Éppen két másik könyvet kezdtem el, amikor könyvespolc-takarítás közben a kezembe került a Déli álmok, és tudtam: most erre van szükségem, a másik kettő megvár.
Beth Hoffmann regénye is azok közé az olvasmányaim közé tartozik, amiket a blogszünetben olvastam, és a későbbiekben mindenképpen szerettem volna írni róla.
1967-ben járunk az ohiói Willoughby városában, narrátorunk a tizenkét éves Cecelia Rose Honeycutt, becenevén csak CeeCee, aki nem mindennapi körülmények között él.
CeeCee édesapja jóval idősebb az édesanyjánál és utazóügynök, így csak nagyon kevés időt tölt otthon, míg az édesanyja mentális beteg, akinek vannak jó és vannak nagyon nem jó napjai.
Déli lányként megnyert egy szépségversenyt, és később a férje miatt költözött Északra, azonban a mai napig is visszavágyik a napfényes Délre. És nem ez a legnagyobb probléma. Az ideje jó részét azzal tölti, hogy a kedvenc piros cipőjében és estélyi ruhájában indul a turkálóba, hogy újabb estélyi ruhát szerezzen be, ill. az ablakból vagy az utcán integet szépségkirálynőként a rajongóinak - az utcán arra járóknak - , akik csak jót nevetnek rajta.
CeeCee élete nem könnyű: a kislány nemcsak önmagáról kénytelen gondoskodni, hanem az édesanyjáról is, így a tanulásba és a könyvek világába menekül. Korabeli barátai nincsenek, hiszen az iskolában és a környéken mindenki ismeri az édesanyját. Az egyetlen vigasz számára a szomszédasszonya, az özvegy Mrs. Odell, akivel együtt tölti a vasárnap reggeleket.
Egy júniusi napon - közhelyesen hangzik - minden megváltozik. CeeCee édesanyját baleset éri és meghal. Az apja, aki eddig is inkább elmenekült otthonról, nem tud mihez kezdeni a kislánnyal, és ekkor jelenik meg egy déli rokona, Tallulah - becenevén Dudi - néni, aki azzal a szándékkal érkezik, hogy magához veszi a kislányt, akit utoljára kisbabaként látott.
Belém hasított a gondolat, mint a villám, hogy nincs választásom. Bár fogalmam sem volt, mi vár rám, de egy dologban biztos voltam: bárhová megyek is,ott valószínűleg jobb lesz nekem, mint itt.
CeeCee mérlegel, és belátja, jobb lesz neki ott. Az özvegy Dudi néni jóval idősebb nála, azonban a kislány egy teljesen új környezetbe kerül, ahol számos erős nőt ismer meg. A nénikéje ugyanis lebontásra váró házak megmentésével foglalkozik a barátnőivel, míg a háztartásról a színes bőrű Oletta gondoskodik, akit nem neveznék cselédnek vagy háztartási alkalmazottnak, mert úgy érzem, ő is a család tagja.
Dudi néni szomszédasszonyai sem akárkik: az özvegy Mrs. Hobbsot senki sem kedveli, míg az elvált Mrs. Goodpepper nem mindennapi nő, aki pl. klasszikus zenével gyógyítja a beteg növényeit a kertben és hisz a fekete bumeráng karmában.
 |
| A Chippewa Square Savannah-ban |
Cecelia egy nyár alatt számos újdonságot tapasztal meg, és szembesül a feketék elleni rasszizmussal is.
Seneca azt írta az Erkölcsi levelekben (XXVIII.), hogy a problémáinkat mindenhová magunkkal visszük, hiába hagyjuk el a tartózkodási helyünket, és ezzel azóta is sokan egyetértenek. Azonban, ha a megfelelő környezetbe kerülünk, az csodákra képes.
Nyilván, a problémáit CeeCee is magával viszi Willoughbyból Savannah-ba, azonban olyan embereket ismer meg, akik törődnek vele, akik valóban odafigyelnek rá, és ebben rejlik a titok nyitja. Végre nem marad magára a gondjaival.
Beth Hoffman regénye nem véletlenül lett bestseller. CeeCee története minden Olvasónak segíthet kikerülni a gyász, vagy bármilyen más eset miatt a gödörből, és akkor is segíthet, ha éppen valami újba szeretne belevágni, ám valamiért még nem mer.
- Cecelia Rose - fogta meg a kezemet -, túl sok ember hal meg közömbös, üres szívvel, és ez a legszörnyűbb fajtája az elmúlásnak. Az élet bámulatos lehetőségeket kínál mindannyiunknak, csak ébernek kell lennünk, hogy felismerjük őket.
A Déli álmok sokszor elszomorított, sokszor megnevettetett, sokszor elgondolkodtatott és számos olyan gondolatot kaptam belőle, ami felért akár több önismereti/önsegítő könyv elolvasásával vagy több alkalommal egy-egy segítő szakembernél. Mert van, hogy egy könyvben találjuk meg azt az egy, vagy több mondatot, amire éppen a legnagyobb szükségünk van.
- A nagymamám azt mondta: "Ne nőj fel túl gyorsan, drágám. Az évek múlnak menthetetlenül, de ha megőrzöd gyermeki szívedet, soha, de soha nem öregszel meg."
Beth Hoffmann: Déli álmok
Eredeti cím: Saving CeeCee Honeycutt
Fordította: Sándor Adél
351 oldal
Alexandra Kiadó, 2013
.png)
.jpg)
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).
A hozzászólás cenzúrázatlan, azonnal olvashatod a bejegyzés alatt, és még válaszolok is rá.