A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A férfiruhába öltözött Rosaura egy hegyről ereszkedik le Lengyelországban, az apródja, Clarín társaságában, amikor lánccsörgést hallanak. A hang a megláncolt Segismundo toronybörtönéből hallatszik, aki egész életét rabságban tölti.
Segismundo valójában a király, Basilio fia, akinek születésekor nem sok jót ígértek a csillagok, mivel felnőve a fiú zsarnokká válik és mind a birodalom, mind apja romlásához vezet, ezért Basilio így igyekezett megóvni magát és országát.
Segismundo kapcsolatát a külvilággal egyedül a nevelője, az idős Clotaldo jelenti.
Mivel úgy tudják, a királynak nincs törvényes örököse, így vagy a Moszkvában született unokaöccse, Astolfo, vagy az unokahúga, Estrella lehet az utódja. A herceg szeretné feleségül venni unokatestvérét, azonban Estrella megfigyelte, hogy Astolfo egy kis képet hord a nyakában és gyanakszik, hogy egy másik nőét.
Segismundo börtöne titkos, így az azt megtaláló álruhás Rosaurát és Clarínt Basilio elé vezetik, aki megtudja a lány titkát: egykor Astolfo jegyese volt, ám a herceg elhagyta és most bosszút állni jött. A király nem ítéli el, hanem Astrea álnéven az udvarában tartja.
Basilio parancsára Clotaldo elaltatja Segismundót, aki ezt követően királyként ébred a palotában, és azt hiszi, az eddigi élete csak álom volt. Előtörnek a zsarnoki ösztönei és a kegyetlensége, így újra elaltatják. Felébredve nagyon csalódott, ám apja erre is magyarázatot ad, és Segismundo elkezdi másként látni önmagát és az életét.
SEGISMUNDO
Álom ez? Való dolog?
Álomban vagyok, s nem ébren?
Nem, nem álom, hisz fölérem
Ésszel, mi voltam s vagyok.
Bánhatod már, senki, semmi
Nem segít rajtad, öreg;
Sóhajtás, könny, egyre megy,
Jussom vissza nem vehetni,
Hogy örökül születtem
S viselem már koronádat;
S ha máig fenntarthatád, hogy
Éljek börtönbe vetetten,
Azért volt, mert, hogy mivégre,
S ki vagyok, nem tudtam ott;
Most megtudtam, ki vagyok:
Ember s állat keveréke.
Természetesen a dráma végére minden jóra fordul, a szerelmi háromszög problémája is megoldódik.
A darab érdekessége (kíváncsi vagyok, másoknak feltűnt-e), hogy a Lengyelországban játszódó történetben mind a helyieknek, mind a Moszkvában született hercegnek spanyol neve van. 😁 Calderón 1635-ben írta (van, ahol 1636-ot írnak) a darabot, mely a spanyol irodalmi aranykor egyik klasszikusa, és milyen érdekes, hogy a katolikus hit mellett ugyanúgy jelen van az emberek életében az asztrológia, és a csata kezdetén az egyik szereplő (nem árulom el, ki) a római hadistennő, Bellona segítségét kéri.
Sokan sokféleképpen értelmezték már a drámát, abban általában megegyeznek, hogy a sors és a szabad akarat áll a középpontjában Segismundo alakjában.
Eszembe jutott, hogy akkor derül ki, milyen ember is valaki valójában, ha hatalmat kap. Segismundóból is ekkor törnek elő az össztönei, azonban ezek mindannyiunkban ott vannak, gondoljunk csak vissza a Narrátorra és Tyler Durdenre a Harcosok klubjából. Segismundo egész eddigi életét bezárva töltötte, nem volt alkalma szocializálódni és megtanulni egészségesen használni az ösztöneit, ezért uralkodnak el rajta, amint kiengedik.
Véleményem szerint olyan ez a dráma, mint az önismereti út első szakasza. Ahogyan Segismundo rájön, hogy van másfajta élet is, mint amit eddig álmodott, vagyis életnek vélt, úgy mi, olvasók is szembesülhetünk ezzel.
Eszembe is jutottak a különböző korlátozó hiedelmek, melyeket a családtagjainktól vettünk át. Őket a jó szándék vezérélte, hiszen sokszor generációk óta adják tovább őket, mert - szerintük - beváltak. Meg sem kérdőjelezik őket. Csakhogy ezzel nem hagyják, hogy a gyerekük döntsön a sorsáról. Ahogyan Segismundót rabságra ítélte Basilio, sok-sok embert is a hiedelmei a saját börtönébe zárnak, korlátozzák magukat, és amíg nem jön valaki, aki megmutat egy másik lehetőséget, hogy másként is lehet, addig - sokan életük végéig is - ott ragadnak. Tudom, mert a saját bőrömön tapasztaltam és másoktól is ugyanezt hallottam.
Semmi sincs kőbe vésve, és ahogy Segismundo is egy másfajta élet lehetőségét tapasztalja meg, úgy velünk is megtörténhet ugyanaz, ha hajlandóak vagyunk megkérdőjelezni a status quót. Innentől már csak rajtunk múlik, hogy az új álmunk szebb lesz-e, mint az előző, vagy maradunk továbbra is a Mátrixban, mert azt már megszoktuk és legalább ismerjük, tudjuk, mire számíthatunk.
SEGISMUNDOIszonyat,Hogy dühöngve fennhéjázolS nem tudod, hogy mindez álom!
Éppen a Mesék a szabadulásról c. válogatást olvasom, melyben A sorstündérek c. szlovén mese is hasonlóságot mutat a drámával. A szlovén hiedelmek szerint minden gyermek születésénél gazdagon megterítik az asztalt, hogy a három sorstündér, akik a gyermek életéről döntenek, minél boldogabb és szerencsésebb életet sorsoljanak neki. Egy apa meghallja, hogy a fia tizennyolcévesen hal meg, mert villámcsapás éri. Ahogy közeledik a fiú tizennyolcadik születésnapja, az apa egyre elkeseredettebb, és elmondja a fiának is, miért. Hogy megelőzze a bajt, egy tornyot építtet (!), ahol a fiú átvészelheti a vihart, csak azt kéri utóbbi, legyen rajta egy ablakrés, hogy lássa, merről jön a vihar, mely meg is érkezik, a fiú pedig kibújik a résen, kimegy a mezőre. A villám belecsap a toronyba, mely összedől. Az apa el van keseredve, ám ekkor megjelenik a fia, aki a mezőn volt egész idő alatt.
BASILIOVan-e törvény, mely kivánja,Hogy másnak meggátolandóZsarnokságát, azzá váljakÉn magam, vagyis ha zsarnokA fiam, s uralkodásaBűnök halmozása volna,Én halmozzak bűnt rakásra?Harmadik: mily tévedés voltS tévedésnek is mi gyáva:Ily könnyen felülni, s hinniJósjeleknek igazában:Mert ha minden ösztönePusztulásba is cibálja,Mégse vesz tán rajt erőt:A legzordabb végzet árja,Durva ösztönök hatalma,S átkozott planéta lángjaIs csak hat az akaratra,Ám nem ülhet a nyakára.
Az apa is úgy viselkedett, mint Basilio, ám a mesében is a fia kezdett másként gondolkodni és másként alakult a sorsa. Mióta világ a világ, mindig érdekelte az embereket, vajon tényleg megvan-e írva a sorsunk vagy van választásunk? Az a véleményem, hogy lehet benne valami, azonban hiszek abban, hogy van beleszólásunk, van választásunk. És azt is hallottam már, hogy pl. hiába jövendölnek meg valamit, ha még nem állunk rá készen. És ahogy a fiú a mesében, Segismundo pedig a drámában másként látja a dolgokat, jó esélyünk van rá, hogy a legrosszabb jóslatot is megváltoztassuk.
Pedro Calderón de la Barca drámája nem véletlenül vált klasszikussá, hiszen nagyon fontos kérdéseket vet fel. Éppen ezért bizonyos érettséget igényel a megértése (ez sincs korhoz kötve, hogy x évesen biztosan megértjük), hogy elgondolkodjunk rajta és ezeket a kérdéseket magunknak is fel merjünk tenni.
SEGISMUNDOMi az élet? Őrület.Mi az élet? Hangulat.Látszat, árnyék, kábulat,Legfőbb jói: semmiségek;Mert álom a teljes élet,Holmi álom álma csak!
Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom
Eredeti cím: La vida es sueño
Fordította: Jékely Zoltán
In. Klasszikus spanyol drámák II. (139 - 254. o.)
Magyar Helikon, 1967
Bejegyzések
0 hozzászólás