A Költészet Világnapján

 A Költészet Világnapjára ezúttal egy orosz és egy portugál költő tollából hoztam verset:



A művészet nehéz teher,
Ám minekünk, költőknek, érték
A lét, perc-örömeivel!
Ó, ha a dolce far nientét
Érezzük, amikor a vér
Dalolva ereinkbe árad,
S a lángoló szerelemért
Felhők közt röpköd már a vágyad,
S azt álmodod, mintha maga
Az élet pezsgő-csillogása
Nem volna más - a cinéma
Lágy, pislogó dorombolása!
S év múltán - egy másik haza,
Fáradtság, ismeretlen város,
S a moziban ugyanaz a
Francia nő, s éppoly varázsos!...

 1909. június. Foligno




Az ég boltozatján
Hideg a holdsugár,
És a tenger partján
Ködös szellő kószál.

Gyürkőző tengerár
Az időt fürkészi,
Jeges szorongás jár
A helyét nem leli.

Nem tudom, mit tegyek,
Sem azt, mit gondolok,
Nem szűnik a hideg,
Csönd mélyébe hullok.

Nincsen célom semmi,
Se vágyam, se lelkem...
Csak önmagam feledni...
Szunnyadj szépen, szíven...

1917. március 11.


Versek:
Alekszandr Blok
Fernando Pessoa