A kis szürke agysejtek nyomában - Ismerd meg az INFJ Enneagram 4 típust! - Hercule Poirot
Téged is mindig érdekelt, mit is takarhatnak a híres kis szürke agysejtek, amiket a nagy Hercule Poirot előszeretettel emleget és használ, hogy kiderítse az igazságot? Tarts velem ebben a bejegyzésben, és - hozzá hasonlóan - megmutatom, hogy jutottam el a felismeréshez, hogy Poirot is INFJ és 4 az enneagramja, méghozzá sx/so ösztönpárral.
Nagyon jól tudom, hogy a legtöbben INTJ-nek (Ni-Te-Fi-Se), ill. ISTJ-nek (Si-Te-Fi-Ne), az enneagramját pedig 5-nek vagy 1-nek tipizálják. Nos, ők nem ismerik eléggé ezeket a személyiségtípusokat. Ezen már azért sem lepődöm meg, mert pl. a Thought Catalog két cikkében is ugyanazt a hírességet más-más Myers-Briggs típushoz is besorolták és többüket is félretipizálták. Pl. Angelina Jolie egyszerre INFJ és ESTP, a két típus valójában egymás ellentéte, és Angelina valójában ESFP. A legnagyobb baki azonban, hogy a híres INTJ nők közé bekerült Dan Aykroyd. Steve Jobs pedig egyszerre ISTP és ENFP, holott ő is INFJ volt.
Ezekre is kitérek a bejegyzésben, és elárulom, hogy nekem is volt olyan teszteredményem, amely 1-nek tipizált, pedig továbbra is 4 vagyok. Még arra szeretnélek emlékeztetni, hogy az INFJ-k képesek ugyanazt a dolgot, személyt több szemszögből is megvizsgálni, ahogyan én is teszem azt ebben a bejegyzésemben is.
Vannak, akik pl. csak egy-egy személyiségtípus-rendszerrel foglalkoznak, mondjuk csak az enneagrammal, így mindenkit csak egy típusba akarnak beleszuszakolni, és ezért születnek a félretipizálások. Mindannyian többek vagyunk az adott személyiségtípus tesztjének eredményénél, hiszen nincs két teljesen egyforma - csak a bejegyzés miatt hozom példakánt - INFJ, sem pedig Enneagram 4.
Bár a David Suchet alakította Poirot-ról választottam képet a bejegyzésbe, mert számomra ő Poirot. Még akkor is, ha a regénybelinek zöld szeme van. Úgy tudom, David Suchet is INFJ.
A fentebb linkelt felsorolásokhoz hasonló cikkekben sosem indokolják meg, miért sorolták ahhoz a típushoz az illetőt, úgyhogy a bejegyzéshez négy regényt használok, melyekből egyértelműen beazonosítható a nagy Hercule Poirot személyiségtípusa.
A regények: A titokzatos stylesi eset (ez az első Agatha Christie- és Poirot-regény is egyben), Az Ackroyd-gyilkosság, A harmadik lány és a Tragédia három felvonásban.
A hozzám hasonlóan önjelölt tipizálók közül pedig sokan nem ismerik eléggé a kognitív funkciókat és az enneagramot, hiszen minden ott van a szemük előtt, mégsem látják. Vágjunk is bele! 😊
A bejegyzésben egyetlen gyilkos kilétét sem árulom el, így, ha még nem olvastad valamelyik regényt, nyugodtan olvass tovább. 😊
Egy kis emlékeztető az INFJ-k kognitív funkcióiról (főleg az első négy lesz a legfontosabb számunkra, ezeket szeretik az INFJ-k elsősorban használni):
Nézzük, hogyan emlékszik vissza rá, barátja Hastings kapitány A titokzatos styles-i esetben, mielőtt a gyilkosság történik és újra találkozik vele:
- (...) Belgiumban egyszer megismerkedtem egy emberrel, egy híres detektívvel, s egészen el voltam tőle ragadtatva. Fantasztikus kis ember. Mindig azt mondta, hogy a jó nyomozómunka egyszerűen módszer kérdése. Az én módszerem az övén alapul, bár természetesen tovább fejlesztettem. Fura emberke, rendkívül piperkőc, de csodálatos esze van.
Később így írja le:
Poirot egészen különös megjelenésű emberke volt. Nem sokkal volt magasabb százhatvan centinél, de nagyon méltóságteljesen viselkedett. Tökéletes tojásfeje volt, s egy kissé mindig félrebillentette. Bajusza tömött, nagyon katonás. Öltözékének makulátlansága szinte hihetetlen; egy porszem bizonyára nagyobb fájdalmat okozott volna neki, mint egy revolvergolyó. S mégis, ez a különc, piperkőc emberke, aki, mint sajnálattal láttam, most erősen bicegett, a maga idején a belga rendőrség oszlopos tagja volt. Mint detektívnek, egészen különleges szimata volt; korának legtitokzatosabb eseteit bogozta ki diadallal.
Ha az enneagramra gondolunk, rögtön az 5 típus jut eszünkbe, ha nyomozásról van szó, mivel őket nevezik The Investigatornek angolul, ahogy azt a PersonalityMax honlapján talált képen is láthatjuk:
Csakhogy az 5 nem foglalkozik úgy a külsejével, az imidzsével, mint egy 4, aki ezen a képen egy bohóc, amit túlzásnak tartok, azonban Az Individualista elnevezéssel teljesen egyetértek. És ha valaki, akkor a nagy Hercule Poirot ezt többször is hangsúlyozni szokta.
Később, ugyanebben a regényben azt is megtudhatjuk, Poirot milyen akkurátusan öltözködik, amit arra használ fel, hogy közben Hastings meséljen neki a stylesi kastélyban történtekről és az ott élőkről.
Nézzük meg, a többi regényben milyennek látják Poirot-t:
A Vörösfenyőbe, a mellettünk levő házba nemrégiben beköltözött egy idegen. Caroline-t fölöttébb bosszantotta, hogy semmit nem tudott meg róla azonkívül, hogy külföldi. (...) Állítólag, Mr. Porrottnak hívják - már a neve is furcsa, irreális érzést ébreszt. Az egyetlen, amit tudunk róla, hogy érdeklődik az úritöktermesztés iránt.(...)- Drága Caroline - mondtam. - Afelől nincs semmi kétség, hogy ez az ember miféle: nyugalomba vonult fodrász. Csak nézd meg a bajuszát.Caroline-nak más volt a véleménye. Azt mondta, ha ez az ember fodrász lenne, hullámos lenne a haja - nem sima. Minden fodrászé hullámos.Az Ackroyd-gyilkosság
A fej tulajdonosa egy padon üldögélt, és maga elé merengett. Apró emberke volt, a bajusza viszont aránytalanul nagy a termetéhez képest.Tragédia három felvonásban
- Így tehát újra találkozunk, Mademoiselle - szólította meg nyájasan. - Úgy látom, felismert.
- Igen, hogyne.
- Mindig örülök, ha egy fiatal hölgy emlékszik rám, főleg, ha csak egyszer és ilyen rövid ideig találkoztunk, mint kegyeddel.
A lány továbbra is némán meredt rá.
- És hogyan ismert meg, ha szabad kérdeznem? Mi volt a különös ismertetőjelem?
- A bajsza - vágta rá Norma. - Összetéveszthetetlen.
Ez a megjegyzés ugyancsak hízelgett Poirot-nak, büszkeséggel és hiúsággal töltötte el, s ezt, ahogy ilyen alkalmakkor általában, most sem rejtette véka alá.
- Ó, igen, igaza van. Nem sok olyan bajusz van, mint az enyém. Csinos darab, ugye?
- Igen... ööö, igen... azt hiszem.
- Talán kegyed nem nagy bajuszszakértő, de nekem elhiheti, Miss Restarick, Miss Norma Restarick, ha nem tévedek, hogy ez egy igen csinos és különleges bajusz.(...)A pincérnő, aki a szemét le sem véve Poirot-ról már eddig is körülöttük lebzselt, most hirtelen odajött az asztalhoz, és átnyújtott valamit (...).- Ez önnek szól? - kérdezte. - Ön Mr. Porritt? Egy hölgy hagyta itt magának.- Ó, igen - felelte Poirot. - És honnan tudta, hogy én vagyok az?- A hölgy azt mondta, meg fogom ismerni a bajszáról. Azt mondta, ilyen bajszot még az életemben nem láttam. És ez igaz is - tette hozzá, továbbra is bámulva.- Ó, nagyon köszönöm.
A harmadik lány
 |
| Salvador Dalí |
Ismerős? Salvador Dalí is szexuális 4 volt. Ha bármilyen 4 leírással találkozol, abban általában megtalálod, hogy a 4-eknek van valamilyen ismertetőjegyük. Ilyen, számos, de nem minden 4 férfi esetében pl. a bajusz (Johnny Depp). Vagy egy sajátos öltözködési stílus, és ha valaki, akkor nagyon sok 4 kifejezetten elegáns (nézz csak meg egy interjút a szintén INFJ 4 Benedict Cumberbatch-csel), megvan a maga stílusa, nem trendkövető. Vannak, akik tarkábban öltözködnek, tetoválásaik is vannak (pl. Amy Winehouse INFJ sx/so4 volt), a lényeg, hogy mindez, idesorolva az ékszereket és a sminket is, a 4 számára az önkifejezés része. Ahogy említettem, nem az aktuális trendet követi, hanem úgy öltözködik, úgy sminkeli vagy nem sminkeli magát, olyan körömlakkot használ, olyan ékszert visel, ami jól áll neki, amiben jól érzi magát, amiben magára ismer. Erről már Fermina Dazánál is írtam.
A szexuális 4-nek pedig Stylish Intelligence-e is van, ami azt jelenti, tudja, hogyan viseljen egy ruhát. Gondolj csak Gabrielle Chanelre, akiről korábban írtam, nem volt tökéletes alakja, és ha megnézed, mindig milyen elegáns volt. Ilyen Poirot is.
❃❃❃
A 4-eket, és különösen a szexuális 4-eket nevezik dramatikusnak. Ezt érezhetjük bántónak is (a vicceskedvűek ezt szokták előtérbe helyezni a 4-ről szóló videóikban), azonban pozitívnak is. Richard Rohr és Andreas Ebert a könyvükben József (Jákob fia az Ószövetségből) történetét hozza fel példaként erre (úgy tudom, József is INFJ volt és gyanúsan sx-domináns). József volt az apjuk kedvenc fia, ezért az idősebb testvérei féltékenyek voltak rá, ezért eladták Egyiptomba rabszolgának, az apjuknak pedig azt mondták, hogy József meghalt. Ott számos dolog történt vele, míg a fáraó első miniszterének nevezte ki, és ő felügyelte a gabonakészleteket is. Amikor bekövetkezett a hét szűk esztendő, a testvérei is a fáraó udvarától kértek segítséget, azonban nem ismerték fel Józsefet, míg öccsük rájuk ismert:
A NÉGYESEK dramatikus képességével rendezte meg József a kibékülést, a család egymásra találását. Ebben a tettetés teljes eszköztárát bevetette, míg végül a történet happy enddel végződött, amint az a Bibliában is olvasható.
Emlékezz csak, hogy Poirot minden történet végén egy kis összejövetelt rendez, ahol ő van a középpontban, gondosan berendezi a színt és fokozatosan adagolva az információkat, a résztvevők érzelmeire hatva, meséli el, mi történt és ki a gyilkos. Többször is közben váratlan fordulattal áll elő.
A Vörösfenyő nappali szobája már elő volt készítve. Az asztalon különféle szörpök és poharak, valamint egy tányér sütemény. A másik szobából áthoztak néhány széket.Poirot föl-alá rohangált, rendezgetett. Itt kihúzott egy széket, ott megigazított egy lámpát, időnként lehajolt, és kisimította valamelyik szőnyeget. Különlegesen a világítással vacakolt sokat. A lámpákat úgy rendezte el, hogy erős fényt vessenek a szobának arra a felére, ahol a székek állnak, míg a szoba másik felét, ahol feltételezésem szerint Poirot akart ülni, tompa félhomályban hagyják.(...)Poirot szelíden megkocogtatta az asztalt, és jelentőségteljesen megköszörülte a torkát.Az Ackroyd gyilkosság
Arra is különös gondot fordít, ki ki mellé üljön. Itt nagyon jól látszik az Ni, az Fe és az Se együttes használata. Ő már látja, hogyan néz ki majd együtt a társaság (Ni-Se) és ha X.-et Y. mellé ülteti, milyen reakciót váltanak ki egymásból (Ni-Fe).
Sokan, akik csak felszínesen ismerik az Fe-t, a neve alapján azt mondják, hogy az INFJ-knek nincsenek is érzéseik, mert átveszik a másokéit. Ez valóban igaz, nagyon fogékonyak vagyunk erre, Poirot is érzi, ha valaki valamit titkol pl., azonban nekünk is ugyanúgy vannak saját érzéseink, mint az Fi-használóknak. Az Fe-t arra is használhatjuk, hogy valamilyen irányba mozdítsunk el egy csoportot pl. úgy, hogy elmondjuk a véleményünket, ami nem azonos a többiekével, ezen keresztül fejezzük ki a saját érzéseinket, gondolatainkat, érveinket, ahogyan most én is teszem ebben a bejegyzésben is. Az enneagramos sorozatom is ezért született.
Épp Az Ackroyd-gyilkosságban már korábban is alkalmazza ezt a képességét, amikor az Ackroyd-házban élőket hívja össze, hogy rájuk ijesszen, mert tudja, hogy mindannyian titkolnak valamit előle.
A Tragédia három felvonásban c. regényben pedig sherrypartit rendez nemcsak azért, hogy szórakozzon egy jót, hanem megfigyelhesse a többieket. 😉
Poirot egyértelműen Fe-használó, hiszen mindig könnyen tud másokhoz kapcsolódni, az emberek megnyílnak előtte, mindenkivel ugyanolyan udvarias, a többi szereplő közti harmóniára törekszik és többször kerítőnek is felcsap.
Utóbbi az enneagramban a 2 jellemző tulajdonsága, gondoljunk csak Emma Woodhouse-ra, aki ENFJ, azonban jusson eszünkbe, hogy a 2 és a 4 össze van kötve nyíllal, mely a fentebbi ábrán is jól látható. Míg Richard Rohr és Andreas Ebert az 1-t a vigaszpontunknak, a 2-t pedig a stresszpontunknak nevezte, ezzel nem teljesen értek egyet. Szerintük a vigaszpont azt jelenti, hogy - esetünkben - integrálódunk az 1-hez, fejlődünk és átvesszük az ő jó tulajdonságait, a rendezettséget, hogy kezdjünk el a saját dolgainkkal foglalkozni, rendszert, rutint vinni az életünkbe. Ha pedig nem vagyunk jól, átvesszük a 2 tulajdonságait és túlzásba visszük azokat: mindenkinek segítünk, mindenki más igényeit, dolgait a sajátunk elé helyezzük, nélkülözhetetlenné tesszük magunkat az illető számára és kodependentté válunk. Csakhogy megtanultam, hogy minden típus átveheti a nyíllal jelölt két típus minden - pozitív és negatív - tulajdonságait is. Tehát, segíthetünk másoknak úgy is, hogy közben nem feledkezünk meg magunkról és lehetünk pl. erkölcscsőszök, ahogyan a nem egészséges 1-ek is.
A titokzatos stylesi esetben ezt mondja Hastingsnek:
Egy férfi és egy nő boldogsága a legnagyszerűbb dolog a világon.
Ez úgy hangzik, mintha egy 5 mondaná? Ugye, hogy nem.
Ugyanott, korábban nagy dilemmába kerül, amikor rájön a nyomozás során, hogy egy nő boldogsága a tét. Nem tudja, mihez kezdjen, és ezt mondja Hastingsnek:
- Elérkezett a pillanat - mondta Poirot elgondolkodva -, s én nem tudom, mitévő legyek. Tudja, itt most nagy tétről van szó. Hercule Poirot-n kívül más meg sem próbálkozna vele! - És büszkén a mellére csapott.
Bizony, Poirot-nak van önbizalma, ami kívülről nagyképűségnek, beképzeltségnek, felsőbbrendűségnek látszik. Minden domináns Ni-használónak isten- vagy messiás-komplexusa van (Jézus, Buddha és Mohamed is INFJ-k), úgy érzi, ő felelős mindenkiért, az INFJ-kben pedig ez kifejezetten erős. A szexuális 4-ekben is megvan ez, mert tisztában van vele, ahogy az INXJ-k is, hogy tehetséges. Igen, viselkedhetünk nagyképűen (nekem ez néhány percig megy csupán), azonban legbelül érezzük, hogy olyan dolgokra vagyunk képesek, amikre sokan mások nem. Természetesen, sok olyan dolog van, amiben más típusok jobbak nálunk.
Ennek ellenére, mindkét típus nagyon is képes az önostorozásra, hogy kételkedjen önmagában:
- Ó! - kiáltott Poirot mérgesen. - Azt nem tudom! Kétségkívül valami bizonyíték, talán az a papír, amit Dorcas látott az úrnője kezében tegnap délután. Én pedig - itt aztán szabadjára engedte dühét -, hogy én micsoda ostoba állat vagyok! Én semmit sem sejtettem! Úgy viselkedtem, mint egy hülye! Nem lett volna szabad itt hagynom az irattáskát. Magammal kellett volna vinnem. Ó, én hatökör! És most odavan. Vége... de valóban megsemmisült? Hátha van még remény... minden talpalatnyi helyet fel kell forgatnunk...Mint egy őrült, vágtatott ki a szobából, és mihelyst egy kissé magamhoz tértem, utánaeredtem. De mire a lépcső tetejére értem, eltűnt szem elől.Mary Cavendish a lépcsőelágazásnál állt, s a hall felé bámult, amerre Poirot eltűnt.- Mi történt a maga különös kis barátjával, Mr. Hastings? Úgy csörtetett el mellettem, mint a megvadult bika.A titokzatos stylesi eset
Nagyon rossz volt ezt a részt olvasni és most begépelni, és nem szeretem, ha más beszél így magával/magáról azt sem. Ha valamit elrontok, hibázom, megfeledkezem valamiről, már nem mondok ilyeneket magamnak, hanem csak annyit: Ez most így sikerült. Ez is a folyamat része, legközelebb jobban odafigyelek. Tudom, hogy sok helyen találkozhatunk vele, hogy mind az INFJ-k, mind a 4-ek rendkívül érzékenyek a kritikára, azonban azt sokan nem tudják, hogy mi vagyunk önmagunk legnagyobb kritikusai. Amikor kötözködöm valami miatt, elégedetlenkedek valaki teljesítménye miatt, érdemes tudni, hogy ugyanezt elvárom saját magamtól is és bele is adok mindent.
Térjünk még egy picit vissza a harmóniára való törekvésre.
- Jól van, jól. Ha gyóntató atyára volna szüksége, asszonyom - Mary alig észrevehetően összerezzent -, jusson eszébe, hogy Poirot papa mindig a szolgálatára áll.A titokzatos stylesi eset
Egy INFJ és különösen egy szexuális 4 olyan, mint egy pszichológus, akár diploma nélkül is, ahogy az előbbi képen is láthatod (az INFJ esetében). Sokan azt gondolják, hogy a szociális 4 nyitottabb, holott a szexuális 4-re igaz ez, főleg, ha a szociális a második ösztöne, tehát sx/so, mert sokszor a második ösztönünket használjuk gyakrabban.
Norma továbbra is kétkedve nézett rá, azzal a réveteg tekintettel, amely Poirot-t annak idején olyan nyugtalansággal töltötte el. De bizonyos tekintetben már belesétált a csapdába, és ebben a pillanatban (legalábbis Poirot így látta) már nagyon vágyik rá, hogy valakinek kiöntse a szívét. Poirot mindig is olyan ember volt, akinek a többiek valahogy mindig könnyen megnyíltak.A harmadik lány
Ez így van. Mindkét típus képes aktívan, ítélkezés nélkül meghallgatni másokat, teret adni másoknak. Néhány éve ültem a kórházban, vártam, hogy sorra kerüljek, amikor egy velem hasonló korú hölggyel elkezdtünk beszélgetni. Először csak odavágó dolgokról, mindketten előjegyzés nélkül érkeztünk arra a szakrendelésre, így várnunk kellett, és közben elmesélte, milyen problémái vannak az életében. Előtte sosem találkoztunk. Ő beszélt, én meg hallgattam, miközben bekapcsolt bennem a diploma nélküli pszichológus.
❃❃❃
Poirot Sheppard doktorral sétál az Ackroyd család kertjében, amikor feltűnik neki valami az aranyhalas tóban. Felhúzza a kabátja és az inge ujját, hogy kihalássza anélkül, hogy felkavarná az iszapot, ám ez nem sikerül neki és sáros lesz. Úgy tűnik, nem találta meg, amit keresett. Az idézet után azonban kiderül, hogy megtalálta, és elmondja a doktornak, hogy ok nélkül nem kockáztatja, hogy bepiszkolja az öltözetét és hogy nevetségessé tegye magát.
Kérdőn néztem rá, de ő a kabátja ujján lévő néhány mikroszkopikus vízcsöppel kezdett vacakolni. Bizonyos szempontból macskára emlékeztetett engem ez az ember. A zöld szeme meg a finnyáskodó szokásai.Az Ackroyd gyilkosság
A macska bizony nagyon találó (bár már nem akarom olyanok figyelmét magamra vonni, akik nem akarnak tőlem semmit és másokét sem), én is finnyás vagyok 😁, és van macskám is, akiben ugyanezt látom 😸.
❃❃❃
Annak, hogy Caroline Sheppardnek nem sikerült semmit sem megtudnia új szomszédjukról, nagyon egyszerű az oka: az INFJ-k nem olyan könnyen nyílnak meg, még a 4-ek sem.
Ha pedig valakit megkérdezel, milyennek látja az INFJ-ket (aki már találkozott legalább eggyel életében), azt fogja mondani, hogy furcsa, más. Poirot-ról pedig ez nagyon is elmondható.
Raglan felügyelő egyenesen ezt mondja róla, amikor doktor Sheppard felajánlja, hogy menjenek el együtt Poirot-hoz:
- Nem bánom, akár el is mehetek. Végül is, ha gyagyás is egy kicsit, azért adott nekem egy hasznos tippet azokkal az ujjlenyomatokkal. Az agyára ment ez a Kent fickó, de ki tudja... hátha van valami használható is mögötte.Az Ackroyd-gyilkosság
Az ilyen megjegyzések hallatán tanultam meg, hogy aki véleményt mond másról, ítélkezik felette, valójában önmagáról árul el többet, ahogy a - szintén INFJ - Baruch Spinoza is mondta: 'What Paul says about Peter tells us more about Paul than about Peter', azaz: 'Amit Pál mond Péterről, többet mond nekünk Pálról, mint Péterről." Tipikus INFJ logika. Lényegében ezt mondta a szintén INFJ Szabó Magda is, akitől ezt az idézetet megtalálod a blogban is, hogy mindig szem előtt tartsam.
Poirot-nak is a legtöbbször sikerül is, azonban, amikor A harmadik lány elején az őt felkereső Norma Restarick túl öregnek nevezi, nagyon érzékenyen érinti. Norma nem hallhatott még arról, hogy az INFJ-k nem öregszenek, csak olyanná válnak, mint a jó bor. 😁 Máskor, azonban, ha nem néznék ki a többiek belőle, hogy képes kinyomozni az ügyet, ez csak még jobban motiválja, hogy a dolog végére járjon. Ezzel én is így vagyok: csak azért is megmutatom nekik - ebben nagyon benne van az INFJ és az sx4.
❃❃❃
Olvastam olyan véleményt is, hogy az enneagramja 3, mert kijavítja a nevét és a nemzetiségét. Az Ackroyd-gyilkosságban azonban nem teszi, ott őrzi az inkognitóját. Máshol azonban valóban kijavítja a nevét és közli, hogy ő belga. Ez egy nagyon ellentmondásos dolog, azonban minden INFJ és 4 két lábon járó ellentmondás. A 4-ek nagyon keresik önmagukat, és amikor megtalálták, tisztában vannak vele, hogy kik ők. De ez már gyerekkorukban is igaz. Pl. ha láttad a Szörnyellát, a kis Estella már gyerekként igazán öntudatos volt. Egyébként én is javítottam már ki, amikor nem jól mondták, írták a nevem, és biztos vagyok benne, hogy ez nem személyiségtípus függvénye. Te sem örülnél, ha nem a saját neveden szerepelnél valahol. Évekkel ezelőtt volt egy ambuláns műtétem, és nagyon meglepődött a doktornő, amikor reggel velem találkozott, mert nemcsak a vezetéknevem írta el (kézzel) az engem előjegyző, hanem András is lettem. Rögtön tisztáztuk és minden rendben volt.
❃❃❃
Az Ackroyd gyilkosság kedvenc fejezete számomra Az úritökök kertésze c. lett, melyben Poirot az említett tökök termesztésével foglalkozik, és egyik nap, figyelmeztető kiáltás kíséretében, áthajít egyet a szomszédba, majd sűrűn bocsánatot kér a doktortól. 😁 Haragra gerjedt a tökök ellen! Anne Shirleynél már írtam róla, hogy a szexuális 4 előbb érez haragot, mint szomorúságot pl., így jó, ha ezt tudjuk magunkról és megtanuljuk kontrollálni. Elárulom: igenis lehet kontroll alatt tartani, és nem minden sx4 egy dühöngő őrült 24/7-ben, ahogyan azzal a sztereotíp leírásokban találkozhatunk. Ki is derül, mi a baja: elkezdett szórakozásból tököt termeszteni, aztán rájött, hogy a régi dolgok hiányoznak az életéből. Ez annyira tipikus INFJ és 4, főleg sx4 dolog. Ha bármelyik típus nem azzal foglalkozhat, amit szeret, az kiégéshez, motiválatlansághoz vezet. Ez nem lustaság, egyszerűen nem érezzük magunkat a helyünkön, mert nem használhatjuk azokat a képességeinket, amijeink vannak. Ez frusztrációt okoz és akár tökhajigálás lesz belőle. Így értettem meg, miért hagytam ott a postáskisasszonyi állásom 20 nap után. Vagy, amikor annak idején töröltem a blogom, emlékszem, mennyire hiányzott.
- (...) Szenvedtem az unalomtól, ahogy az a kisgyerek is mondta, aki ott játszott mellettünk, nem volt mit csinálnom! Maga pedig épp a pszichológialag legmegfelelőbb pillanatban jött.Tragédia három felvonásban
Ha már eljutottál idáig a bejegyzésben, felfedezhetted, hogy a szexuális ösztön nem egészen azonos a nevével. Nem egyenlő azzal, hogy 24/7-ben legyen mellettünk valaki, aki imád minket és azt hajtogatja, mennyire csodálatosak vagyunk. Ez nem így van.
Pl. egy sx4 számára fontos, hogy egy új környezetben (pl. iskolában, csoportban, munkahelyen, bármilyen közösségben) találjon valakit, akivel jól kijöhet, akivel érzi, hogy egy hullámhosszon van. Olvastam olyat is, hogy egy társaságban azonnal a legérdekesebb embert szúrja ki magának, vele szeretne jobban megismerkedni. Ez sem feltétlenül minden esetben igaz.
Poirot több történetben is Hastingsszel nyomoz, ő kíséri mindenhova. Az Ackroyd gyilkosságban a doktor lesz Hastings:
- Magát biztosan a Jóisten küldte az én Hastings barátom helyett -mondta, és rám kacsintott.
❃❃❃
Nézzük, mit mond Poirot a doktornak a tökdobálás után, mivel foglalkozott valójában:
- (...) És mondhatom önnek, monsieur, hogy az én munkám érdekes munka volt. Nincs érdekesebb munka a világon.(...)- Az emberi természet tanulmányozása!Az Ackroyd gyilkosság
Egy újabb bizonyíték az INFJ-re és a 4-re. Minden INFJ nagyon jó ebben, azonban gondolj csak Hermann Hesse, Dosztojevszkij vagy Szabó Magda (róla nemrég írtam) műveire, akik INFJ 4-ek voltak, vagy Carl Jungra, akit szintén félretipizálnak, ám ő is sx4 volt. Ez a két típus együtt aztán végképp nem ijed meg az emberi psziché legsötétebb bugyraitól sem.
Poirot mindig az igazságot keresi - megszállottan. Az Ni mindig az igazságot akarja és fontosabbnak tartja a kapcsolatoknál (Fe). Pl. jobb, ha tudom, hogy valaki nem őszinte velem, mint hogy egyszer csak kiderül, hogy eltitkolt valamit előlem. Volt már rá példa, nagyon rosszul esett, és attól a pillanattól másként néztem az illetőre. A szexuális ösztön a 4-sel pedig olyan, mint a vadászkutya, ha szimatot fog, addig nem nyugszik, míg a dolog végére nem jár. Ha nem nyomozásról van szó, hanem egy témáról, akkor abba alaposan beleássa magát, nem éri be egy-két információmorzsával.
❃❃❃
Végre elérkeztünk a kis szürke agysejtekhez! Nézzük, hogyan dolgozik a nagy, a páratlan Hercule Poirot! 😊
Hastingsszel beszélget:
- Látja - mondta szomorúan -, az a baj, hogy magának nincsenek ösztönei.- Az imént még értelemről beszélt - jegyeztem meg.- A kettő gyakorta együtt jár - mondta talányosan.A titokzatos stylesi eset
Ez az ösztön pedig az Ni. Hastings egyértelműen ESFP, tehát neki az Se a domináns funkciója és az Ni az inferiorja. Észreveszi a környezetében a dolgokat az öt érzékszervén keresztül (Se), azonban nem mindig sikerül neki rendszereznie (Ni). Az INXJ-k az Se-jükön keresztül gyűjtik az információkat a külvilágból, amit az Ni folyamatosan rendszerez, és képes hatalmas mennyiségű adattal is megbirkózni, azonban ehhez időre van szükségünk. Van, hogy pikk-pakk megvan a válasz, az Ni megtalálja, és van, hogy időbe telik. Mindannyiunkban ott van mindegyik kognitív funkció, csak személyiségtípustól függően máshol helyezkedik el a csomagunkban, és jó hír, hogy mindegyik fejleszthető.
Míg Hastings az Se-jére támaszkodik, azaz külső bizonyítékokat keres, Poirot más tanácsot ad neki ugyanott:
- Látja, az ember ne keressen külső bizonyítékokat... nem; elég, ha az eszét használja. A test gyarló, de nagy vigasz, ha az ember jó nyomon jár. Barátom, úgy érzem magam, mint egy kábulatából magához tért óriás. Futok! Szökdécselek!
Az Ni szereti a szimbólumokat és a metaforákat, a 4 pedig a saját érzéseiről is beszél.
- Les femmes - általánosított Poirot. - Csodálatosak! Összevissza találgatnak, és valami csoda folytán igazuk van. Nem mintha pontosan ez történne. A nők öntudatlanul ezer apró részletet megfigyelnek, anélkül, hogy maguk is tudnák. A tudatalattijuk összegezi ezeket a dolgokat... ők meg intuíciónak nevezik a végeredményt. Én, én aztán ismerem a pszichológiát. Tudom, hogy vannak ezek a dolgok.Az Ackroyd gyilkosság
Nos, a nagy Hercule Poirot egy dologban téved: ő a nőkről beszél itt, és valójában az Ni-t írja le, hiszen ez egy tudatalatti funkció, az előbb írtam le, hogyan működik. 😊
Poirot Raglan felügyelővel beszélget:
- Bámulatosan gyorsan csinálta - jegyezte meg. - Pontosan hogyan is fogott munkához, ha szabad kérdeznem?- Hát hogyne - mondta a felügyelő. - Először is... módszeresen. Ez az, amit én mindig mondok: első a módszer!- Aha! - kiáltott fel Poirot. - Nekem is ez a jelszavam. Módszer, rend és a kis szürke agysejtek.- Sejtek? - bámult el a felügyelő.- Az agy kis szürke sejtjei - magyarázta a kis belga.- Ó, persze, de hát azokat, azt hiszem, mindnyájan használjuk.- Többé-kevésbé - mormolta Poirot. - Meg aztán vannak minőségi különbségek is. Aztán ott van a bűncselekmény pszichológiája. Az embernek azt is tanulmányoznia kell.Az Ackroyd gyilkosság
- (...) Túl sokat tudok! - csattant fel magában Poirot. - Túl sokat tudok, mindenről és mindenkiről tudok valamit, de nem találom benne a rendszert! Az ismereteim fele lényegtelen! Rendszert akarok látni! Országomat egy rendszerért! - szakadt ki belőle végül teljes hangerővel.A harmadik lány
Ez bizony úgy hangzik, mintha egy 1 mondaná. Ezért baj, ha valaki csak az enneagrammal foglalkozik és azonnal ráhúzza az első sablont az illetőre, ráadásul fogalma sincs a kognitív funkciókról, mert így születnek a félretipizálások. Az INFJ-k pedig rendszerekben gondolkodnak (Ni-Se) és nagyon jók abban, hogy kiépítsenek egyet ott, ahol még nincs. Ezt a tulajdonságot pedig csak az INTJ-khez sorolják sokan. A lényeg: egy INFJ mindig a nagy képet látja, és abba próbálja beilleszteni a kirakós darabjait. Poirot ezt is elmondja nekünk mindjárt. Arról se feledkezzünk meg, hogy a 4 akkor fejlődik, ha integrálja magát az 1-hez, tehát rendszert, struktúrát, rutint épít ki magának (ahogyan az INFJ is), mivel így tud haladni a számára fontos dolgokkal. Ha összevissza kapkod, belekezd ebbe is, abba is, abból csak káosz lesz. Pl. míg ez a bejegyzés elkészült, naponta többször leültem ide, előtte már felírtam magamnak az öt könyvből az oldalszámokat és hogy mit hol találok. Ezeket már olvasás közben oldaljelölőkkel beragacsoztam, mert tudtam, hogy egyszer írok egy bejegyzést Poirot-ról.
Tudja, nekem rendszerező agyam van.A harmadik lány
- Barátom - tört ki belőle végül -, van egy kis ötletem, egészen különös, talán teljességgel lehetetlen ötlet. És mégis... beleillik a rendszerbe.A titokzatos stylesi eset
Múltkor találtam egy olasz beszélgetést a YouTube-on, ahol mindhárom 4 altípussal beszélgettek, és volt a leírásban, hogy a lehetetlent akarjuk. Meg akartam nézni, aztán rájöttem, hogy ellenkezik a mottómmal, mivel egy Ni-használó nem ismeri azt a szót, hogy lehetetlen, és ha nem Álmodj, királylány (így fordítom magyarra a delulut) üzemmódban vagyunk, akkor lebecsüljük magunkat. Mit szólna ehhez a nagy Hercule Poirot? 🙀
A doktor ezt írja a nyomozás időszakáról:
Visszatekintve az döbbent meg a legjobban, hogy milyen mozaikos volt ez az időszak. Mindenki részt vett a rejtély tisztázásában. Többé-kevésbé olyan volt az egész, mint egy összerakós rejtvény, amelyhez mindenki hozzájárult a maga kis ismeret- vagy felfedezésdarabkájával. De a feladatuk itt véget is ért. Egyedül Poirot-é a dicsőség, amiért ezeket a darabkákat pontosan a helyükre illesztette.Az Ackroyd gyilkosság
Ha emlékszel még a bejegyzés elején a kognitív funkciós képre, a Ti mellet ott szerepel, hogy szereti a kirakókat, a rejtvényeket. Ilyen, amikor az Ni és a Ti együtt, egészségesen dolgozik.
Ismét béke költözött a szobába, Poirot úgy gondolta, fáradtság rohanja meg. Túl sokat gondolkozott. Pihenésre van szüksége. Igen, pihennie kell. Hagynia kell, hogy a feszültség elszálljon belőle - és a nyugalomban majd összeáll a rendszer is. Lehunyta szemét. Az összes szükséges elem a rendelkezésére állt. Ebben biztos volt, Kívülről most már semmi újat nem remélhet. Belülről kell jönnie.A harmadik lány
Íme, így működik az INFJ agya. Ahogy írtam, az Ni egy tudat alatti funkció, mely 24/7-ben dolgozik. Ahogy a nevében benne van, introvertált, ahogy a gondolkodásunk (Ti) is. Ha csak a Ti-t nyúznánk, amire most Poirot is rájött, nem érkezne meg a megoldás. Minden típusnak mindig a domináns funkciója adja meg a választ, azon keresztül érkezik meg. Nálunk ez a Heuréka-élmény.
Ezért nem értik Poirot-t, miért marad otthon gondolkodni vagy kezd el éppen kártyavárat építeni. Kétféleképpen jöhet a megoldás: vagy valami mással kezdünk foglalkozni (kártyavárat építünk, virágokat locsolunk, mosogatunk - Agatha Christie-nek ekkor jutottak eszébe a regényötletei, fogat mosunk, zuhanyozunk stb.) vagy látszólag nem csinálunk semmit egy kívülálló számára, holott szabadjára engedjük az Ni-t, és egyszer csak: bumm, ott van!
❃❃❃
Ha esetleg még mindig kételkedsz benne, hogy Poirot szexuális 4, Agatha Christie tökéletesen leírja nekünk A harmadik lány elején:
Nemrég befejezte opus magnumát, amelyben nagy írók detektívregényeit elemezte. Edgar Allan Poe-ról merészelt maró gúnnyal nyilatkozni, Wilkie Collins romantikus ömlengései kapcsán a módszer vagy a rendszer hiányára panaszkodott, miközben két, gyakorlatilag ismeretlen amerikai írót az egekig magasztalt; és minden egyéb módon igyekezett dicsérni ott, ahol szerinte kijárt a dicséret, és szigorúan megvonni azoktól az elismerést, akiket az szerinte nem illetett meg. Figyelemmel kísérte a kötet nyomdai munkálatait is, átnézte a kefelevonatokat, és - eltekintve a tényleg hihetetlen mennyiségű nyomdahibától - kifejezetten elégedett volt az eredménnyel. Büszke volt magára irodalmi teljesítményéért, élvezte a nagy halom olvasnivalót, élvezte, hogy olykor felháborodott horkantás kíséretében egy-egy könyvet a szoba másik sarkába hajíthatott (igaz, később sose felejtette el felvenni és akkurátusan a szemeteskosárba helyezni a művet), és azt is élvezte, amikor dicsérőleg bólinthatott azon ritka alkalmakkor, amikor erre okot talált.
Ez annyira a szexuális 4 leírása, és amikor tavaly újraolvastam, nagyon jót nevettem rajta, mert tényleg mintha csak magamat látnám. 😁😁😁😁😸😸😹😹😹 Aláhúztam, hogy mit hiányolt (ebben nagyon jó a 4 és az INFJ is!), a másik aláhúzott rész pedig 100% sx4. Nyolc-tíz éve ugyanezt mondtam, amikor a régi blogom miatt nyavalyogtam, hogy akik csak összecsapják a bejegyzéseiket, azoké sokkal népszerűbb, mint az enyém. Ezen már azóta túltettem magam, és hálás vagyok, hogy képtelen vagyok a fércmunkára és tudatosítottam, hogy amikor leülök egy-egy bejegyzést megírni, nem az lebeg a szemem előtt, hogy minél nagyobb szám jelenjen majd meg mellette, hanem, aki elolvassa, találjon benne valamit.
A nem tetsző könyveket nem szoktam elhajítani, hanem félreteszem őket, ill. igyekszem megtalálni bennük a jót. Valami apróságot.
Bízom benne, ha idáig eljutottál a bejegyzésben, Te is olyan jól szórakoztál közben, mint én, amíg megírtam, és világos lett Számodra is, hogy a nagy Hercule Poirot is INFJ sx/so4. Ha mégsem értesz velem egyet, írd meg bátran, miért. 😉
Kép: Chronolivre, ArtXPaint, Pinterest
Bejegyzések
0 hozzászólás