Vers hétfőn ~ Baranyi Ferenc - Valami mindig közbejön

Baranyi Ferenc: Valami mindig közbejön

Valami mindig közbejön: távolban tengő vén apádnak
sós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad,
futnál hozzája bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,
futnál hozzája szüntelen, de valami mindig közbejön.

Valami mindig közbejön: mosolyognál az elesettre
s nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve,
a csüggedőkre bíztatón, a lányokra ingerkedőn
mosolyognál szíved szerint, de valami mindig közbejön.

Valami mindig közbejön: lehetne felbujtó az álom
s nem csillapító szunnyadás koncul kapott, kényelmes ágyon,
álmodhatnál egy igazit vetetlen, parttalan mezőn,
álmodhatnál, mert volna mit, de valami mindig közbejön.

Valami mindig közbejön: forró igazra nyílna ajkad,
de mielőtt kimondanád, engedsz a langyos féligaznak,
hisz a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn,
lehetnél hős, nemcsak derék, de valami mindig közbejön.

Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségek
miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet,
pedig adódna még idő kifogni az adott időn,
igen, adódna még idő, de valami mindig közbejön.

(1972)





Vers
Kép: Pinterest

2 hozzászólás

  1. Nagyon szép! Vicces, mert pont tegnap olvastam egy verset, ami témájában hasonlít ehhez. Szádeczky-Kardos György: Nincs időd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik, ez még a tavalyi válogatásból van.
      Megkerestem, amit Te olvastál, és tényleg hasonlít a két vers, no meg aktuális is. Köszönöm a tippet :).

      Törlés