Sharon Stone-t leginkább a filmjeiből ismerjük, de milyen valójában Sharon Stone, az ember? Egészen múlt hónapig nem is tudtam a könyvéről, ám miután megláttam az egyik webáruházban, tudtam, hogy el kell olvasnom.
Érezted már azt, hogy egy könyv vonzott? Hogy egyszerűen csak ott motoszkált benned az érzés: Most ezt a könyvet kell olvasnom!? Pontosan ezt éreztem én is, úgyhogy félretettem egy másik olvasmányom, hogy a következő napokat a színésznő memoárjának szentelhessem. Párhuzamos olvasmányom sem volt, csak rá akartam koncentrálni. És most is jól működött a megérzésem.
Sharon Stone épp 25 éve, nem sokkal a szeptember 11-i események után rosszul érezte magát az otthonában (a tévészobában), majd a kórház sürgősségi osztályán találta magát. A vizsgálatokat követően csak napk múlva találtak rá a baj okára: agyvérzést kapott, majd egy hosszú és kockázatos műtét után jött a felépülés időszaka.
Sok mindent kellett újratanulnia és sok időbe telt, míg a korábbi Sharon Stone legalább bizonyos részeit újra megtalálta önmagában. És bármilyen közhelyesen is hangzik, a betegsége pozitív értelemben lett sorsfordító a számára: rengeteg veszteséggel járt, azonban az élete más területein nyert vele. Kibékült a családjával, közelebb került önmagához és másokhoz is.
Azok, akikkel együtt, és akikért megmaradtam, fontos leckét adtak, tanáraim, vezetőim lettek. És nem csak azok, akikkel könnyű bánnom: akikért életben vagyok, szeretettel és fénnyel teli világot jelentenek. Ti vagytok számomra az ok. Azok, akik azóta érkeztek az életembe hasonló történetek szárnyán, a sorsom különféle fázissaiban, fényt gyújtanak a világomban. Azt hittem, ott, a tévészobában, a kertet kémlelve, hogy nincs részem szeretetben, de nem volt igazam. CSak nem úgy, ahogy elképpzeltem: számomra nem ugyanaz a szeretet története, mint amit már sok milliószor meséltek újra és újra sokunknak, és amivel összehasonlítva minden más olyan parányinak és jelentéktelennek tűnik.Rájöttem, hogy a szeretet, a valódi, igaz szeretet ennél sokkal több. Nem, nem ugyanazt a tündérmesét hallgattam meg újra. Valódi életet kaptam.
Az idáig vezető útját meséli el egészen a gyerekkorától, mely sokszor nagyon távol állt a tündérmesétől, az iskolai éveiről, a modellkarrierjéről és a Hollywoodba vezető útjáról és az ott tapasztaltakról. Nagyon örülök, hogy közben mindannyunkat emlékeztet arra, hogy egykor ő is egy senkiként kezdte, sőt, az Elemi ösztön eredeti filmes plakátján még a neve sem szerepel. Valahogy így volt a gyógyulása után is, amikor újra képes volt dolgozni: ismét csak egy senki volt, hiszen több év eltelt a legutóbbi munkája óta.
Sharon Stone nem köntörfalaz: őszintén, olykor szókimondóan meséli el mindezt, ami vele történt, amit érzett, tapasztalt, és ahogyan akkor és most látja az életet, a világot. Látja a változást a világban és önmagában egyaránt, és büszke a sebeire. Amikor ezt olvastam, rögtön Clarissa Pinkola Estés könyve, a Farkasokkal futó asszonyok jutot az eszembe, és a Sebhelyesek Klánja. Azoké a nőké, akik sok mindenen keresztülmentek, ám mindez nem törte meg őket, hanem megerősödtek közben, és ma már büszkén viselik a sebhelyeiket, amiket szereztek. Legyenek ezek mások számára láthatóak vagy láthatatlanok.
Ha az ember túlél dolgokat, nos... én, személy szerint ma már büszke vagyok a sebeimre. Azokra is, amelyeket senki sem lát.
Sharon Stone pedig valóban büszke lehet magára: nemcsak arra, hogy túlélt egy olyan műtétet, amelyből nem sok esélyt adtak a felépülésre, hanem a munkamoráljára, a megérzéseire, ahogyan a világot látja, hogy bántalmazottként nem vált bántalmazóvá, és ahogy a szeretteivel és másokkal törődik.
A könyvében számos olyan eseményt és dolgot elmesél, amikről fogalmam sem volt. Nemcsak a hollywoodi kulisszatitkokra, vagy a #MeToo-ra gondolok, hanem ahogyan egyes emberek kezelnek másokat más területeken is.
Ezzel a könyvvel egy jegyet is kaptam egy igazi érzelmi hullámvasutazásra is: sírtam, örültem, megdöbbentem, rengeteget kaptam olvasás közben és egy újabb rokon lélekre találtam Sharon Stone-ban, aki egy nagyszerű (ráadásul teljesen ingyenes, otthon végezhető) módszert is megoszt, mely sokunknak segíthet, ha úgy érezzük, most van valami.
Sharon Stone 25 éve egy új életet kapott, melynek kezdetén fogalma sem volt, milyen lesz. Tele volt fájdalommal, újrakezdéssel, sok minden újratanulásával. A változás sok mindent elvett tőle, ám sok mindennel kárpótolta is. A története, és azoké, akiknek segít, mindannyiunkat elgondolkodtathat, mindannyiunknak erőt adhat, amikor úgy érezzük, nem fog menni a következő lépés, vagy nem is látjuk még. Bízom benne, hogy olvasás közben és után pedig sikerül legalább egy kicsit más szemmel tekinteni másokra is. Ez a szemléletváltás pedig tartós is marad.
Szeptember végéhez közeledünk, és nagyon jó olvasmányok kerültek már idén a kezembe, azonban Sharon Stone könyve a legnagyobb esélyes eddig Az idei év legjobbja címre. Ezzel pedig mindent elmondtam.
Az élet a maga sajátos módján fellei meg a kérdéseinket, és tanít minket, miközben mi magunk is tanítunk másokat. Neveket aggatunk egymásra, olyan neveket, amelyek végtelen felelősséggel és jelentéssel ruházzák fel viselőjüket, és ez a jelentés más annak a számára, aki kimondja a szavakat, és annak számára, akinek viselnie kell a nevet. Mi a bűnöző? a filmsztár, a humanitárius, a vadász, a lupuszos beteg? Mi egy báty, egy ribanc, egy férj, egy nővér? Egy hős, egy lúzer, egy vezető, egy győztes?Az élet már többet megválaszolt számomra ezek közül a kérdések közül. Ami azt illeti, sokat közülük eleve maga az élet tett föl nekem. A buddhizmus ismeri a kóanokat, amelyek olyan kérdések, amelyek erős kételyt ébresztenek. Mindnekinek van ilyen az életében, legalább egy. Ezek élet-halál kérdések lehetnek. az enyém először megtört engem, aztán újraépített. Kiderült, hogy néha a kérdés, maga a válasz.
A színésznó nemrég Dr. Mayim Bialik vendége volt a podcastjében, a teljes rész fent van a YouTube-on:
Sharon Stone: Kétszer élni, mi lehet ennél szebb
Eredeti cím: The Beauty of Living Twice
Fordította: Lévai Márta
317 oldal
Művelt Nép Könyvkiadó, 2023 (Ulpius Baráti Kör)
5490 Ft
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).