállal - Ghiberti nyerte. A sokkal tapasztaltabb Brunelleschi állítólag annyira felbőszült az ítéleten, hogy örökre felhagyott a szobrászattal, és attól kezdve csak építészettel foglalkozott.

A pályázatot az északi kapura írták ki és Izsák feláldozását kellett ábrázolniuk a versenyzőknek:

Lorenzo Ghiberti győztes műve

Filippo Brunelleschi alulmaradt műve

❂❂❂

A kis Orsanmichele templom - az egykori gabonaraktár - környékén állandóan óriási tömeg hullámzik. (...) Keresztelő Szent János szobra Donatello fő riválisának, Ghibertinek a munkája. A szobor kiváló technikai tudásról árulkodik, ugyanis 1500 év után ez volt az első, életnagyságúnál nagyobb bronzszobor, amelyet egyben öntöttek ki.

Nemrég Lorenzo de' Medici megbízásából Verrocchio bővítette a szobrok sorát egy gyönyörű kompozícióval, amely Jézust és Tamást ábrázolja - Lorenzo Szent Tamás kultuszának nagy támogatója.

❂❂❂

A Santa Trinita Firenze egyik legjelentősebb temploma.

A jobb oldali kereszthajó másik kápolnájában Domenico Ghirlandaio, a város legkeresettebb festőjének freskóiban gyönyörködhetünk. A képeket a Mediciek bankjának egyik idős alkalmazottja, Francesco Sassetti rendelte meg. (....) A Szent Ferenc életét bemutató freskókon számos firenzei polgár feltűnik, legtöbben persze a Medici család soraiból. Lorenzót jellegzetes orráról könnyű megismerni. Mellette áll Sassetti, míg Lorenzo fiai, Piero, Giovanni és Giuliano, valamint nevelőjük, Angelo Poliziano, mintha éppen egy színház süllyesztőből sétálnának ki a Santa Trinitàra.