Vers hétfőn ~ Tihanyi Tóth Kinga - Most jó

A forró nyár
bekúszik
az ablakrésen,
szétterülve figyel
némán.
Csend van.
Nincs körül más, csak
a nyár ölel át olyan
izzó lánggal, ahogy
ő tud csak,
eláraszt
jó érzéssel,
boldogsággal.
El sosem vettem,
ami másé,
mindig
a magam útját
jártam.
Hajtott, hogyha
segíthettem,
köszönetet
ritkán vártam.
Lehetett volna
jobban, lehettem
volna bátrabb.
De az égbolt
mindig fényes,
és nincs, ki pofon vághat,
nincs, mi megsértene,
nincs, ki elém állhat.
A Nap ragyog,
látom a fákat, ahogy
duzzad rajtuk a lomb,
a ház fala
nem látszódik,
a zöld levelek
útját állják a fénynek.
Élek.
Nincsen múlt,
csak képek!
Holnap van,
végtelen idő,
tér és vágyak!
S a csillagok
az égben
pórul
sosem járnak!

Forrás: www.poet.hu kortárs magyar versek

Kép: Pixels Talk