,,Hát nem azért élünk, hogy embertársaink mulassanak rajtunk, mi pedig rajtuk nevessünk, ha rákerül a sor?”


"- Nem volna kedve, Miss Bennet, felhasználni az alkalmat, hogy erre a dallamra táncoljon velem?
Elizabeth elmosolyodott, de nem felelt. Darcy megismételte a kérdést, kissé meglepődve hallgatásán.
- Ó! - mondta a leány. - Az előbb is jól hallottam, de nem tudtam hamarjában elhatározni, mit is válaszoljak. Ön természetesen azt várta, hogy igent mondjak, mert örült volna, ha lenézheti az ízlésemet; én viszont abban találok örömet, hogy meghiúsítom az ilyen terveket, és nem nyújtok célpontot a kiszámított megvetésnek. Elhatároztam tehát, hogy megmondom önnek: egyáltalán nem táncolok erre a dallamra - most pedig vessen meg, ha mer.
- Igazán nem merem.
Elizabeth azt hitte, megsértette Darcyt, s most elbámult a fiatalember udvariasságán. De a lány modorában úgy keveredett a pajkosság és a báj, hogy viselkedésén alig lehetett megsértődni, Darcyt pedig nő még sohasem bűvölte így el. Érezte, komoly veszélyben forogna, ha nem volna a lány mögött az a közönséges rokonság."


Hét éve olvastam először, ill. került a kezembe egy háborús könyvtári példány, amiből csak kb. 30 oldalt olvastam, fogalmam sincs miért. A sors iróniája, hogy néhány hét múlva megláttam az egyik könyvesbolt polcán és tudtam, hogy be kell szereznem. Éppen a buszhoz készültem, így meg is volt az olvasnivaló, amit ezúttal be is fejeztem, és most került le ötödjére a polcról. Ezzel azt hiszem, mindent elmondtam. De itt még nincs vége a bejegyzésnek, elvégre vannak, akik eddig valamilyen oknál fogva elkerülték, és biztosan akadnak, akik nosztalgiáznának egy kicsit.

A Longbournban élő Bennet család jövedelme szempontjából átlagosnak mondható, azonban ha kicsit közelebbről megismerkedünk velük, talán nem is olyan hétköznapiak. Mr. Bennet mindennapjait általában a könyvtárszobában tölti, így a lehető legkevesebb időt kell töltenie drága feleségével. Mrs. Bennet legfőbb célja, hogy minél hamarabb és minél jobban férjhez adja öt lányát, ugyanis házukat a férje unokaöccse, Mr. Collins örökli majd. A legidősebb lány, Jane mindenkiben csak a jót látja, mondhatjuk naiv, azonban ezenkívül nagyobb hibája nincs. Elizabeth apjuk kedvence, aki igencsak éles eszű, sőt, ha kell, éles nyelvű is. Mary húguk a könyveknek él, amelyekből mindig levonja az erkölcsi tanulságot is, amit előszeretettel oszt meg a családtagjaival is. A két legfiatalabb lány, Kitty és Lydia a tisztekért van oda, legfőbb szórakozásuk, hogy felkeressék Merytonban nagynénjüket és az ott állomásozó katonákat.



 
Ezt a viszonylag "nyugodt" családi légkört kavarja fel a szomszédos birtokra érkező Mr. Bingley és kísérete. Mrs. Bennet rögtön leendő vejét látja Bingleyben, így minden esélyt megragad terve végrehajtásához. Ezt azonban nem nézi jó szemmel Bingley legjobb barátja, Mr. Darcy, akit gőgössége miatt senki sem szível. A kísérethez tartozik még Bingley két nővére, akiknek szintén megvan a - nem túl kedvező -  véleménye Bennetékről.

Mrs. Bennet természetesen nem adja fel, sőt hamarosan megérkezik a korábban említett Mr. Collins is, aki hízelgésével az őrületbe kergeti a család egyes tagjait.

Mondanom sem kell, hogy itt még nem ér véget a történet, sok-sok félreértés és egyéb kalamajka nehezíti mindannyiuk életét.

Amikor legelőször olvastam, Mrs. Bennetet és Mr. Collinst szinte állandóan pofon vágtam volna, annyira utáltam őket, de most már jókat nevettem rajtuk, bár tudom, hogy napjainkban is sok hozzájuk hasonló ember van szabadlábon.

A lányok közül egyértelműen - mint mindenkinek - Lizzy lett a kedvencem. Hogy miért? Mert benne minden női olvasó valószínűleg egy kicsit magára ismer és olvasás közben mindenki Lizzy akar lenni.
A másik három lányon ismét remekül szórakoztam, amit mindenki megért, ha elolvassa  az alábbi idézetet, amit apjuk mond két legkisebb lányának, akik éppen a tisztekről áradoznak:
" - Ebből a sok összevissza fecsegésből azt veszem ki, hogy ti ketten a legostobább libák vagytok az egész környéken. Régebben is sejtettem, de most már meg vagyok róla győződve."


 
Naná, hogy nem maradhat ki Mr. Darcy. Először nem értettem, miért van szinte mindenki megőrülve érte, hiszen egy beképzelt alak, de az ellenszenvem hamarosan megváltozott. Hogy miért? Azt nem árulom el, aki már olvasta, úgyis tudni fogja, miről van szó; aki még nem, hátha sikerül kíváncsivá tennem.

Aki esetleg ódzkodik a romantikusnak kikiáltott regényektől, bátran vegye kezébe, nem fog csalódni, mert sehol sem találkozik ömlengéssel, tocsogó leírásokkal vagy párbeszéddel. Egy szó mint száz: félre a balítéletekkel, tessék (újra) elolvasni! ;) azonban egy igen fontos információ: aki igazán jól akar szórakozni, csak és kizárólag Szenczi Miklós fordításában olvassa el! A régi kiadások csak ebben a fordításban kaphatók, az újak között pedig a Lazi és a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent könyveket érdemes keresni! 


A regényből a BBC 1995-ben nagy sikerű  hatrészes sorozatot forgatott, amit olvasás után nem szabad kihagyni.
2005-ben Keira Knightley és a számomra csigafiú Matthew MacFayden főszereplésével készült film belőle, ami pocsék lett.
Mindkét adaptációt említettem korábban.


Jane Austen: Büszkeség és balítélet  
Eredeti cím: Pride and Prejudice
Fordította: Szenczi Miklós
344 oldal
Lazi Kiadó, 2004
2500 Ft
A Lazi 2006 óta sorozatos borítóval adja ki (az ára még mindig 2500 Ft)
A bejegyzésben található képeket a sorozat hivatalos honlapján találtam.

4 hozzászólás

  1. Mind a filmet (mindkettőt!) és mind a könyvet nagyon szeretem.:) Tényleg kötelező olvasmány.

    VálaszTörlés
  2. Nekem tényleg kötelező volt ;). De a filmet nem tudom szeretni :$, de ízlések és ficamok, ugye ;))).

    VálaszTörlés
  3. Nagy kedvencem. Még a férfi nemzedék is olvassa :)
    A Keira Knightley-s adoptációnak a zenéjét nagyon szeretem. Olyan megnyugtató, mintha egy esőillatú mezőn feküdne az ember.

    VálaszTörlés
  4. Akkor fogjunk kezet ;).
    Tényleg jó az a zene, múltkor belehallgattam ;).

    VálaszTörlés