Másfél éve kezdtem el ismerkedni az enneagrammal, és azóta rengeteg dolgot megértettem önmagammal kapcsolatban, és sikerült számos negatívat felülírni.
Ian Morgan Cron és Suzanne Stabile könyvére is régóta kíváncsi voltam, ők hogyan mutatják be a kilenc személyiségtípust.
A könyv főszerzője Ian Morgan Cron, episzkopális lelkész, míg Suzanne Stabile, a társszerző, enneagram-mestertanár, mindketten évek óta foglalkoznak az enneagrammal és tanítják is.
Ian Morgan Cron könnyedebb stílusban ír, sőt mesél, mint Richard Rohr és Andreas Ebert, akiknek a könyvét tavaly olvastam, ezért, ha valaki kifejezetten kíváncsi és szeretne többet megtudni az enneagram történetéről, abban a könyvben bőven olvashat róla. Ez a könyv csupán megemlíti, hogy az enneagram egy ősi személyiségtípus-modell, mely nincs tudományosan alátámasztva, mégis nagyon hasznos eszköz lehet mindannyiunk számára, ha szeretnénk fejlődni, a legjobb énünkké válni.
Tudom, hogy az utóbbi kifejezés elcsépelten hangozhat, hiszen sokan ígérik ezt a különböző módszereiket hirdetve, azonban a saját tapasztalatomból tudom, hogy valóban használható és eredményes, ha hajlandóak vagyunk szembenézni a hibáinkkal.
Az enneagram ugyanis alapvetően ezen alapszik. És nem arról, hogy másokat piszkálhassunk.
Az enneagram célja, hogy megmutassa, hogyan engedhetjük el a régi önromboló viselkedésformáinkhoz való görcsös ragaszkodást, hogy nagyobb belső szabadsággal élhessük az életünket, és legjobb önmagunkká váljunk.
Szerencsére, a szerzők is inkább abból indulnak ki, amiből én is, hogy a rossz tulajdonságaink mellett a jókat is kiemelik és mindezek okát is feltárják. Amióta enneagramos tartalmakat fogyasztok, erre nagyon odafigyelek, mivel tudom, hogy az emberek elsősorban a negatív dolgokra koncentrálnak, azokat veszik jobban észre, és ha egy leírás vagy videó csak a negatívumokat tálalja, abból alakulnak ki az előítéletek, és eszünkbe sem jut, hogy annak a típusnak legalább egy pozitív tulajdonsága is akad.
A könyv első fejezeteiben Ian Morgan Cron meséli el, hogyan találkozott az enneagrammal, majd bemutatja a három triádot: a Harag vagy Ösztön triádot (8, 9, 1), az Érző vagy Szív triádot (2, 3, 4) és a Fej vagy Félelem triádot (5, 6, 7). Szóba kerülnek a szárnyak, a szorongásos és biztonsági állapotok. Ha stresszhelyzetbe kerülünk, a típusunk a belőle kiinduló nyíl hegye felé mutató típus negatív tulajdonságait veszi fel. Amikor biztonságban vagyunk, a felénk mutató nyíl hegyétől induljunk vissza, és a kiinduló típus pozitív tulajdonságait vesszük fel ez esetben. Az ábrára nézve sokkal érthetőbbé válik:
A bevezető fejezetben arra is választ kapunk, hogyan találjuk meg a saját típusunkat. Mivel a legtöbben, sőt, talán egyikünk sem szereti, ha szembesítik a negatív oldalával, így jó eséllyel a típusok leírása során ezt érezhetjük: De hát én nem vagyok ilyen!!! 👿👿👿👿😡😡😡😠😠😠😠 Ez azt jelenti, hogy nyomon vagyunk. Természetesen, előbb sikerülhet felismerni egy-egy típusban a szüleinket, a testvérünket/testvéreinket, a főnökünket, ismerősünket, bárkit, mint önmagunkat.
Érdekes módon az angol személyiség (personality) szó a latin maszk (persona) szóból ered jól tükrözve azt a hajlamunkat, hogy összetévesztjük az általunk viselt álarcokat az igazi énünkkel,még jóval azután is, hogy a kora gyerekkor fenyegető rémeit magunk mögött hagyjuk. Már nem is mi birtokoljuk a személyiségünket, hanem - vagyis az a mód, ahogyan a világot látjuk, gondolkodunk, érzünk, cselekszünk, reagálunk és feldolgozzuk az információt - korlátoz, börtönbe zár minket.És ami még rosszabb, túlságosan azonosítjuk magunkat a személyiségünkkel, miközben az igazi énünkről megfeledkezünk és eltávolodunk tőle - attól a csodálatos lényegtől, akik valójában vagyunk. Ahogy Frederick Buechner találóan írja: "Eredeti, derengő énünk olyan mélyen el van ásva, hogy a legtöbben szinte teljesen elveszítjük vele a kapcsolatot. Inkább hamis énjeinkhez folyamodunk, melyeket hol leveszünk, hol magunkra öltünk, mint a kabátot és a kalapot, hogy védjenek a külvilág időjárásától."
Hogy könnyebben magunkra ismerjünk, a szerzők minden típus leírása előtt felsorolnak húsz jellegzetes mondatot, mely bemutatja, milyen is olyan típusúnak lenni, majd egy jellegzetes idézetet olvashatunk. Ezt követően néhány sorban megismerjük az adott típus egészséges, átlagos és nem egészséges viselkedésformáját, a gyökérbűnét (mely a problémát okozza az életükben), kapunk egy hosszabb leírást a típusról történetekkel és ismert emberekkel vagy fiktív szereplőkkel, akik az adott típusba tartoznak a szerzők szerint (akad köztük félretipizálás is, erről majd később bővebben is írok), megismerjük, milyenek voltak gyerekként, mit várhatunk tőlük a kapcsolatokban és a munkában, olvashatunk a szárnyakról (az adott típus két szomszédja jelenti a szárnyat, és arra alapoznak, hogy a legtöbb embernél az egyik szomszéd tulajdonságai dominánsak), olvashatunk a nyilakról, segítséget kapunk a spirituális átformálódáshoz, végül minden leírás tíz tippel zárul melyek segítségünkre lesznek az átformálódáshoz.
Ne várjuk, hogy típusunk összes jellemző vonásával azonosulni tudunk - nem fogunk. Azt keressük inkább, hogy melyik leírás felel meg leginkább annak, akik vagyunk. Csak megnyugtatásul jegyzem meg, hogy vannak, akik több hónapon át tanulmányozzák a típusokat, és gyűjtenek visszajelzést másoktól, mielőtt azonosítani tudják a számukat.
Nagyon tetszettek a történetek és az, ahogyan a szerzőkön éreztem, hogy mind a kilenc típusban látják a jó tulajdonságokat is (ahogyan már említettem), és a rosszakat sem zúdítják a olyan brutálisan a fejünkre, ahogy sokan mások és nem ítélkeznek.
Bár, nem tartom kizártnak, hogy aki most találkozik először az enneagrammal, nem fog a plafonig ugrani örömében, amikor ezeket a részeket olvassa. Ez teljesen természetes. Mielőtt elhajítanánk a könyvet, érdemes egy kis szünetet tartani, esetleg félretenni aznapra, majd újra elővenni. Másnap. Vagy később.
A záró fejezetben Ian Morgan Cron egy nagyon találó példán keresztül mutatja meg, miért jó, ha megismerkedünk az enneagrammal, és nemcsak a saját típusunkkal, hanem a másik nyolccal is. Annyira örülnék és hálás lennék, ha ezt a nézőpontot mások is megértenék és elsajátítanák, mert akkor nem lenne az a rengeteg félreértés és előítélet a különböző típusokkal szemben. Tudom, idealista vagyok.
Az enneagram egy nagyszerű eszköz arra, hogy felismerjük, melyek azok a minták, amiket automatikusan alkalmazunk, azonban ezek ma már csak ártanak nekünk is és a környezetünknek is, és arra is fényt derít, mi okozta ezeket. Nem az ítélkezés, hanem a felismerés a célja. Ha pedig sikerül ezt megértenünk, könnyebben elfogadunk másokat is. Bár valóban a fejünkre olvassa a hibáinkat, segít felismerni azokat a pozitív tulajdonságainkat, amik számunkra teljesen természetesek, míg mások ezeket értékelik bennünk.
Az enneagram segítségünkre lehet abban, hogy javítsunk a különböző kapcsolatainkon, ill. megtaláljuk a nekünk legjobban megfelelő munkát is.
A típusoknál olvasható történetek pedig számos esetben viccesek (ezt jó értelemben mondom, nem gúnyolódom), vagy éppen elszomorítóak (ahogy pl. André Agassié) és segítenek jobban megérteni a többieket.
Tény, hogy a szerzők a kereszténységhez kapcsolják az enneagramot, amennyiben másként gyakoroljuk a spiritualitást (ami nincs valláshoz kötve), ezt fogyasztható formában teszik, és nem érdemes ezen fennakadni. Tavaly valahol az interneten olvastam, hogy az enneagram lett az egyház válasza a New Age-es dolgokra.
Örülök, hogy két újabb enneagrammal foglalkozó szerző szemszögéből láttam a kilenc típust, akik minden leírásban hivatkoznak mások munkásságára is, ami külön pozitívum, hiszen nem csupán a saját vagy csak egy-két korábbi szerző téziseit ismerjük meg.
Nekem abban segített, hogy végre megtaláltam a középső típust a TriType-omban. Erről sem esik a könyvben szó. Katherine Fauvre dolgozta ki ezeket, aki szerint mindannyiunkban a domináns típusa mellett ott van egy-egy a másik két triádból is. Korábban azt hittem, 458 vagyok, és most megvilágosodtam, hogy valójában 478, csak erősen tudom használni az Ötös szárnyam is.
Az enneagram valójában így teljes, ha ismerjük a domináns típusunkat, az ösztöneinket (erről lejjebb szó lesz) és a TriType-unk is. Kezdetnek azonban nagyon jó, hogy megtaláljuk a domináns típusunkat.
Észrevételek a könyvvel kapcsolatban:
A szerzők röviden írnak a szárnyakról, azonban ezt már egy másik bejegyzésemben is írtam, hogy megtanultam: Egy szárnnyal nem lehet repülni. Ha csak az egyik szomszédom pozitív tulajdonságaira koncentrálok, megfeledkezem a másik pozitívumairól. Ha csak egy kézzel gépelek, elég lassan készülök el ezzel a bejegyzéssel. Annak idején nem tanultam gépírást, hanem az első számítógépem billentyűzetén ment egyre jobban és jobban. Ma már könnyedén ráállnak az ujjaim a billentyűkre és egész gyorsan gépelek két kézzel, miközben a kijelzőt figyelem. Így van ez a szárnyainkkal is. Előbb az egyiket szeretjük használni, majd fokozatosan hozzáigazítjuk a másikat is, és ez az optimális.
Hol vannak az ösztönök? Miért nem esett róluk szó? Hiába, Négyes vagyok, észreveszem, mi hiányzik. 😁Katherine Fauvre szerint ez egy nagyon értékes tulajdonságunk, amit sokan lenéznek. Mindannyiunkban ott van három ösztön: a létfenntartó, a szociális és a szexuális, melyek közül az egyik válik dominánssá (ez is a gyerekkorunkban velünk történtek hatására válik preferálttá, akkor ez segített a túlélésben), majd ezt követi a két másik. Teljesen másként viselkedik egy-egy típus létfenntartó, szociális és szexuális változata. Sőt, sokszor inkább egy másik típushoz hasonlít a dominancia miatt. Ebből adódik számos félretipizálás is.
Annyira hálás lennék, ha végre azzal találkoznék a Négyes leírásánál, hogy szuperérzékeny, nem csak érzékeny. Emiatt érezzük azt, hogy kilógunk a sorból, hogy nem vagyunk olyanok, mint mások, mert valóban így van. Másként működik az idegrendszerünk és az agyunk, mindent sokkal alaposabban dolgoz fel. Előbb tudtam meg, hogy ennek a tulajdonságomnak van neve, mint, hogy megismertem az enneagramot és azonnal összekapcsoltam a kettőt. Ráadásul a Kettesek és az Ötösök is szuperérzékenyek, sőt, a többiek között is találunk szuperérzékenyeket (pl. a Hetes Mozart vagy a Nyolcas Martin Luther King Jr. is az volt), és ha ezt is tudjuk magunkról, még több dolgot megértünk.
Ian Morgan Cron mielőtt említette volna, már erős volt a gyanúm, hogy ő is Négyes. De még egy másik Négyestől sem jó azt olvasni, hogy dramatikus vagyok. Mel Robbinstól megtanultam (aki egyébként Hetes), ha valaki így nevez, azt jelenti, hogy nem tiszteli az érzéseim. Nem engedi, hogy önmagam legyek. Igen, képesek vagyunk Shakespeare-drámává vagy Wagner-operává változtatni olykor egy-egy helyzetet, azonban William Shakespeare és Richard Wagner is Négyes volt. 😁😉
Érdekes, hogy vannak Négyesek, akik nem örülnek, hogy vannak mások is, akik szintén Négyesek, mert én nem így voltam vele. Amikor három éve megtudtam, hogy INFJ vagyok és szuperérzékeny, és vannak mások is, akik vagy egyikek, vagy másikak, vagy mindkettők, megkönnyebbültem, hogy nem csak én vagyok ilyen ufó. Nem ufó, csak limitált kiadás. 😉
Szintén a Négyesnél írja, hogy ne várjuk, hogy hétköznapi vagy rutinmunkát végezzen, mert ehhez ő túl érzékeny. Nekem erről más a véleményem. Azt szoktam erre mondani: Többre vagyok képes annál, hogy kávét főzzek, szkenneljek, fénymásoljak, a telefonnal rohangáljak egyik irodából a másikba és egy rakás papírt gyártsak. Jogod van hozzá, hogy nagyképűnek nevezz, azonban úgy érzem, ez inkább már az önismeret egyik jele, hogy tisztában vagyok a képességeimmel, tudom, mire vagyok képes. Egyébként pedig minél érzékenyebb valaki, annál kreatívabb.
Nem csak a Négyesekre jellemző, amit Helen Palmer a vonzás-taszítás táncának hív, angolul ez a push-pull, azaz ellöklek, aztán szeretném, hogy gyere vissza. Ezt a szexuális Nyolcasok is csinálják! Bizony, én is meglepődtem. Ennek okát tökéletesen megtudjuk Mark Wolynn Örökölt családminták c. könyvéből.
Richard Rohr és Andreas Ebert azt írta, hogy a Négyes hívó szava (hogy jobbá váljon): az eredetiség, egyesülés Istennel, és ezt Gerise Pappas is megerősítette. Cron szerint a Kilencesek összeolvadási hajlama (ez egyébként a szexuális 9-re jellemző a leginkább, gondoljunk Maggie Carpenterre az Oltári nőből vagy a Narrátorra a Harcosok klubjából), azonban Rohr és Ebert hívó szóként a szeretetet kapcsolta hozzájuk.
A Négyes az a típus, aki tisztában van azzal, amit a spirituális tanítók mondanak, hogy mindannyian egyek vagyunk. Nem véletlenül nevezik Individualistának is ezt a típust, és a szintén Négyes (nem Kilences és Nem Ötös) Carl Jungtól származik az individualizmus is, hogy legyünk önmagunk, azok, akiknek születtünk (ugyanaz, mint az enneagram, ugye?). Ez az, amit a Négyes lát másokban is, és ő is csak önmaga szeretne lenni. Nem különleges, csak szeretné, hogy megértsék, elfogadják és szeressék olyannak, amilyen. Ahogyan mindenki más is erre vágyik. Akkor is, ha nem meri bevallani, vagy még eszébe sem jutott. 😉
Ronald Rolheiser atya The Holy Longing (Szent sóvárgás) című könyvéből idéznek egy részt, mely erószról szól, mely egyfajta "olthatatlan tűz, örök nyugtalanság és vágyakozás, csillapíthatatlan éhség, magány, gyötrő nosztalgia, megszelídíthetetlen vadság, veleszületett, mindent magába olvasztó fájdalom, amely az emberi tapasztalás középpontjában foglal helyet, valamint azt a végső hajtóerőt, amely a világot mozgatja." A szerzők úgy sejtik, ezt a Nyolcasok birtokolják a legjobban. Ezek szerint nem olvasták elég figyelmesen, ugyanis a vágyakozás, a gyötrő nosztalgia és a fájdalom tipikus Négyes-tulajdonságok, így együtt pedig a szexuális Négyes leírása.
Ilyen egy szexuális Nyolcas:
Amikor három éve először megnéztem ezt a videót, nem ismertem az enneagramot, csak ez volt a reakcióm a végén: Wow! Mintha csak magamat látnám. Én sem értettem, hogy lehet ez. Aztán tavaly megvilágosodtam.
Mert a szexuális Négyes meg ilyen:
Most olvasom Susan Cain Keserédes. A bánat és a vágyakozás gyógyító ereje c. könyvét, és tökéletesen magamra ismertem benne. Ezért van, hogy számos szexuális Négyest Nyolcasnak tipizálnak, ahogy sokszor Angelina Jolie-t, Steve Jobsot, Marlon Brandót, Gabrielle Chanelt vagy Richard Wagnert is pl. Valószínűleg azért nem állt össze a kép Cronban (pedig ő is kiemeli, hogy a Négyes a tökéletes társat, terapeutát, állást stb. keresi), mert ő nagy valószínűséggel szociális/létfenntartó ösztönpárosú, így a szexuális csak a harmadik, a legkevesebbet használt és preferált ösztöne, ezért is szeretne Hetes lenni. Megjegyzem, Bob Dylan is sx/so, akihez hasonlítja magát.
Ha már Steve Jobs: Ian Morgan Cron azt írja, hogy ő és Suzanne gondolja úgy, hogy az általuk említett hírességek abba a típusba tartoznak, és nem az ismert emberek mondták el nekik a típusokat.
Nemcsak az Egyeseknek vannak magas elvárásaik önmagukkal és másokkal szemben, hanem a Négyeseknek is. Elvégre a Négyes akkor fejlődik, ha integrálódik az Egyeshez, felveszi a pozitív tulajdonságait, azonban itt is át lehet esni a ló túlsó oldalára.
"Ha nincs Steve Jobs megalkuvást nem ismerő szenvedélye, hogy hibátlanul tervezett terméket hozzon létre, akkor ma nem lenne Apple." - Ez az a bizonyos előbb említett tűz, és a Steve Jobs TriType-jában sem volt Egyes, csak ő is integrálta az Egyes tulajdonságait, egyébként ő is 478 volt.
Biztos vagyok benne, hogy ezt a könyvet nem egy Egyes fésülte át mielőtt megjelent, különben helyesen írta volna Gabriel García Márquez nevét (lemaradtak az ékezetek! 🙀), és számos egyéb bakit is felfedeztem a magyar kiadásban, amiket most is elküldök a kiadónak. Pedig nem vagyok Egyes, és a TriType-omban sincs, ahogy említettem.
A Kilencesek fejezete egy Virginia Woolf-idézettel indul, aki köztudottan Négyes volt. Albert Camus-től is idéznek ugyanitt, aki szintén Négyes.
Az Egyes fejezetében egy-egy idézetet találunk T. S. Eliottól, Salvador Dalítól és John Steinbecktől - mindhárman Négyesek voltak.
Teréz anyát nagyon sokan Kettesnek hiszik, Richard Rohr és Andreas Ebert bár a Kettesnél ír róla, de éppen azért, hogy megmutassa, valójában (szociális) Nyolcas volt. Diana hercegnő is mások szerint Kilences, nem Kettes.
Érdekes, hogy a szerzők úgy vélik, Bill Clinton Kilences, melyhez egy hozzákapcsolódó esetet is elmesélnek, Rohr és Ebert a Hármashoz sorolták a korábbi amerikai elnököt.
A Hetesnél találunk egy idézetet J. K. Rowlingtól, aki szintén Négyes.
Anthony Hopkins sem Ötös, hanem Négyes. Ősszel jelenik meg a könyve, melynek fülszővegében azonnal kiszúrtam: "Gyerekkorát beárnyékolta a háború és megkeserítette az a társadalmi közeg, melyben a férfias keménység, az alkohol és a nyers brutalitás vitte a prímet, kíméletlenül elnyomva a lelki érzékenység, a szépség iránti vonzalom minden formáját." Ez bizony megint csak a Négyes. Jordi Pons szerint is, aki Robert De Nirót is Négyesnek látja.
Rainer Maria Rilke is szintén Négyes volt.
Jane Goodallt sokan Kilencesnek tipizálják, nem Ötösnek.
Azonban nagyon örültem, hogy Meryl Streepben felismerték a Négyest, mert sokan Egyesnek hiszik.
Nagyon érdekes, hogy Suzanne Stabile lánya és Andreas Ebert unokaöccse már óvodásként mutatta a Nyolcasok jellegzetes tulajdonságait, holott Jordi Pons szerint, aki Claudio Naranjótól tanult, ez az egyik olyan típus, mely iskoláskorban alakul ki. Ezért is fontos, hogy több forrásból informálódjunk és használjuk a kritikai gondolkodásunkat. 😊Ezzel nem a szerzőket támadom, csupán mindannyian tévedhetünk, még a szakértők is. Nemrég megtanultam, hogy aki x ideje szakértője egy témának, sokkal nehezebben ismeri el, nehezebb elviselnie, ha hibázott, és ezt általánosságban mondom. A lónak is négy lába van.
Most, hogy megismerték az ennneagram alapjai, Suzanne és én bízunk abban, hogy két dolog fog történni Önökkel. Először is az, hogy nagyobb együttérzés ébred Önökben mások és persze önmaguk iránt. Ha mindannyiuknak lenne kilenc darab enneagram-szemüvegünk,és azokat váltogatnánk, sokkal megértőbbek és türelmesebbek lennénk egymás iránt. Ez az együttérzés a kapcsolatok alapja. És ez az, ami mindent megváltoztat.
Ian Morgan Cron - Suzanne Stabile: Úton önmagunkhoz
Enneagram - Térkép az önismerethez
Eredeti cím: The Road Back To You
Fordította Lisztes Gábor
256 oldal
Harmat Kiadó, 2023
4500 Ft
Képek: Pinterest, AZ Quotes, Unsplash - Josh Calabrese
Bejegyzések
