Néhány éve, a blogszünet idején, már olvastam a regényt, azonban valamiért nem nagyon emlékeztem rá. Mivel régóta tervben van egy bejegyzés írása Poirot-ról és a szürke kis agysejtekről, így nemrég felfedeztem egy érdekességet ebben a történetben, amelyre abban a bejegyzésben jobban ki is térek. A lényeg: egyértelmű volt számomra, hogy újra olvasom Az Ackroyd gyilkosságot.
Egy kis angol faluban, King's Abbotban az egyik szeptemberi reggelen holtan találják Mrs. Ferrarst. Az asszony egy éve özvegyült meg, és egyes híresztelések szerint megmérgezte a férjét, aki rosszul bánt vele, amire azonban nincs bizonyíték. A szóbeszéd szerint az özvegyasszony titokban házasságra készült a szintén özvegy és vagyonos Roger Ackroyddal.
A halált a helyi orvos, doktor Sheppard állapítja meg, aki egyben a regény narrátora is.
A középkorú férfi a nővérével, Caroline-nal él, míg szomszédjukba egy éve költözött egy különös külsejű külföldi, aki úritököket termeszt. Mr. Porrott, aki - az orvos szerint - csak és kizárólag nyugalomba vonult fodrász lehet, elég csak ránézni.
A doktort vacsorára hívja Roger Ackroyd, akinek házában él özvegy sógornője és annak lánya, Flora. Roger Ackroyd fiatalon elvett egy özvegyasszonyt, akinek már volt egy kisfia, és a nő néhány évvel később elhunyt. Ackroyd fiaként szereti mostohafiát, Ralphot, és szeretné, ha az unokahúgát venné feleségül.
A házban tartózkodik még- a személyzeten kívül -, Ackroyd titkára, a fiatal Geoffrey Raymond és régi ismerősük, Blunt ezredes is. A vacsorát követően doktor Sheppard hazaindul, majd otthon telefonon közlik vele, hogy Roger Ackroydot megölték. Az orvos azonnal indul, aztán a rendőrség is megérkezik.
.jpg)
Flora Ackroyd azonban nem bízik a rendőrségben, és arra kéri az orvost, keressék fel annak szomszédját, aki nem más, mint Hercule Poirot inkognitóban. Bizony, a nagy detektív nem óhajtotta felfedni a kilétét, így a nevét tévesen ejtőket sem javította ki, azonban az elhunyt Roger Ackroyddal ismerték egymást.
- Talán - kezdtem - hallott már a tragédiáról, amely tegnap este történt?Poirot arca elkomorodott.- De mennyire hallottam! Iszonyú, mademoiselle, fogadja őszinte részvétemet. Mi módon lehetek a szolgálatára?- Miss Ackroyd - mondtam - szeretné, ha... ha...- Ha megtalálná a gyilkost - mondta Flora tisztán, érthetően.- Értem - mondta a kis emberke. - De hát ezt megteszi a rendőrség, nem?- A rendőrség esetleg hibát követhet el - mondta Flora. - Azt hiszem, éppen azon az úton van, hogy hibát kövessen el. Kérem, Monsieur Poirot, legyen szíves, segítsen nekünk. (...)- (...) de ha én ebbe belevágok, akkor egy dolgot világosan meg kell értenie. Akkor én nem nyugszom, amíg a végére nem járok. A jó kutya soha nem hagyja ott a nyomot, ne felejtse el! Talán azt fogja majd óhajtani, hogy bár bízta volna a dolgot a helyi rendőrségre.- Az igazságot akarom - mondta Flora, egyenesen a szemébe nézve.- A teljes igazságot?- A teljes igazságot.- Akkor elvállalom - mondta a kis emberke csöndesen.
Gyanúsítottból természetesen most sincs hiány, hiszen Roger Ackroyd vagyonának a család minden tagja örülne, az elhunyt ugyanis meglehetősen fukarul bánt velük. Esetleg valami más áll a háttérben? A nyomozáshoz az információkat szívesen szállítja Caroline is, aki mindig mindenről szeret tudni és mindenről és mindenkiről megvan a saját véleménye.
Poirot most is, szokásához híven, sajátosan lát a nyomozáshoz és legfőbb eszközként a kis szürke agysejtjeit használja, melyek most sem hagyják cserben.
Ezúttal pedig Hastings helyett (aki Dél-Amerikába utazott) doktor Sheppard lesz a társa.
Agatha Christie ismét egy zseniális bűnténnyel lepi meg az Olvasót, miközben többször nagyon jól szórakozhatunk Poirot kertészkedéssel való kapcsolatán, ill. azon, ahogy a többiek alábecsülik a furcsa kis embert. Csavaros, izgalmas és a lapokhoz szegező olvasmány, amit nem akarunk letenni.
- Mindenkinek van valami rejtegetni valója - idéztem mosolyogva.
- Pontosan.
- Még mindig ezt hiszi?- Erősebben, mint valaha, barátom. De nem könnyű Hercule Poirot elől elrejteni a dolgokat. Különös érzéke van hozzá: kitalálja.
Olvasásban közben néhány fordítási furcsasággal találkoztam, a legfurcsább köztük a ha élve marad (Roger Ackroyd) volt. 😲 Úgy tűnik, a kiadás során nem voltak olyan alaposak az illetések, mint a nagy Hercule Poirot. 😈
Agatha Christie: Az Ackroyd gyilkosság
Eredeti cím: The Murder of Roger Ackroyd
Sorozat: A krimi királynője 15.
Fordította: Szilágyi Tibor
348 oldal
Európa Kiadó, 2011
Kép: Apple TV
Bejegyzések
0 hozzászólás