Amennyiben nem olvastad az első részt, a bejegyzés némi cselekményleírást tartalmaz!
A Consuelo utolsó oldalain a zingarella titokban házasságot kötött az akkor már nagyon lesoványodott és beteg Albert von Rudolstadt gróffal, aki ezt követően el is hunyt. Consuelo még látta felravatalozva a férjét, ám a kötelesség már Berlinbe szólította, ugyanis szerződést írt alá, mely Nagy Frigyes udvarához köti Porpora másik gyámoltjával, Porporinóval együtt.
Consuelo esténként fellép, azonban a közönség egyáltalán nem zeneértő. Egyedül Frigyes konyít hozzá, míg a publikum soraiban ülő, udvaroncok, a király katonái és azok feleségei jóformán csak unatkoznak. Ez a környezet pedig nem a zingarellának való.
Egy év telt el azóta, hogy Consuelo titokban Rudolstadt grófné lett és elhagyta az Óriások kastélyát. Egy este azonban elájul a színpadon, és a darabot sem sikerül így befejeznie. Mintha valakit látott volna a közönség soraiban. Mintha egy szellem jelent volna meg a nézőtéren.
 |
| A Berlini Opera 1743-ban |
A király aggódik az énekesnőért, meg is látogatja, azonban Consuelo is résen van, és tudja, hogyan bánjon az uralkodóval, aki ki akar vele kezdeni. Csakhogy tudjuk, Consuelót nem olyan fából faragták, mint számos kolléganőjét.
Frigyes húga, Amélie, aki egyben bátyja egyik ellenségének, Trenck bárónak titkos szerelme, kíváncsi az énekesnőre, akivel bizalmas kapcsolatba is kerül, és Consuelo elmeséli neki élete történetét. Ennek azért is örültem, mert ez egy hosszabb rész és segített felidézni a korábbi eseményeket.
Egy nemes szívnek alá kellene rendelnie vonzalmát, nem a társadalom érdekeinek, amely csupa őrület és hazugság, hanem annak a nemesen szárnyaló érzésnek, amely nem más, mint a szép vágya és az igazság szeretete. Fenséged szép bizonyítéka mindannak, amit mondok, és példája engem ítél el. Arra született, hogy trónon üljön, s elvetette a hamis nagyságot az igazi szenvedély, egy hozzá méltó szív birtoklása kedvéért. Én, aki szintén arra születtem, hogy királynő legyek (bár csak a színpad deszkáin), nem voltam elég bátor, sem elég nagylelkű, hogy jó szívvel eldobjam magamtól e hazug dicsőség csillogását a kínálkozó nyugodt élet és csodás vonzalom kedvéért. Hajlandó voltam ugyan rá, de csak áldozatkészségből, s nem minden bánat és riadalom nélkül; Albert pedig, látva szorongásomat, nem akarta ily áron elfogadni hűségem.
Csakhogy az udvari intrikák és Frigyes gyanúja hamarosan az énekesnő ellen fordul, mivel az uralkodó azzal gyanúsítja Consuelót, hogy neki is köze van az ellene szövődő összeesküvéshez, ezért börtönbe záratja.
Consuelo magánzárkába kerül, ám Frigyes annyiban kegyes hozzá, hogy a korábbi zongoráját használhatja és esténként ugyanúgy fel kell lépnie, mint korábban. Ám hamarosan ennek is vége szakad, így Consuelo csak saját magára számíthat a zordon falak között, ahol naponta egyszer a börtönőre kiengedi sétálni.
Rövidesen barátra talál a foglára fia, Hans személyében, azonban egy régi ismerős is felbukkan az erőd személyzetében, aki az énekesnő erényét veszélyezteti, ezért ismeretlenek megszöktetik Consuelót, akire a továbbiakban újabb váratlan fordulatok és meglepetések várnak.
Elsősorban attól szabadítsanak meg, hogy önmagamban kételkedjem, ami a tehetetlenség forrása.
Ezekről csupán annyit árulok el, hogy mindenre választ kaptam, sőt, többre is, amit az első részből hiányoltam, és ezúton üzenem minden irodalmárnak, hogy a Rudolstadt grófnéból egyértelműen kiderül, hogy mind Albert, mind Consuelo INFJ-k, és az enneagramjuk szerint szexuális 4-ek. Mivel utóbbiból a legtöbb helyen a legegészségtelenebb állapotú leírásokkal találkozhatunk, ajánlom mindenki szíves figyelmébe a regényt alapos tanulmányozásra, akit érdekel, milyen lehet az egészséges sx4. 😘
George Sand ott folytatta a zingarella élettörténetét, ahol a Consuelóban abbahagyta. Az énekesnő mellett most is megismerjük a korabeli (továbbra is a 18. században járunk) eszméket, hiszen felbukkan többek között Voltaire is, aki fontos szerepet kapott Frigyes udvarában, majd ő is kegyvesztett lett.
Újra találkozunk Mária Teréziával és néhány régi ismerőssel is az első részből, ill. új szereplők is színre lépnek.
Megtudjuk, mi történt a Rudolstadt család tagjaival, milyen veszélyek fenyegetik Consuelót és kik ismerik a valódi személyazonosságát. A számos izgalmas kaland és romantikus fordulat mellett egy nagyon izgalmas társasággal is megismerkedünk, továbbá arra is fény derül, mi történt a továbbiakban hősnőnkkel.
George Sand legalább olyan izgalmas folytatással ajándékozott meg, mint amilyen az első rész volt. Nagyon jól keveri a valós eseményeket és szereplőket a fikcióval, miközben alaposan bemutatja a kort is és számos filozófiai kérdést is felvet.
Bár a szerző nőknek szánta ezt a regényét is, úgy gondolom, mindenki jól választ, aki szereti a történelmi hátterű regényeket, nem zavarják a jó helyen felbukkanó romantikus szálak, kíváncsi a komplex személyiségű szereplőkre, nem idegenkedik a hosszabb olvasmányoktól, olvasta az első részt és kíváncsi a folytatásra, biztos lehet benne, hogy a Rudolstadt grófnéban sem fog csalódni.
És nincs-e magasabb feladatunk is, nem csupán az, hogy önmagunkkal törődjünk?
A Palatinus Kiadó most sem hazudtolta meg önmagát: szeretem az ilyen kiadású könyveiket, mert nagyon jó a tördelése, a betűtípusa elég nagy, hogy este is kényelmesen olvasható legyen, azonban most sem maradtak ki a kiadótól megszokott borzalmas helyesírási hibák (pl. viszsza - ez nem vicc!), amiken már megtanultam átsiklani. Ezek már a palatinusos könyvek védjegyeivé váltak.
George Sand: Rudolstadt grófné
Eredeti cím: La Comtesse de Rudolstadt
Fordította: Szávai Nándor
733 oldal
Palatinus Kiadó, 2004
Kép: Wikipedia
10 év - 10 könyv - a saját könyvespolcomról
Berlin
francia
George Sand
Palatinus Kiadó
Poroszország
romantikus
Bejegyzések
0 hozzászólás