Amikor tavaly ezt a verset olvastam, rögtön eszembe jutott az egyik kazlak festmény, és azonnal tudtam, hogy idén nyáron bekerül a rovatba:
Borisz Paszternak: Kazlak
Fordította: Tellér Gyula
Szitakötő repes a réten,
rajzik a sárga lódarázs,
mosolygó nők jönnek szekéren,
s mögöttük egy csapat kaszás.
Amíg az idő derűs, tiszta,
forgatják, gyűjtik a füvet:
estére már kazalba rakva
áll, mint valami épület.
Olyan, mire a nap lenyugszik,
mint a postaház előtere -
betér az éj, a sutba fekszik,
derékalja friss lóhere.
Hajnalta meg olyan a boglya,
akár egy pajta, ahova
az utas hold magát befúrta,
és ott aludt az éjszaka.
Aztán megjönnek virradatkor
a mezőn át a szekerek.
Az új nap felkél a vacokról,
hajában szösz van és törek.
És délre kék az ég alja is újra,
s a kazak mint a fellegek,
s a földeken, akár a vodka,
csípős és szúrós szag lebeg.
 |
| Claude Monet: Kazlak nyár végén |
Vers: Borisz Paszternak versei
Bejegyzések
0 hozzászólás