Szeretnék Párisban élni
Vén palotába, fényesen
Lebegni csillárok tűzében,
Mulatni tüneményesen.
A divat lenne csak a gondom,
A társaság, a sport, zene
Ismerne Montecarlo, London
És szépségemről zengene,
És szépségemről zengene.
Szeretnék apáca lenni,
Holdarcú, hallgatag, hideg,
Szemem lesütném, nem mutatnám
Fényét és könnyét senkinek,
Csupán az oltár szent Szűzének
Ha áhitatban térdelek,
Égig hintál az édes ének,
Győzzük le óh az életet,
Győzzük le óh az életet.
Szeretnék táncosnő lenni,
Lidérce minden férfinak,
Csipkeörvényben villan térdem,
Lihegjetek bolond urak,
Pondrók, kiket a vágy felém ránt,
Kiket karom kígyója űz,
Hideg maradnék mint a gyémánt
S mind felperzselném, mint a tűz.
Mind felperzselném, mint a tűz.
Szeretnék regényes sorsot,
Haramiával szökni el,
Apámnak gyászát kikacagni,
A tengeren túl tűnni fel,
A mámor Gangeszében úszni,
Nem tudni semmit semmiről,
S az élettől büszkén búcsúzni,
Ha az utolsó csók megöl,
Ha az utolsó csók megöl.
Szeretnék parasztlány lenni,
Hajam két ágba hordanám,
Mezítláb járnék a mezőre,
A bojtár lenne a babám.
A boldogságom egy szép nóta,
Piros kendőm, kék pántlikám,
S egy kis pulyám, aki az ócska
Teknőből mosolyogna rám,
Mosolyogna az én pulyám.
Szeretnék, mit is szeretnék,
Ha én azt tudnám Istenem,
Szeretnék egy szívet találni
És ráborulni csendesen.
Hagyjatok el hasztalan álmok,
Nem kell nekem, semmise kell,
Valakit várok, várok, várok
És meghalok, ha nem jön el,
Én meghalok, ha nem jön el.
Bejegyzések
0 hozzászólás