Fordította: Gáspár Endre
Ki megy itt? sóváran, durván, misztikusan, nesztelenül?
Hogyan van, hogy erőt nyerek a marhától, amit eszem?
Mi általában az ember? mi vagyok én? mi vagy te?
Mindent, amit enyémnek jelentek ki, vess egybe a magadéval,
Vagy hiábavaló munka meghallgatni.
Én nem vinnyogom, hogy vinnyogás az egész világ,
Hogy a hónapok légüres terek és a föld csak iszap és pocsolya.
Nyöszörgés és beletörődés betegek gyógyporához való, az alkalmazkodás negyedíziglen hat,
Én kedvem szerint hordom kalapom otthon és az uccán.
Miért imádkoznám? miért alázkodnám meg és lennék szertartásos?
Miután átvizsgáltam a földrétegeket, hajszálra analizáltam őket,
doktorokkal konzultáltam, és pontos számításokat eszközöltem,
Nem leltem kedvesebb húst a saját csontjaimon lévőnél.
Mindenkiben magamat látom, semmi többet és egy borsónyival se kevesebbet,
És ha mi jót vagy rosszat, mondok magamról, róluk is mondom.
Tudom, robusztus és egészséges vagyok,
A mindenség közeledő dolgai szüntelenül hozzám folynak,
Mind nekem van írva, és nekem rá kell jönnöm az írás értelmére.
Tudom, halhatatlan vagyok,
Tudom, hogy ezt a körforgásomat nem mérheti át egy ács mércéje,
Tudom, nem múlok el mint a gyermek égő fával éjszaka rajzolt fényköre.
Tudom, felséges vagyok,
Nem gyötröm szellememet avval, hogy magát igazolja vagy megértesse,
Látom, hogy elemi törvények sohase mentegetőznek,
(Azt hiszem, nem hordom fejem magasabban, mint a magasság, melyre végül is ráépítem házamat).
Vagyok, ahogy vagyok, elég ennyi,
Ha senki más nem vesz észre a világon, békén ülök,
És ha mindenki észrevesz, akkor is békén ülök.
Egy világ vesz észre, mely nekem a hasonlíthatatlanul legnagyobb, én magam,
És ha ma vagy tízezer, vagy csak tízmillió év múltán jutok jogaimhoz,
Örömmel veszem ma, de hasonló örömmel várhatok is.
Talpazatom csapja és építménye gránit,
Nevetek azon, mit ti bomlásnak hívtok,
Én tudom az idő bőségét.
Vers: Babelmatrix
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).