Elizabeth Foley - Beth Coates - Mit tenne Frida Kahlo?

Elizabeth Foley és Beth Coates könyvét is nemrég fedeztem fel, amikor az egyik online könyves webshop outletében nézelődtem, és azonnal tudtam, hogy ez a nagyon nekem való olvasmány lesz. 





Az Egyesült Királyságban élő szerzők 2018-ban arra jutottak, hogy ismét menő lett a nőgyűlölet, és bár nőként ma már sok mindenről magunk dönthetünk, mégsem dőlhetünk nyugodtan hátra. Úgy gondolták, szétnéznek a történelemben, olyan korokban is, amikor a nőknek semmilyen joguk nem létezett:

Erőt és inspirációt akartunk meríteni a múltból, meggyőződni arról, hogy a világ igenis jobban bánik velünk, mint korábban, és példát akartunk venni azokról a kivételes nőkről, akik rést ütöttek a patriarchátus pajzsán. Szerencsére sikerrel jártunk. 

Akkor most, még itt az elején essünk túl a kötözködésen. 😊 Folyamatosan azt halljuk, hogy mindig a csúnya és gonosz férfiak és a patriarchátus rendszer, ami és akik keresztbe tettek a nőknek, akik elnyomták őket. Ez azonban nem teljesen igaz. Az előbb említettek hatására, a nők is átvettek a férfiaktól bizonyos viselkedésformákat és gondolatokat, és ők is ugyanúgy képesek voltak, és képesek ma is egy másik nőt vagy akár nőket elnyomni, ill. bármilyen módon bántani, mint a férfiak

👒👒👒👒

A Coco Chanelről szóló részben számos hibás információt találtam. Gabrielle nem szegényházban született, és igenis vannak információink a gyerekkoráról. A szerzők Justine Picardie Coco Chanel: The Legend and the Life c. 2013-ban megjelent könyvét használták, holott már ott volt a Henry Gidel monográfiája, a Coco Chanel.

Gabrielle (aki utálta, ha Cocónak szólítják, és valójában két dal egybecsengése miatt ragadt rá ez a név) pedig azért volt olyan kreatív a gyerekkorával kapcsolatban is, mert Enneagram szexuális 4-ként szerette volna a maga igényeire szabni a gyerekkorát. Magyarán szerette volna, ha ő is megkaphatta volna azt a szeretetet, amire vágyott, csak ez neki sem jött össze. 

Gabrielle saját maga indította a vállalkozását. Amikor Étienne Balsannal élt, unatkozott, és elkezdett kalapokat készíteni, majd amikor megismerte Boy Capelt, utóbbitól kapta az indulótőkét, Balsannak semmi köze nem volt az üzletükhöz. Gabrielle nem vágta jól kupán Boyt a táskájával, és az eset a hitellel sem úgy történt, ahogy a szerzők tálalják. A fentebb említett enneagramos bejegyzésben ez is megtalálható. 

Tény, hogy Gabrielle-nek számos, magasabb körökben forgó férfival volt kapcsolata, azonban Igor Sztravinszkijjal nem. A zeneszerző valóban szerelmes volt belé, azonban Gabrielle nem szerette, csupán  anyagilag segítette mind őt, mind  a családját. 

Nem hetvennyolc, hanem nyolcvanhét évesen halt meg. 

👒👒👒👒

Viktória királynő segítségével megtanulhatjuk feldolgozni a veszteségeinket, és a pszichológia szerinti öt fázist egy szakításon belül mutatják meg ehhez példaként a szerzők:
1. Sokk. ("Hogy mi van?)
2. Tagadás. (Még hogy én túl sokat követelek? Most komolyan? Basszus, ne már!)
3. Düh. (De igenis nagy ügy, nem mindenkivel történik ilyesmi!")
4. Fájdalom, bűntudat. (Igen, az az igazság, hogy tényleg túl sokat követelek. Meg se érdemeltem egy ilyen pasit.) - Ilyet egyértelműen egy alacsony önbecsülésű nő mond
5. Depresszió, magány. ("Annyira egyedül érzem magam! Most ki vesz majd nekem bőrcsizmát?") - Most komolyan, csak egy pénztárcát keresett, aki kifizeti a bőrcsizmát neki? Ilyet a nagyanyám korúak mondhatnak, mivel egyik nagyanyám sem dolgozott munkahelyen soha, mindketten háztartásbeliek voltak, és a nagyapáim tartották el őket, míg éltek. Miután meghaltak a férjeik, utánuk kaptak nyugdíjt, ami azonban az anyám korúakra nem érvényes. 
6. Elfogadás. ("Ki kell találnom, hogyan vehetem meg egyedül is a bőrcsizmát.") - Itt már végre kezd valóban újra visszatérni az életkedve. Hurrá.


Nagyon hálás lennék, ha végre a szerzők  mellett a különböző női lapok és portálok munkatársai is felfognák, hogy nem minden nő dolgozik irodában. Elég, ha csak elmegyünk egy élelmiszerüzletbe, ahol az esetek többségében egy nő ül a pénztárban. És emellett még számos területen találkozunk nőkkel, pl. az oktatásban, gyárakban, művészeti területeken, az egészségügyben, a politikában, a sportban és még sorolhatnám. 

👒👒👒👒


Akkor most végre áttérhetünk a könyv pozitívumaira, mert szerencsére nagyon sok van neki. 😍
A könyvben ötvennégy (köztük négy magyar) nő életét ismerjük meg röviden, akik az életükkel, tetteikkel inspirációt nyújthatnak a mai nőknek is. A szerzők az ismert nők rövid életrajzát meséli el, sokszor igencsak szórakoztatóan, míg a fejezetek elején Herbszt László, az aktuális nőtársunkról készített grafikája szerepel, ill.  megtaláljuk az adott nő születési és halálozási évét, kivételt képeznek azok, akikről ezeket nem ismerjük. 

Az ismert és kevésbé ismert nők segítenek abban, hogyan álljunk ki magunkért (Boudica, a római korban élt női hadvezér), hogyan szeressük a mellünket (Joszana Akiko) és a testünket (Mae West) , hogyan legyünk rugalmasak (Elek Ilona), hogyan kezeljük a pletykát (Nagy Katalin cárnő), hogyan fogadjuk a szerelmet (Szapphó), hogyan mondjunk ütős beszédet (I. Erzsébet), hogyan győzzük le a FOMO-t (Emily Dickinson), jó, ha tudjuk, mennyit érünk (Heddy Lamarr), hogyan legyünk egyenlő házasfelek (Soraya Tarzi), hogyan találjuk meg a saját stílusunkat (Frida Kahlo), hogyan legyünk sokoldalúak (Josephine Baker) vagy pl. hogyan nézzünk szembe a kudarccal (Grace Hopper). 


Olvasás közben találunk ellentmondásos nőket is, pl. Phúlan Dévit, akit a banditák királynőjeként jellemeznek, azonban akár még tőle is tanulhatunk. Ezért sem érdemes rögtön mindenkit vagy jónak, vagy rossznak címkézni. 

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, és kíváncsian vártam naponta, hogy kiket ismerhetek meg és mit tanulhatok tőlük. Az irodai munkától és a bőrcsizmától eltekintve, a szerzők nagyon jól látják a nők helyzetét, és nem írnak olyan zöldségeket, amilyennel nemrég az Instagramon is találkoztam. Egy magyar poszt szerint: A dédi is fel tudott kelni. Csak a hírfolyamomban jött fel, azonban beindította nálam az agyalást, hogy igen, fel tudott kelni, mert nem volt más választása. Mert még a víz sem volt a házban, és a ha főzni akart, előbb fát kellett gyűjtenie, de minimum bevinnie, hogy begyújtson a tűzhelybe. Aki azt a posztolta, biztosan nem olvasta Móricz Zsigmondtól a Sáraranyt

És aztán jött a könyvben Caroline Haslett, az első angol női mérnök, aki már a múlt század elején belátta, hogy az elektromosítás mennyi időt és terhet levesz a nők válláról. Jusson eszünkbe, hogy ekkoriban még nem volt sem mosó-, sem mosogatógép, tévé, rádió, okostelefon, laptop, porszívó, vízforraló és -melegítő sem. 

👒👒👒👒


Az említettek mellett olyan témák is szóba kerültek, mint a gyerekszülés jogának megválasztása, az, hogy nem csak a szép nőknek áll a világ, hogyan szabadulhatunk meg a függőségektől, miért fontos a leánykori nevünk (vannak országok, ahol a nőknek eszükbe sem jut, hogy felvegyék a férjük nevét), megismerünk sportolókat, szüfrazsetteket, miközben évezredeken át utazunk a történelemben. 

Ez az a könyv, amely szórakoztatóan tanít és tényleg inspirál. Nem egyszer éreztem azt, mintha csak a saját gondolataim olvasnám. 
Csak néhányat emelnék ki: azért is örültem Frida Kahlónak és annak, miért fontos, hogy megtaláljuk a saját stílusunkat, mert egy olyan korban élünk, ahol sokan csak másokat majmolnak, miközben azt sem tudják, mi áll nekik igazán jól, miben érzik igazán jól magukat. 
Korábban én is néztem ilyen videókat, és annyira látszik, amikor valaki trendkövető, és épp a frissen beszerzett legújabb divat szerinti ruhájában páváskodik (miközben látom rajta, hogy ez nem is ő), míg más, a nem trendi, ám igazán ő ruhában teszi ezt. Lehet, hogy én nem venném fel azt a ruhát, azonban rajta látszik, hogy az a ruha tényleg ő, hogy tényleg jól érzi magát benne. 

👒👒👒👒

Emily Dickinson és a FOMO előtt pedig le a kalappal. Imádtam ezt a fejezetet, hiszen engem sem érdekel, mi a menő, és már nem érzem azt, hogy kimaradok valamiből, ha pl. nem a mostanában menő olvasmányokat olvasom, vagy épp nem nyaralok Hawaiion vagy a görög tengerparton. Ahogy ész nélkül sem posztolok az Instagramon egy kis figyelem és pár like reményében. 

Szeretném kiemelni a Fülöp-szigeteki gyermekorvost, Fe del Mundót, akinek már a neve is gyönyörű, azt jelenti spanyolul: a világ hite, és Elek Ilonát, aki megmutatta, mi is az Emberi NAGYSÁG  (igen, csupa nagybetűvel). 

Tudtad, hogy az akkád hercegnő, az i. e. 2300 körül élt Enhéduanna, aki Nanna (holdisten) és (felesége) Inanna istennő papnője volt Ur városában írta az első himnuszokat? Valójában ő volt az első költő, akinek a költeményei fennmaradtak. 

Az alkotás maga az életerő. 

Ez így van. Ehhez pedig nem  kell papnőknek lennünk, sem bármilyen kreativitással foglalkozó kurzust elvégeznünk, csak megengedni magunknak, hogy - naponta, de legalább hetente - alkossunk valamit. Nem feltétlenül kell verset írnunk, színezhetünk, virágot rendezhetünk egy vázában, lefotózhatunk valami szépet, amit látunk vagy esetleg módosíthatunk egy kicsit egy recepten. 

A könyvben szereplő nők között mindannyian találhatunk valakit, aki inspirációt nyújthat akár a mai napunkhoz is, akitől elleshetünk valamit, miközben számos új információval és nőtársunk nevével gazdagodunk. Bár a könyv elsősorban nőkben íródott, azonban gendertől függetlenül mindenki találhat benne érdekességet, esetleg újdonságot, aki szívesen olvasna a maguk módján sikeres nőkről. 


A nehéz gyerekkorból fakadó hátrány, az előítéletek, a szerencsétlenségek mind-mind legyőzhetők, ha elég állhatatosak vagyunk. Az itt felsorakozó nők közül igen kevesen voltak, akikről már születésük pillanatában tudott a világ. Ami közös bennük, hogy mind maguk harcolták ki, hogy olyan életet élhessenek, amilyet megálmodtak maguknak - és ezért is lettek híresek.


Elizabeth Foley - Beth Coates: Mit tenne Frida Kahlo?
Kivételes nők, akik nem ismertek akadályt
Eredeti cím: What Would Boudica Do? Everyday Problem Solved by History's Most Remarkable Women
Fordította: Megyeri Andrea
Illusztrálta: Herbszt László
344 oldal
Athenaeum Kiadó, 2021
4299 Ft

0 Megjegyzés

Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).