Jelenetek egy házasságból


   Úgy tűnik, minden évre jut egy-egy Móricz-feldolgozás (ami természetesen nem gond, sőt!), így biztosítva van a Karácsony előtti olvasmányom. Idén A galamb papné lett a kiválasztott.

   Nagy hír járja Gáton: a helyi pap, Pap Énók Pünkösdkor eljegyezte a nem helybeli, ám jó nevű családból származó  Zádor Icát. Nagy a felháborodás a faluban, hiszen a harmincöt falubeli lány közül egy sem kellett a tiszteletesnek, neki egy harminchatodikra esett a választása.

   Ősszel meg is köttetik a frigy, és az új asszony beköltözik a paplakba. Telik-múlik az idő, immáron egyhetes házasok a papék, de még egy gáti sem tette tiszteletét náluk, ami a menyecskének nincs ínyére és felháborodásának hangot is ad. Ha nem éppen a látogatók hiánya miatt panaszkodik, egyre csak azt kérdezgeti az urától: nem unta-e meg? Mit is válaszolhat erre egy ifjú férj? Soha, soha, soha - ismételgeti Énók. Azonban az asszonyka nem tágít, folyamatosan kételyével ostromolja a férjét.
- Soha, soha! - ismételgette a férj, s a hangja egyúttal azt a régebbi sohát is megéreztette.
- Csak ne álnokoskodnál! - mondta gügyögve az asszony. - Mintha nem tudnám, mire gondolsz!
- Ugyan mit, no?
- Mit? Azt, hogy az ördög vigyen el engem a nyakadról... De próbálj csak rám unni! akármit is csinálok! Majd meglátod, mi lesz!...

   Minő szerencse, hogy végre megérkezik az első látogató, a kurátorné a legfrissebb pletykákkal, és elújságolja, hogy Énók egykori iskolatársa és barátja, a katona és nagy Don Juan hírében álló Thorsa Ábris visszatért a faluba.

   Végre egy igazi hír! Egy igazi szoknyavadász, akit majd jól móresre taníthat az asszonyka!
De előbb még a barinkai papot és kollégáját fújja erre a szél, míg egy napon feltűnik Thorsa Ábris is a faluban, és ez a paplak életébe is változást hoz.

   Milyen is ez a galamb papné, ahogy a gátiak elnevezték? Akaratos, hisztis és az őrületbe kergeti a férjét és  kicsit az olvasót is. A városi lány, aki attól tart, hogy már az első héten elparasztosodik, a férje ráun, akit a legutolsó paraszt is elrángathat magához ahelyett, hogy a feleségével töltené minden idejét. Énók pedig igyekszik minden kívánságát teljesíteni, bár lassan kezd belefáradni az állandó veszekedésekbe.

   A kisregény mozgatórugóját főként a párbeszédek adják, csak később kerül hangsúly a cselekményre is. De mielőtt bárki is megijedne, addig sem fog unatkozni, hiszen a galamb papné gondoskodik erről.
   A továbbiakban pedig a számára titokzatos királyfi, Ábris felbukkanása hozza mozgásba a szálakat, akinek terve van a házaspárral. Hogy sikerül-e? Arra csak a kisregény végén derül fény.
 
   Mindenesetre addig sok minden történik Icával és Énókkal, akik egy pillanatra sem hagyják elkalandozni az olvasó figyelmét, hiszen nekem sem egyszer jutott eszembe, hogy jól megrázzam valamelyiküket, hogy végre magukhoz térjenek. Még szerencse, hogy velük is mindig történik valami.

   Egy szó, mint száz: minden adott (egy falu, egy házaspár, azon belül is egy szépasszony, egy lehetséges harmadik), hogy ismét egy Móricz-remekművet vegyünk a kezünkbe

  Tegnap este megnéztem az idén készült filmváltozatot, és bár rögtön kiszúrtam néhány aprócska változtatást, mégis a kisregény elolvasása (csak 160 oldal) után érdemes megnézni. Én pedig készülhetek a következő Móricz-mű elolvasására.


Móricz Zsigmond: A galamb papné
162 oldal
Európa Kiadó, 2011
2500 Ft
A kisregény a MEK-ban

0 hozzászólás