Legjobb talán embertelen
és szelídarcú tájban
időtlenül ballagni, menni
a szétporló sugárban —
Rajongani szép fák között,
komolyvizű tavaknál,
mert nincs derűsebb, nyugtatóbb
a fölfénylő szavaknál —
Elhagyott, kedves utakon
tűnődni így napestig.
A béke ez. Elnyugvó zöld vizekre
tétova fények mosolyomat festik –
Vers: Céltalan ég alatt - MEK
Bejegyzések
0 hozzászólás