Narrátorunk, a huszonöt éves Jean, két, külföldről Párizsba érkezett, haverjával felváltva taxizik, hogy kifizethessék az autó részleteit és közben meg is tudjanak élni.
Egy nap, amikor épp ő ül a volánnál, beszáll hozzá egy idős és rendkívül elegáns úriember, Salomon Rubinstein, a nadrágkirály, és mint a mesében: Jean élete azonnal megváltozik.
Az idős úr ugyanis felajánlja neki, hogy kifizeti a hiteltartozásukat, amennyiben a taxi bármikor a rendelkezésére áll.
Salomon úr a konfekcióiparnak köszönheti vagyonát, jelenleg pedig telefonos lelkisegély-szolgálatot üzemeltet, és szereti ajándékokkal meglepni azokat, akik rendszeresen felhívják a számot, ill. akiket szemmel tartanak, mert a szociális munkások nem érnek rá mindennap velük foglalkozni.
Jean csak elemit végzett, szabadidejében szívesen megszerel bármit, aminek köze van a vízhez, a gázhoz vagy az áramhoz, ill. magánjellegű tanulmányokat folytat közkönyvtárakban, autodidakta és szeret a lexikonban utánanézni bizonyos szavaknak.
Leesett az állam. Éltek hajdanában legendás királyok, akik boldogságot hagytak a léptük nyomán, és voltak palackba zárt meg másmilyen jó szellemek, akik egyetlen határozott mozdulattal elhessentették a balsorsot, de az nem a Sentier utca környékén történt. Arra természetesen nem terjedt ki a Salomon úr hatásköre, hogy egyetlen határozott kézmozdulattal elhessentse a balsorsot, tekintve, hogy a vagyona megsínylette az inflációt és a francia és külföldi részvények árfolyamesését, de azért mindent megtett, ami kitelt tőle, és vagyont szerezvén a nadrágiparon változatlanul bizonyságot tett nagylelkűségből, ami a legváratlanabb pillanatokban megnyilvánult mindazok előtt, akik már semmiben nem bíztak, így bizonyítva, hogy igenis van valaki az Haussmann úton, aki rajtuk tartja a szemét.
Hamarosan felfedezi, hogy Salamon királlyal azonos az érdeklődési körük, mindketten a veszélyeztetett fajokat igyekeznek megóvni, legyen szó bármilyen élőlényről. Természetesen, Jean egyik lakótársának, az amerikai Chucknak erre is van magyarázata, aki ezekkel nem egyszer az őrületbe kergeti Jeant, azonban a fején is találja a szöget.
Később megtudjuk, hogy Salomon úr a második világháború alatt négy évet töltött egy pincében zsidóként, és az akkori szerelme, a realista sanzonénekesnő Cora Lamenaire egyszer sem látogatta meg, mely miatt a mai napig sértve érzi magát, ám nem feledkezett meg a nőről. Salamon király egy nap arra kéri Jeant, látogassa meg Cora kisasszonyt, ami még inkább felbolygatja mindannyiuk életét.
A Salamon király szorongot egyszerűen csak jó olvasni. Hozzáteszem, akit zavar a szabadszájúság, készüljön fel erre, azonban ez is Jean része, és számomra különösen szórakoztató volt olvasni a Salamon király házmesterével, Touloc úrral folytatott csörtéit. Utóbbiról érdemes tudni, hogy azon embertársaink közé tartozik, akik tele vannak előítéletekkel és az okoz neki örömöt, ha ez be is igazolódik. Jean pedig szívesen a segítségére siet, hogy megkapja a mindennapi dühöngés és gyűlölködés adagját.
A regény legfontosabb üzenete számomra ezúttal (most olvastam harmadjára 2016 óta) az lett, hogy nem a korunk és nem is az anyagi helyzetünk függvénye, hogy odafigyelünk-e másokra, azonban érdemes itt is meghúzni a határokat, hogy ne vigyük túlzásba a segítséget, ahogy Jeannal is történik. Ill. szintén nem az előbbi két dologtól függ, hogy milyen életet élünk, hiszen bármikor változtathatunk.
Salomon úr elmeditált rajtam.
- Erős magában a humanista érzék, fiam, ami bizony sok fájdalommal is jár. Ez a lelki intelligencia egy igen ritka formája, úgy is mondhatni, hogy ösztönös rokonszenv az emberiség iránt. Hajdan kiváló misszionárius lehetett volna magából... azokban az időkben, amikor még megették a hittérítőket.
A Salamon király szorong egyszerre szórakoztató, szívmelengető, humoros, elgondolkodtató és nagyon szerethető olvasmány, melynek számos megszívlelendő gondolatát magunkkal vihetjük, és ha úgy adódik, előhúzhassuk a szellemi tartalékaink közül.
Chuck szerint sose szabad elcsüggedni, mert minden emberben rejtőzik egy emberi lény, és előbb-utóbb előbújik belőle.
Három észrevételem van a regénnyel kapcsolatban:
Jeant előszeretettel szólítják Jeannot nyuszinak, a lábjegyzet szerint azért, mert Beatrix Potter Benjamin Bunnyját így fordították franciára, aki magyarul mint Nyúl Péter ismeretes. Aki ezt írta, nincs vele tisztában, hogy Benjamin Bunny magyarul Nyuszi Benjámin, Nyúl Péter pedig eredetileg Peter Rabbit.
Cora kisasszonyról kiderül, hogy a Halak jegy szülötte, majd augusztus közepén járunk, amikor Salamon király azt mondja Jeannak, hogy (Cora kisasszonynak) jövő pénteken lesz a születésnapja. Az pedig az Oroszlán és a Szűz fordulója már, tehát nem lehet Halak. Kivéve, ha a déli féltekén élnének, de nem, mivel Párizsban vagyunk.
Jean a sztoicizmust úgy gondolom, félreérti. A sztoicizmus nem azt jelenti, hogy teszek arra (ő a csúnyábbik szót használja), ami történik, nem érdekel, ha valaki szenved. A sztoicizmus az, hogy nem hagyom, hogy erősen hasson rám az adott esemény, dolog, vélemény. Ettől nem válunk érzéketlenné, csak nem agyalunk rajta, nem renget meg és nem kerülünk a hatása alá napokig. 😊
Émile Ajar: Salamon király szorong
Eredeti cím: L'angoisse du roi Salomon
Fordította: Bognár Róbert
315 oldal
Park Kiadó, 2014
Bejegyzések
0 hozzászólás