Vers hétfőn ~ Nemes Nagy Ágnes - Karácsony és Áprily Lajos - Karácsony-est

Néhány Kedves Olvasómnak ismerős lehet a mai versek egyike ;). Elárulom, hogy kb. két éve olvastam a Nők Lapjában a második versszakát és gyorsan kiírtam belőle, aztán idén eszembe jutott újra.
(Eredetileg az imádott Heltai Jenőtől választottam verset mára, de nem akartam gonosz lenni.)


Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.

Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
– S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.

Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.




Angyal zenéje, gyertyafény –
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.

Mi győzött érdességemen?
Mitől csókolhat úgy kezem?

Simogatást mitől tanult?
Erembe Krisztus vére hullt?

Szemembe Krisztus-könny szökött? –
kinyúló kézzel kérdezem.

Áldott vagy a kezek között,
karácsonyi koldus-kezem.








Versek
Képek:
Varjak
Karácsonyfa