Amit szuperérzékenyként megtanultam 2.

Már januárban tudtam, hogy lesz folytatása a töltelékbejegyzésemnek, ráadásul időközben még többet tanultam, és ezeket szeretném ebben a bejegyzésben megosztani, amely nem csak a szuperérzékenyeknek lehet hasznos. 

A Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve kapcsán már említettem, mire érdemes figyelni még, ha valaki segítőt választ magának. Eszembe jutott, amit Dr. Buda László Mit üzen a lelked? c. könyvében olvastam az önutálat kapcsán:

A könyvet 2021 novemberében olvastam, és nagyon elgondolkodtatott, utána le is szoktam arról, hogy így beszéljek magammal. Ha hibázok, tárgyilagosan és kedvesen megállapítom, hogy ez most valamiért nem működött, és nem túlagyalva, de elkezdem keresni, mi volt az oka. Felteszem magamnak a kérdést, aztán megyek tovább és egyszer csak (lehet, pár perc vagy óra múlva, esetleg másnap) megérkezik a válasz.

Ha pedig a segítő szakember nincs tudatában, hogy bort iszik és vizet prédikál, akkor csak az észt osztja. Nincs meg az integritása, nem önazonos, nem aszerint él, amit képvisel. Ez pedig egy szuperérzékenynek feltűnik, mert tudom magamról, hogy észreveszem az ilyesmit, de meg is érzem a másikban, ha valami nem stimmel vele. 

Szerdán ért véget Dr. Aimie Apigian Trauma Summitja, melynek végén épp az integritás, a tanultak tudatosítása, alkalmazása volt a téma. Mert hiába nézünk meg egy rakás videót és olvasunk el x könyvet, megyünk el előadásokra, tréningekre, ha a tartalmukat nem ültetjük át a gyakorlatba. Ő aszerint él, amit tanít. Ez nem volt meg a Buda László által leírt coachokban, és hozzáteszem, hogy ebben a bejegyzésemben sem írok le olyasmit, amit nem próbáltam ki. 

Dr. Aimie - a saját tapasztalatából elmondta -, amikor elkezdünk dolgozni a traumá(i)nk feldolgozásával, nem a motiváció és a hozzáállásunk (mindset - Nagyon meg akarok gyógyulni!)  a legfontosabb, hanem hogy újra kapcsolatba kerüljünk a testünkkel. Tudom saját magamról is, hogy úgy vagyok összerakva, hogy a legtöbbet a fejemben vagyok. Utólag visszagondolva, nekem az segített, hogy pár hónappal előtte A nyugodt elmében olvastam egy váltott orrlyukas légzőgyakorlatról és elkezdtem naponta csinálni, és ez segített fokozatosan paraszimpatikussá válni, azaz a paraszimpatikus idegrendszerem használni a szimpatikus helyett. Soma Mamagésa Öngyógyító könyvében is vannak gyakorlatok, ezek közül is volt, amit egy ideig csináltam, és éreztem a hatását. Soma könyvét jóval az önismereti utam előtt olvastam, így abból csak keveset tudatosítottam akkor. 

Bár Dr. Aimie is, és sokan hangsúlyozzák, milyen fontos, ha belevágunk, legyen valaki, aki támogat a folyamat során. Ez valóban igaz, hiszen kinek nem esik jól, ha valaki biztatja, pláne egy ilyen érzékeny időszakban? Csakhogy sem a terapeutád, sem a csoporttársaid (ha bármilyen online vagy offline csoporttal gyógyulsz) nincsenek Veled 24/7-ben. Nekem az segített sokat, hogy - öntudatlanul is - innen-onnan (sorozatból, YouTube-videókból) összeszedtem különböző mantrákat, és pl. amikor valami vagy valaki felbosszantott, elkezdtem őket mondogatni, így egyet hátra léptem, és nem mondtam olyat, amit később megbántam volna. Ma már csak nagyon ritkán van szükségem a mantrákra.

A None of these things move me-t sokáig használtam. 

A gyógyulás része a gyász és a harag is, amikor szembenézünk azzal (ez a könyvben is minden átkeretezős feladatnál szerepel), mit veszítettünk az elmúlt időszak során és hol lehetnénk most. Ez valóban nem egy leányálom, és később is lehetnek, sőt lesznek is felismeréseink. Nekem is volt a múlt héten egy, egy enneagramos videó kapcsán, amikor rájöttem, hogy miért viselkedtem többször is ugyanúgy egy-egy helyzetben. 

Egy másik fontos tanács Dr. Aimie-től: nem szabad azonnal túl mélyre menni, hanem csak apró lépésekkel kezdjük. Le kell ásni mélyre, de csak fokozatosan, és az sem jó, ha túl sokáig túl keveset haladunk. 

Most, hogy elővettem a Buda László könyvét és belelapoztam, rájöttem, hogy nagyon sok mindenről ír a könyvében, amiket én is utólag tudatosítottam - másoktól. 2021 októberében vettem meg a Mit üzen a tested? (ezt írta előbb) és a Mit üzen a lelked? c. könyveit, és előbbivel kezdtem. Jól döntöttem, ám ma már tudom, hogy bár nem rohamtempóban olvastam őket végig, több időre lett volna szükségem, hogy alaposabban feldolgozzam az olvasottakat. Bár nem bánom, hogy így alakult, mert ezt követően kezdtem el a YouTube-on jobban szétnézni. Nálam az működött, hogy valaki szépen egy-egy videóban elmondott bizonyos dolgokat, amiken szépen elgondolkodtam, és egy videónak köszönhetően fedeztem fel a szuperérzékenységem is. Nem utáltam emiatt magam, csak nem értettem, miért működöm másként, mint a többiek. 

Dr. Aimie is elmondta, hogy amikor a saját traumájával kezdett foglalkozni, számára is az a lehetőség volt adott, hogy elkezdte megfigyelni a testét, mi a jó neki és mi nem. (Ehhez a gyakorlati kézikönyvben is van feladat.) Elmondta, hogy amikor reggelente felébredünk, és magunkba döntjük a nagy csésze kávét, hogy felpörgessen, később elmúlik a hatása és ugyanott vagyunk, ahol reggel voltunk. Amikor pedig valamilyen étel után sóvárgunk, megesszük, majd valami bajunk lesz tőle, az azért van, mert érzékenyek vagyunk rá. A kedvencnek tűnő ételünk valójában ártalmas. 

A magnéziumnak nagyon fontos szerepe a gyógyulásunk során is, mivel segíti a neuroplaszticitást is. Ez az a folyamat, amikor valami újat tanulunk, és ennek hatására új idegpályák épülnek ki az agyunkban. Ilyen esetben, amikor a korlátozó hiedelmeinket igyekszünk felülírni. 

Valóban igaz, hogy ezeket felül lehet írni, de ehhez is időre és türelemre van szükség. 

Az egy nagyon jó módszer, ha leírjuk őket, mellé írjuk, kitől hallottuk, aztán átírjuk pozitívakká. 

Pl. félénk vagyok - egy ismerősöm - nyitott vagyok és kedves (volt, aki nálam ezeket, konkrétan az érzékenységem látta félénkségnek)

Még a testünkhöz kapcsolódik, hogy sokat segítenek az illóolajok, hiszen bármilyen illatot/szagot érzünk, az azonnal visszaránt a jelen pillanatba. Valahol már korábban hallottam vagy olvastam, ha pl. a táskánkban tartunk egy zsebkendőt, amire pár csepp illóolajat cseppentettünk, akkor mindig kéznél van. Vagy magunkkal vihetjük az illóolajat is, hiszen kis helyen elfér.

Fontos, hogy tiszta (nem a néhány száz forintos hígítottat, ez a címkéjéről kiderül) illóolajat vegyünk. Emlékszem, amikor egy nagyon rossz időszakomban valahol olvastam, hogy a kubeba illóolaj jó, vettem is egyet és azt párologtattam. Nem muszáj a többezer forintosat megvenni, nekem is volt a dm-ben vett sajátmárkás illóolajom, és az is tiszta. 

Megosztom a Dr. Aimie mantráját is, mert nagyon jó: amikor fáradtnak érzi magát, érzi, hogy itt és most pihennie kell, azt mondja magának: Aimie, az életed múlik ezen. És tényleg így van. Meg kell állni, le kell ülni, enni vagy inni kell és lehet ám nemet mondani. Te érzed, mikor kell megállni. 

Ez a mantra nekem is jól jött, mert hajlamos vagyok arra, hogy pl. ha valamivel elkészültem, utána azonnal valami másba kezdeni. Pedig emlékeztetni szoktam magam az egy perces néma leülésre (az egy perces néma felállás mintájára találtam ki), amikor érzem, hogy most állj meg és ülj le.

Bármilyen módszert, terapeutát választasz is, tudnod kell, hogy Neked kell elvégezned a munkád, Neked kell meggyógyulnod, ő/ők csak kísérő(k) az utadon:

Nem vált meg téged, amit mások írtak,

akikhez rettegésedben fohászkodsz,

ők nem te vagy, mély labirintusához

láncolva saját bolyongásaidnak.

Nem válthat meg Jézus haláltusája,

se Szókratészé, se a rendületlen

arany Szidhartha, ama régi kertben

napnyugtakor a halálára várva.

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy a csevegés nem tartozik  a kedvenc tevékenységeim közé. Tudom, hogy elkerülhetetlen és ilyenkor szeretek is túlesni rajta. Talán nem vagyok egyedül és mással is megtörtént már, hogy elkezdett valakinek valamiről beszélni (nem kvantumfizikáról), az illető nem volt képben a témával kapcsolatban, és ahelyett, hogy megkért volna, máshogy magyarázzam el, elkezdett inkább mással beszélgetni. Jordan Peterson megerősített benne, hogy nem a megfelelő emberrel beszélgettem:

De mára már megtanultam ezt is elengedni. Volt, hogy valakivel e-maileztem, majd pár nap múlva újra írtam neki és arra már nem reagált, és azóta sem. Ilyenkor tudom, hogy lejárt a mandátuma. Ha szeretne valamit, tudja, hol talál. Ha pedig nem jelentkezik, akkor ennyi volt. 

Elaine N. Aron az öngondoskodás témakörében felvetette, hogy a nekünk megfelelő kozmetikumokat használjuk, ami nagyon fontos. Ehhez azonban van egy észrevételem és tapasztalatom. 

Mivel világos bőrű vagyok, amikor már kezd többet sütni a nap, nem elég a 15 faktoros arckrémem, mert foltosan kezd barnulni az arcom, így erősebb fényvédőt kell beszereznem. Múltkor elmentem a drogériába, ki is néztem magamnak egy krémet (interneten utána olvastam), de abból a márkából ez nem volt kitéve, mert még nem vették át az árut. Így maradt ugyanabból a színezett, szintén 50 faktoros változat. Amikor felkentem, nem éreztem, hogy csípi a szemem környékét, de napközben nagyon zavart, és pár nap múlva, vacsora közben, annyira csípte, irritálta a szemem, hogy könnyezni kezdett és egy nedves törlőkendővel letöröltem. Utána el is múlt. Közben egy-két pattanás is kijött az arcomon. Gondoltam, hogy ez nem jött be, aztán eszembe jutott, amit egy rokonom mondott még régen: vett egy márkás arckrémet, amitől pattanásai lettek. Nem is akarta tovább használni, amikor azt a tanácsot kapta, hogy használja tovább, mert a krém kitisztítja  a bőrét, kihozza mindazt, ami nem odavaló. Tovább használta, és elmúltak a pattanásai.

Közben rájöttem, hogy nálam az is hozzájárult a csípéshez, hogy sokat ültem a laptop előtt és a szemem is elfáradt, nem pihentettem eleget. 

Ez egyéni tapasztalat, ha Nálad súlyosabb tüneteket produkál egy kence, ne használd tovább. 

Mindenféle kozmetikumot már nem a reklám, hanem az összetevői alapján veszek. Nagyjából tudom, mi micsoda, és ha az első tíz összetevő közt szerepel az Alcohol vagy az Alcohol Denat., akkor inkább nem veszem meg, mert vizet von el a bőrtől. Múltkor megtetszett az egyik nagy márka egyik tusfürdője, aztán az összetevői láttán kiderült, hogy csak víz, színezék és illatanyag lényegében, így maradtam a jól beváltnál. Abigail James Szeresd a bőröd! c. könyvében ír róluk, de az internet korában élünk, így könnyen utána lehet nézni, mi mindent kenünk magunkra.

Bizonyos munkahelyeken használnak valamilyen személyiségtesztet, hogy jobban megismerjék a dolgozókat és így a nekik leginkább való munkát adják. Elnézést kérek a Google-ös téglalapokért, az e-mailemből fotóztam ki a DISC-et (magyarul DISG-et). Ennek a lényege, hogy vannak extrovertáltak és introvertáltak, előbbiek közé tartoznak a domináns, versengő (piros) és a kezdeményező, haverkodó, nagydumás (sárga) típusok, míg az introvertáltak konfliktuskerülő, gondoskodók (zöld) vagy kockák (akik adatokat akarnak - kékek). Van, akiben két típus, van akiben három, és van, akiben mind a négy megvan. A saját, tavalyi eredményem szerint zöld vagyok (sárga, zöld és kék) valójában, míg a felszínen pirosnak és sárgának mutatom magam, mert azt gondolom, ezt várják el tőlem. 

Amikor tavaly egyesével megismertem a típusokat (mindegyikhez egyenként több tulajdonságot szedtünk össze egy-egy példából), még nem kaptam meg az eredményem, de már az elsőnél, a pirosnál éreztem, hogy ez megvan bennem, ha nem is 100%-osan. A teszt szerint pedig csak nagyon kismértékben, inkább a három másik érvényesül. 

Ezen nagyon elgondolkodtam, főleg, hogy idén beleástam magam az ennegramba, és kiderült, hogy nagyon is ott van bennem a versengés, csak nem úgy jelenik meg, mint más típusnál (a klasszikus értelemben vett kissé agresszív, nyomulós formában), de akkor is jelen van. Eszembe is jutott, hogy amikor a Belbin tesztet kitöltöttem, annak sem voltam elégedett az eredményével. 😁 A teszt lényege, hogy megmutatja, valaki milyen csapatjátékos. Abba kötöttem bele, hogy az eredményem szerint a negatív tulajdonságom, hogy konzervatív vagyok. Erre rögtön felhoztam a Myers-Briggs típusom, és azzal győztek meg, hogy amiket viszont pozitívumként kidobott, azok legalább igazak. 

És erre most senki sem mondhatja, hogy azért kötözködöm, mert Négyes vagyok és mindig ki akarok lógni és feltűnősködni akarok, hanem mert tényleg így van. Ráadásul a DiSC egy szót sem írt a kreativitásomról, sőt, egyik típusnál sem említi, az érzékenységről már nem is szólva, hiába pszichológusok készítették és kutatták, ahogyan a Belbint is. 

Állítom, hogy a csillagjegyemről olvasott cikkekben és videókban több igazság van, mint a DiSC-eredményemben. Voltak ebben is pozitívumok, mégis sok minden kimaradt. Pl. nemcsak azt tudom megmondani, milyen irodaszerekre van szükség, hanem személy szerint, kinek mire (hogyan bánjanak vele, miben jó, mit érdemes fejlesztenie).

Ráadásul számomra az enneagram sok mindent megválaszolt, és látom, hogy egyre több területen használják, nemcsak a munkahelyeken, hanem a különböző segítő foglalkozásúak is. Arra érdemes azonban figyelni, hogy alaposan felkészült legyen az illető. 

Amikor először elkezdtem enneagramos videókat nézni, találtam jókat, de egyikük készítője sem volt Négyes, és volt, aki kifejezetten a drámakirály és drámakirálynő viselkedésre fókuszál, amit rendkívül viccesnek tart. Én nem így gondoltam, ezért is írtam egy töltelékbejegyzést, mert a magyar honlapok leírásaitól sem ájultam el. Négyes vagyok, előszeretettel fókuszálok arra, ami hiányzik. Megjegyzem, úgy tudom, ez a legkomplexebb típus, és talán nem véletlen, hogy a YouTube-on a Négyesről szóló videók sokszor a legnézettebbek. Aztán végre találtam egy Négyest, Drew Newkirköt, aki ráadásul pszichoterapeuta, és ő már korábban úgy gondolkodott, ahogy én (nem volt elégedett a mások tartalmaival 😁), ezért számos videót készített rólunk, és a más típushoz tartozóknak is nagyon ajánlom a csatornáját, mert alapos és nem csak a felszínt kapargatja. Nem tíz percben mond el általánosságban dolgokat és nem gúnyolódik. 

Hogyan találd meg, melyik típushoz tartozol? Az interneten számos ingyenesen kitölthető teszt van. Többet is kitöltöttem már közülük, több félrediagnosztizált, és az Enneagram Universe-ét ajánlom. Ez angol nyelvű, 180 kérdéses, és az ötbogyós változat, azaz a feltett kérdésre, az öt közül a leginkább igazat jelölőt válaszd ki:

És ha már ismered a típusod, ismerkedj meg az altípusaiddal is, a három közül melyik a domináns (szexuális - ez nem egyenlő azzal, hogy valaki szexmániás és máson sem jár az esze, szociális, létfenntartó). Mindhárom altípus ott van bennünk, csak gyerekkorunk óta az egyiket preferáljuk. Ezért ajánlottam a Drew csatornáját, mert mind a kilenc típusról vannak ilyen videói.