 |
| Allan Ramsay portréja a Lordról |
Hogy ki is volt ő? Ismét A pille halála c. kötetet hívom segítségül, ezúttal a végén található Kevésbé ismert, több esszében is említett szerzők c. részt:
Chesterfield, 4th Earl of; Philip Dormer Stanhope (1694 - 1773) - angol államférfi, író. Hágai nagykövet, II. György bizalmas tanácsadója, Pope, Swift, Voltaire, Montesquieu barátja, kora egyik legműveltebb szelleme. Irodalmi hírnevét törvénytelen fiához, majd ennek halála után örökbe fogadott keresztfiához írott oktató levelei őrzik (Letters to his Son, 1774; Letters to his Godson, 1890).
Virginia Woolf ezzel kezdi a címadó esszéjét (ezt választottam a bejegyzésem címének is):
Amikor Lord Mahon kiadta Lord Chesterfield leveleit, szükségesnek tartotta, hogy figyelmeztesse a készülődő olvasót, ezek a levelek "semmiképpen sem valók arra, hogy túl korán vagy válogatás nélkül lapozgassák őket." 'Csupán - mondta őlordsága - azok az emberek olvashatják károsodás nélkül, akiknek álláspontja szilárd, és elvei érettek."
A továbbiakban Woolf kitér arra, hogy ez 1845-ben volt, és az ő esszéjében, ma, 1930-ban már kevésbé tűnik furcsának és távolinak mindez. Úgy gondolom, bár a Lord hétéves, egy holland nevelőnőtől született kisfiának írta a leveleit, aki - ahogy Virginia Woolf is írja - még túlságosan fiatal ezekhez a tanácsokhoz, mivel kitér pl. a szónoklat tanára is, találtam benne egy nagyon fontosat, amely bármely korban (azaz században) élő ember számára megszívlelendő (az öltözködésre és a viselkedésre vonatkozó pedig különösen Meg March számára:
Teljességgel a mérséklet, a türelem, az értelem híve. Sose gyalázz valamely embercsoportot általában - tanácsolja; látogass minden templomot, ne nevesd ki egyiket sem; tájékozódj minden dolog felől. Szenteld délelőttjeidet a tanulmányoknak, estéidet a jó társaságnak. Öltözz úgy, minként a legkiválóbbak teszik, viselkedj is, mint azok, sose légy szertelen, önző vagy szórakozott. Vedd figyelembe az arány törvényeit, és élvezd minden percedet fenékig.
Rendben, a mai ember napjai nem úgy telnek, mint a fiáé, azért nem árt valami újat tanulni (nem feltétlenül iskolai tanulmányokra gondolok) és a megfelelő emberek közt tölteni az időnket. És felfedeztem benne Horatiust is.
Bár a következő rész nem minden tanácsával értek egyet, mert szerintem nyugodtan lehet nevetni, kulturáltan vitázni, történeteket mesélni és valamennyit magunkról is beszélni, és igaz, hogy a Lord a másoknak való tetszés elnyeréséréhez adta őket, ezek közt is akad ma is nem egy hasznos. Elvégre mindig jól jön, ha valaki tud illendően viselkedni:
Mert gondoljuk csak el, mit foglal magába a tetszés elnyerésének művészete. Először is tudni kell, miképpen kell belépni egy szobába, és miképpen kell azt ismét elhagyni. Minthogy az emberi végtagok közismerten megátalkodottak, ez már magában véve is olyan ügy, mely számottevő készséget igényel. Azután az embernek olyan öltözéket kell viselnie, mely tökéletesen divatosnak látszik, anélkül azonban, hogy új lenne vagy kihívó; fogazata legyen tökéletes, parókája kifogástalan; körmének nyírása félkör alakú; tudjon húst szelni, táncolni és - ami szinte ugyanolyan nagy művészet - kecsesen megülni egy széket. Ezek a dolgok a tetszés elnyerésének ábécéjét jelentik. Most érkezünk el a szavakhoz. Szükségszerű, hogy az ember legalább három nyelvet beszéljen tökéletesen. De mielőtt ajkunkat szólásra nyitnánk, még valamire ügyelnünk kell - figyelmeznünk arra, hogy soha ne nevessünk. Lord Chesterfield maga sosem nevetett. Mindig mosolygott. Ha végtére a fiatalember méltónak nyilvánul a szólásra, kerülnie kell minden közhelyet és parlagi kifejezést; kiejtése legyen tiszta, szóhasználata nyelvtanilag szabatos; vitáznia nem szabad, szintúgy történeteket mesélnie, de magáról se beszéljen.
Az idézetek Szobotka Tibor fordításai.
Kép: Wikipedia
Bejegyzések
0 hozzászólás