110 éve, 1913. április 24-én született Jékely Zoltán.
Jékely Zoltán: Az Ő hangja
Most az ő hangját hallom én
– úgy hangzik, mint egy régi ének –;
s mintha fejemen sejteném
ismert súlyát finom kezének:
„Mily nyugtalan
az éjszakád, szegényem!
aludj, fiam,
aludj a csillagvesztő messzeségben.
Kutya ugat,
ugat otthoni hangon;
bőrszárnyukat
denevérek próbálják a harangon.
Szól a tücsök
– mint az Őrhegy tövében;
felhők között
lovasok bandukolnak sárga fényben.
Bogár köröz
s döng a gyermek fülébe;
olyan közös
a nyári éjszakák bogár-zenéje.
Most már a hold
is begurul szobádba,
feléd hajol,
bús arcodat nem érti és csodálja:
Mért a panasz
a pálmás tengereknél?
mért nem vagy az,
mikor olyan boldog fiú lehetnél –?
Aludj, fiam;
itthon mindenki jól van.
Ma biztosan
találkozunk éjfélkor fent a holdban.”
Chiavari, 1937
Bejegyzések
0 hozzászólás