A Szivárvány-völgyben

   A Blythe család tagjai néhány hétre elváltak egymástól, Anne és Gilbert Angliába utazott, így nem csoda, hogy örömmel fogadja Miss Corneliát, aki a legújabb pletykákkal a tarsolyában érkezik.

   A legnagyobb változást Glenben egyértelműen az új lelkész érkezése jelenti, aki négy gyermekével és a ház körüli teendőket ellátó Martha nénivel költözött a paplakba. A gyerekek - Jerry, Faith, Carl és Una - hamarosan barátságot kötnek a nagyobb Blythe gyerekekkel (Jemmel, Walterrel és az ikrekkel) és szívesen játszanak velük a Zugoly melletti Szivárvány-völgyben.

Az arany és ametisztlila alkonyati fényben, az ezüstfenyő és a tavaszi burjánzásuk-virágzásuk teljében levő növények illatában fürödni a vadszamóca halvány virágcsillagai között, hallgatni a szél sóhajait és a faágon csilingelő csengőket, s közben sült pisztrángot falatozni meg száraz kenyeret - nos, ez olyasmi volt, amit még a világ hatalmasságai is megirigyelhettek volna.

  
   Csakhogy nincs mindenki ennyire elragadtatva a paplak apróságaitól, akik legszívesebben a házuk melletti metodista temetőben játszanak és apjuk nem tesz ez ellen semmit. Bár a tiszteletes ékesszóló prédikációi ellen senkinek sincs kifogása, a nevelési módszerei ellen annál inkább: Mr. Meredith ugyanis semmit sem vesz észre, állandóan ábrándozik, otthon pedig a teológiai könyveibe temetkezik. Így nem csoda, ha az sem tűnik fel neki, amikor csemetéi egy talált lelencgyerekkel, Mary Vance-szel állítanak haza, aki néhány napig egy fedél alatt marad velük.

- Beszélnünk kell a hopetowni árvaház igazgatójával - tűnődött Miss Cornelia fennhangon. - A paplakban mindenesetre nem maradhat. Isten a megmondhatója, mit tanulnak tőle azok a drága gyerekek! Állítólag káromkodik is! Csak gondolja el, azok a kicsik két teljes héten át együtt éltek vele, és Mr. Meredithnek még csak fel sem tűnt! Ugyan hogy lehet egy ilyen embernek családja, Anne kedves? Szerintem inkább szerzetesnek kellett volna mennie.

 
   Mindezt nem nézhetik ölbe tett kézzel a falu pletykafészkei sem, így rögtön megindul a találgatás, hogy a még pártában lévők közül ki lenne a legalkalmasabb feleség Mr. Meredith számára.
   Minderről a mindig jól értesült Mary tájékoztatja újdonsült barátait, ám felvilágosítja őket a tényről, hogy a mostohák házsártosak és gonoszak és az apát gyermekeik ellen fordítják. Így nem csoda, ha Una nem örülne egy új asszonynak a házban, még akkor sem, ha akkor nem dettó és égett kása kerülne az asztalra.


   Hogy végül Mr. Meredith újra megnősül-e, azt nem árulom el, de addig is a gyerekeinek, Marynek és a Blythe csemetéknek számos kalandban lesz részük. Például a költészetért rajongó, csendes Walter-ről kiderül, ha kell, nagyon is a sarkára tud állni, a Meredith gyerekeknek hátborzongató élményben lesz részük és még a glenieket is sikerül megbotránkoztatniuk,de megtudjuk, mi is az a Jó Magaviseletűek Klubja és miért jött létre, és kihez kerül Mary Vance.

  Anne-nek bár csak mellékszerep jut ebben a kötetben is, de a gyerekek mindenért kárpótolnak. Imádtam ezt a részt, egyik oldalon sem unatkoztam, mindig történt valami. Főleg a Meredith gyerekekkel, akik közül a két lányt szerettem meg a legjobban, míg Carl-ról rögtön Gerry Durrell jutott eszembe, ugyanis ő is előszeretettel gyűjt mindenféle állatot.

   Azért nem feledkezhetem meg Norman Douglas-ről sem, aki szintén nem mindennapi ember, és előszeretettel állítja megválaszolhatatlan kérdések elé a lelkészeket. Ez azért is meglepő, hiszen ebben az időben (a XIX. század végén járunk) az volt a megszokott, hogy mindenki jó keresztényként megjelenjen a közös imaórákon és istentiszteleteken, és nem bolygatták, ami a lelkész szájából elhangzott. Nekem mindenesetre roppant tetszett Norman Douglas alakja, akit ráadásul egy lelkészfeleség alkotott meg.
   De kiemelném még a West nővéreket is, Ellent és Rosemaryt, akik macskájukkal élnek egy dombon lévő házban. A csendesebb Rosemaryt nagyon megkedveltem, Ellennel pedig teljes mértékben egyetértek, mert én ismerem azt az érzést, amikor alig akad értelmes ember az ember lányának környezetében, akivel szót tudna váltani.

  Ez a kötet sem idilli és cukormázas, nem csak csodás és vidám események történnek Glenben. Anne gyerekei - még mindig - ugyanolyan szeretni valóak, mint az édesanyjuk volt, és a történet elején egy kicsit Shirley is felbukkan végre.

   A könyv végén egy pillanatra megérint a háború szele, ami az utolsó részben főszereplővé lép elő, de most úgy vagyok vele, mint Scarlet O' Hara: majd ráérek ezzel holnap foglalkozni, pontosabban akkor, amikor a kezembe veszem, és addig is a Szivárvány-völgyben töltött boldog percekre gondolok.

Nem vezet jóra, ha abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy már végeztünk az élettel. Valahányszor úgy érezzük, hogy a történetünk már befejeződött, a sors rögtön készen áll, hogy megtréfáljon: új lapra fordítja életünk könyvét, és egy egészen más fejezetet mutat meg nekünk.

Lucy Maud Montgomery: Anne és a Szivárvány-völgy
Eredeti cím: Rainbow Valley
Anne-sorozat 7. 
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
290 oldal
Könyvmolyképző Kiadó, 2008
2499 Ft