Azonban számos más olyan dolog is van, amely a hatalmában tart(hat) bennünket, sokszor a tudtunk nélkül is, amik csak hátráltatnak, és bármikor képesek vagyunk nekik is búcsút inteni, miután felismertük őket. Idetartoznak a szenvedélybetegségek, a különböző traumák és a korlátozó hiedelmeink.
A válogatásban hat témakörhöz kapcsolódóan negyvenhárom mese kapott helyet. Az Előszóban a témákról és a legtöbb meséhez írt hosszabb-rövidebb kalauzt olvashatjuk (ezekről később még lesz szó a bejegyzés végén).
Az indiai költő, Rabindranath Tagore A rab c. verse került a mesék elé, mely megadja a kötet alaphangulatát: a láncunkat minden esetben mi tettük magunkra. Ami éveken, évtizedeken át gúzsba köt bennünket, ám a mesék most is megmutatják, hogy a legsötétebb erdőből is mindig van kiút és a legrégebb óta hordott láncainktól is képesek vagyunk megszabadulni.
Nelson Mandela jutott eszembe, aki azt mondta, hogy nem magát tekintette rabnak, míg börtönben ült, hanem az őt fogva tartókat. Ugye, hogy érdemes egy másik nézőpontból is megnézni a saját helyzetünket? Ebben is segítenek a mesék.
Az első részben a sötétségből való szabadulásról szóló mesék kaptak helyet. Milyen érdekes, hogy már az elsőben, a Mese a Napról címűben is hetven fekete testvér uralkodik a kunyhólakó embereken, akik nyomorban élnek és soha sem látták a Napot, míg előbbiek jómódúak, mindenük megvan. Itt is nagyon jól megfigyelhető az a minta, hogy hiába vannak többségben az elnyomottak, vakon hisznek az őket elnyomóknak, még akkor is, amikor jön valaki, aki azt mondja, hogy lehet másképp is, létezik a Nap. És akad a nép közt egy, aki hisz neki, aki változtatni akar és kezd, útnak indul, vállalja a megpróbáltatásokat, hogy a többieknek is jobb legyen. Ahogyan Vangcsia is A boldogság madara c. történetben is.
A legfontosabb tehát, hogy higgyünk abban, a helyzetünk a jelenleginél csak jobb lehet. Ezt követően pedig neki vághatunk, hogy ezt meg is valósítsuk.
- Elhiszem, hogy van Nap.
A következő részben a különböző természetfeletti erőktől szabaduló szereplők meséit ismerhetjük meg. A szűz és a sárkány c. mesét olvasva jutott eszembe a figyelmeztetés: Vigyázz, mit kívánsz! A címszereplő panyicska csak gazdag férfihoz hajlandó hozzámenni, ám nem mindegy, hogy milyen az a gazdag férfi! Meg is érkezik, akire várt, azonban a lakodalomban felbukkanó koldusnak feltűnik, hogy a vőlegény és kíséretének lába nem emberi. Ám ekkor már késő, a sárkány elrabolja a menyasszonyt. Ez a mese nagyon jó példája a narcisztikus kapcsolatoknak, ahol kezdetben a másik fél tökéletes, majd fokozatosan kiderül róla, hogy mégsem olyan, amilyennek eleinte mutatta magát.
Jánoska és Margitka meséjét Jancsi és Juliskaként ismerjük, ám a történet ugyanaz. Megjegyzem, ebben a mesében és minden más olyan történetben is, ahol a szülők valahová kiteszik a gyereküket, ez az elhanyagoló szülőket jelképezi, akik valami miatt (a mesékben általában a szegénység az ok, de idetartozik az érzelmi éretlenség is pl.) arra jutnak, nincs más választásuk, mint megszabadulni a gyerekeiktől.
Ez a mese nagyon jól mutatja Margitka fejlődését, aki átveszi az irányítást, és így talál haza a két gyerek. Azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy bár ebben és más mesékben is a boszorkány gonosz, azonban ez nincs mindig így, és hiányolom, hogy erről nem esett szó egyik mese kapcsán sem. Clarissa Pinkola Estés a Farkasokkal futó asszonyokban Vaszilisza meséjében arra hívja fel a figyelmünket, hogy a mesebeli boszorkány a Természeti Asszony, akinek segítségével az árván és mostohákkal maradt Vaszilisza fejlődni kezd. Továbbá azt is írja, hogy az angol witch (boszorkány) szó a wit (bölcsesség) szóból ered, tehát nem minden boszorkány gonosz. Ahogyan a tündérek sem mindig jók, hiszen két olyan mesét is találunk ebben a részben, ahol a tündérek nem azok a kedves és bájos lények, amilyeneknek megszoktuk őket.
Nagyon tetszett az ördögtől való szabadulásról szóló, Lucifer füle c. mesében, hogy a főhős a humorát is használja, amely valóban jól jön a gyógyulási folyamat során. (Azért itt is megjegyzem, hogy a Manchester United- és a Milan-szurkolók biztosan nem akarnak megszabadulni az ördögtől, hiszen ő a barátunk. 😈💓😻)
A Rákherceg meséje, akit egy tündér varázsolt el, és a király lányának köszönheti szabadulását, arra figyelmeztet:
Segíteni nem lehet anélkül, hogy ne ismernénk pontosan a helyzetet, és azt, akinek segíteni akarunk. A jó szándék fontos, de önmagában kevés. Tanulni is kell ahhoz, hogy valódi segítséget tudjunk nyújtani.
Ezt a mondatot pedig nemcsak a hétköznapi emberek, hanem minden segítő foglalkozású szíves figyelmébe ajánlom.
A hatalom bármit megtehet az alacsonyabb rangú emberrel, de a gondolatait, az önbecsülését, a kitartását nem veheti el.
A csodalakat c. történetben pedig egy gyermekkori szexuális zaklatás áldozatának sorsát ismerjük meg. Az elkövető egyszerűen csak bácsiként, majd férfiként szerepel. Amikor a kisfiút egy pincébe zárja, ott találkozik egy öregasszonnyal, aki szintén fiatalon került oda. Csóka Judit pedofilként utal az elkövetőre, azonban a férfi ezek szerint biszexuális (ha csak a kisfiúkhoz vonzódik, akkor pederaszta), és azt nem tudom, az ilyen orientációjúakat, akik mindkét nemű kiskorúakat zaklatnak, hogyan nevezik pontosan. Mindenesetre ez a motívum, hogy a kislány ott öregedett meg és később a fiú is éveket tölt bezárva, tökéletesen szemlélteti, hogy egy-egy ilyen esemény áldozata mennyire nem mer és nem is tud beszélni arról, ami vele történt, mert nem tudja, hogyan mondja el, és a környezete sem kérdezősködik (ezt sem mindegy, hogyan teszi, ha teszi). Így a fiú mindent magába temet és a siker hajszolásába menekül, ami tipikus traumareakció és nem csak ilyen esetekben. Jó hír, hogy ebből is van kiút.
A Szabadulás átok és varázslat alól c. részből két mesét emelnék ki. Csipkerózsika története kapcsán Csóka Judit azt írja, hogy a herceg azért tud átjutni a sűrű, tüskés bozóton, mert Csipkerózsika már készen áll, aki nem az ő csókjától ébred fel, hanem éppen attól, hogy eljött az idő. Ezt nyugodtan használhatjuk metaforaként, mert a saját tapasztalatomból tudom, hogy a dolgok tényleg akkor érkeznek, amikor készen állunk rá, eljutottunk arra a szintre. Ahogyan haladtam az önismereti utamon és egyre több dolgot tisztáztam, feldolgoztam, fokozatosan begyógyultak a sebeim, úgy jöttek az újabb felismerések és a különböző eszközök az újabbnál újabb szinteken, hogy tovább és tovább léphessek. Ezért van az, hogy akik pl. nem tudják, hogy a mesék különböző archetípusokkal, metaforákkal és szimbólumokkal dolgoznak, szó szerint értelmezik őket és egyeseket túl brutálisnak találnak, holott a brutalitás is csak egy eszköz bennük. Vagy nem értenek meg egy önsegítő előadást, könyvet, videót, mert még nincsenek azonos szinten vele.
Másodikként Az öreg varázslót emelem ki, melyben az unatkozó kánnak a címszereplő megmutatja, mennyi szenvedést okoz a népének. Sokan vannak, akik a kánhoz hasonlóan automatikusan, érzelemmentesen teszik a dolgukat és nem számolnak a tetteik következményeivel. Éppen ezért is lehet számukra nagyon felrázó.
A kötet legkedvencebb része számomra a Szabadulás ember hatalmából c. rész lett a maga kilenc meséjével. Ezekben a történetekben egy szereplő vagy éppen egy közösség szenved másoktól, és maguknak kell rájönniük, hogyan válthatják meg a szabadságukat.
A Monokto, a szegény ember címűben egy súlyos sztereotípiát fedeztem fel. A történet elején megjelenik a transzgenerációs örökség két tipikus eredménye: a szegénység és a hiánygondolkodás (az erőforrások - ruha, pénz, élelem - korlátozottak, nekünk sosem jut belőle). Mind Monokto dédapja, mind a nagyapja és az apja is szegény volt, és egyszerűen szegényemberként hívták őket, a nevükre sem emlékeztek. Míg az őket évtizedek óta kizsákmányoló Bolda (mindenki neki dolgozik) olyan kövér, hogy mozogni és beszélni is alig tud, azonban rengeteg pénze és kényelmes otthona van. Tisztázzuk: valóban voltak, vannak és lesznek Boldához hasonló vagyonos emberek, azonban ott vannak azok is, akik visszaadnak másoknak a vagyonukból és el sincsenek hízva. Gondoljunk csak pl. Bill Gatesre, Oprah Winfreyre vagy Angelina Jolie-ra. Ne essünk bele egy újabb csapdába, amikor ilyen meséket olvasunk és elkezdünk általánosítani, akkor sem, ha a szereplőket beazonosítjuk akár a környezetünkből valakivel, akár egy-egy ismert emberrel. Az agyunk úgy van huzalozva, hogy azonnal találunk negatív példát bármilyen esetre, úgyhogy ezt tartsuk észben. 😊 A pozitívak megtalálása már picit időigényesebb.
Boldizsár Ildikótól megtanultam, hogy a Lotilko szárnyai egy igazi Jolly Joker mese, azaz bármilyen élethelyzetben használhatjuk, amikor csak önmagunkra számíthatunk. Megjegyzem, akkor is jól jöhet, ha van a környezetükben, aki segít visszanöveszteni az elvesztett szárnyainkat.
Szintén Boldizsár Ildikónak köszönhetően ismertem meg A fiú három tudománya c. mesét, melyben a főszereplő az apai örökségét (harminc tehenet, harminc kecskét és harminc lovat) cseréli el három tudományra. Megtanul sakkozni, bűvészkedni és számolni, melyek segítségével legyőzi Karati kánt. Azért szeretem nagyon ezt a mesét, mert én is imádok tanulni (tudom, 👽 vagyok), és ki tudja, mikor vehetem hasznát valaminek. Isabel Allende Zorro c. regényében mondja ezt másként megfogalmazva Bernardo. Ha azt a regényt nem olvastam volna, most nem tudnék rá hivatkozni.
A farkas szempillái főszereplője, Akiko egy sokak által lenézett, vagy inkább semmibe vett képességre hívja fel a figyelmünket: a lány mindenkihez, kedves, mindenkihez van egy jó szava, mindenkivel ugyanúgy bánik, legyen az akár csak egy koldus. Akikónak a naivitását kell legyőznie, és a története a kedvesség, egy-egy jó szó fontossága mellett arra is emlékeztet, hogy a dolgok nem biztos, hogy olyanok, amilyennek látszanak.
Kedves Olvasó, Te hányszor estél már a saját csapdádba? Elárulom, én már nagyon sokszor. Ám a mesék ilyenkor is a segítségünkre sietnek. Mivel nekem is rengeteg korlátozó hiedelmem volt és jó ideje foglalkozom velük, nagyon soktól meg is szabadultam, így Neked is szeretettel ajánlom A félénk vitéz c. mesét, mely emlékeztet arra, hogy az az igazán fontos, amit magunkról gondolunk, mert ez fogja meghatározni, hogyan viselkedünk. Továbbra is ülünk a jurtában, vagy kijövünk és előbb egészen pici dolgokkal próbára tesszük magunkat.
A Sok eltelt, egy kevés van még címűt pedig azért is szeretem, mert egy előadás közben elhangzik egy rövid vers, mely mind a táncosnőből, mind a közönség sorai közt ülőkből más és más reakciót vált ki. Ugyanaz a dolog (jelen esetben egy vers) mindannyiunkra másként hat, hiszen mindannyian mások vagyunk, mást hoztunk a puttonyunkban és más-más élethelyzetben is vagyunk. Csóka Judit pedig azt emeli ki, hogy egy-egy jókor kimondott és jól megválasztott szó csodákra képes. Ami valóban így van.
A mesék szellemei pedig engem is emlékeztettek, hogy osszam meg Veled és másokkal is azt, amit ennek a könyvnek köszönhetek, és egészítettem ki a saját gondolataimmal, ill. tapasztalataimmal is a bejegyzést.
Annyi hiányérzetem maradt a könyvvel, hogy az Előszóban nem minden meséről esik szó. Van néhány, mellyel kapcsolatban Csóka Judit több gondolatát is megosztja, míg másokról csak egy-két mondatot kapunk, míg néhányan kimaradtak, pedig szívesen olvastam volna róluk.
Ellenben pluszpont jár azokért a mesékért, melyekben a főszereplő lány nemcsak szép, hanem okos is, amilyen a Rákherceg királylánya vagy a kereskedő lánya az Önts vizet a kezemre! c. mesékben.
Naponta két-három mesét olvastam, az utolsó kilencet osztottam be csupán két napra, és mindig az aznapi adag után olvastam el a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat, ill. írtam fel magamnak egyet-kettőt, ami eszembe jutott.
A világ meséi ezúttal is segítenek felismerni, ha csapdába estünk, tudatosítani a helyzetünket, majd megmutatják, hogyan juthatunk ki belőle a magunk tempójában és eszközeinkkel. Lehet, hogy egyedül kell végig járnunk az utat, mint Lotilkónak és Vangcsiának; lehet, hogy segítőnk vagy segítőink is akadnak közben, egy biztos: a legsötétebb erdőből és a legfájdalmasabb csapdából is van kiút, melynek végén biztosan szebb dolgok várnak ránk. Csak higgyünk abban, hogy létezik a Nap, ahogyan a boldogság madara is, akkor is, ha eddig eltakarta egy-egy sötét felhő, vagy mások letagadták a létezésüket, esetleg akadályokat állítottak elénk, hogy megismerjük és megszerezzük őket.
- Mit kívánsz tulajdonképpen? - kérdezte a boldogság madara.- Meleget és boldogságot, erdőket és virágokat, mezőket és folyókat - felelte Vangcsia.
Csóka Judit: Mesék a szabadulásról
272 oldal
Corvina Kiadó, 2020
3490 Ft
Bejegyzések
 adta, akivel az elmúlt években kirobbant zaklatási botr...){kind=link}
0 hozzászólás