Eredetileg teljesen mást terveztem mára, és ez a jó a blogolásban (is), hogy bármikor bármin változtathatok, mert megtaláltam ezt a verset, amely nagyon illik az e heti könyves bejegyzéshez:
Tihanyi Tóth Kinga: Úgy szólj
Úgy szólj, hogy
mindenki hallja!
Hallják meg
az erdőn,
hallják meg
a bércen,
a tengeren
túlon is,
a városok,
a falvak,
s az égig
magasodó
tornyok népei,
s a dzsungel
mélyén,
s a sivatag
homokján növő
gyermek is
hallja meg szavad.
Úgy dalolj,
hogy mindenki
tudja meg,
a föld, az ég
s a csillagok!
Rázd fel az eget!
Kússzon a fülbe
s a bőr alá
a dallamod!!!
Úgy zenélj,
hogy zokogjon
minden,
s hulljon el
az összes könnye
e világnak!!!
Úgy táncolj,
amire mások
csak vágynak!!!
Minden
új pillanatban
kezdődhet új élet.
S minden
elmúlt pillanat
egy új halál.
A jövő előtted áll.
Kezdődik minden.
Ami volt, már árnyék.
Ami volt, most nincsen.
Hangod fonja körbe
a világot!
Nagy a zaj, tudom.
Nagy a baj, látom.
Minden,
ami érdemtelen,
eltűnik egyszer.
S minden,
amit érdemelsz,
előtted áll.
Minden pillanatban
kezdődik az élet.
Minden elmúlt pillanat
egy új halál.
Ha minden igaz, ez a 250. Vers hétfőn, így ehhez a számhoz is tökéletes választás ez a vers.
Vers: Poet
Bejegyzések
, hogy bármikor bármin változtathatok, mert megtaláltam ezt a verset, ...){kind=link}
0 hozzászólás