Elöljáróban szeretnélek emlékeztetni, ahogyan magamat is, a blog jobb oldalán található idézetre Szabó Magdától, hiszen a bejegyzésemmel önmagam is minősítem, nem csak a regény szereplőit.
Vágrándy Aladár, negyvenkét éves tanácsos, húsz éve dolgozik Budapesten hivatalnokként, és tizennyolc éve él a feleségével, a harminchat éves Julukával, gyermekük nem született.
Eddig minden rendben is volt az életükben: Vágrándy reggel elment a hivatalba, hazament ebédelni, Juluka mindennap főzött és rendben tartotta a lakást, és össze-összejártak a baráti társaságukkal.
Nemrég azonban változás történt: a minisztérium egy egyetemet végzett, huszonéves szellemi szükségmunkást küldött a hivatalba, Ellát, aki statisztikai adatokat gyűjt és napi két órát (tíztől délig) tölt Vágrándy irodájában. Pedig Vágrándy végre elérte, hogy saját irodája legyen, mert mások jelenléte zavarja (mit szólt volna, amikor egy kis irodában hatan voltunk egymás hegyén-hátán és én is introvertált vagyok?), erre odatesznek hozzá egy ilyen nőt, ezért az alatt a két óra alatt körbejárja a hivatalt, és a többieknek segít. Ez egy nagyon jó ötlet, azonban nincs szükség hozzá egy Ellára, hogy egy főnök rendszeresen beszélgessen a beosztottaival és megkérdezze: Szüksége(d) van-e segítségre? Segítsek-e valamiben?.
Ella pedig felébreszt benne valamit, amit évek óta elnyomott magában.
Egy nyári napon, éppen hazafelé tart a munkából, amikor elgondolkodik Ellán, és az utcán is felfigyel egy fiatal nőre. Otthon pedig Juluka várja a régi, barna virágos pongyolájában, a fáradt nyakával. Mert Juluka nem feleség, csupán egy lestrapált háztartási alkalmazott, Vágrándy pedig rájön, hogy nem ilyen nőre vágyik. Nem ilyen nőt vett el annak idején.
Csakhogy Julukának nem szólt semmit Elláról, pedig a nő már hetek óta egy irodában van vele, még ha külön asztalt is kapott a helyiség másik felében. Juluka azonban aznap délelőtt odatelefonált, és az ismeretlen nő vette fel! Az asszony nem mutatkozott be, csak letette, és nem értette, miért nem szólt erről neki a férje? Juluka ráébred, hogy mindent feladott a férjéért, és a házasságuk egyáltalán nem olyan csodás, amilyennek látszik. Ekkor ér haza ebédelni Vágrándy, és ettől a perctől kezd minden a feje tetejére állni.
- Ne folytassa, hát nem érzi, hogy minden szavával kést forgat meg bennem? - lihegett fel Juluka. - Miket beszél... Maga teljesen elvesztette az eszét...- Mit beszélek én?- Ne leplezze le magát ennyire... Jaj, ne kínozzon... azt mondja: tizennyolc év alatt megszokták és... és megszerették egymást... Hát ennyi az egész?... Hát ez a tizennyolc év csak szoktató volt, hogy megszeressük és kibírjuk egymással a levegőt?... Mi van itt akkor?... Úristen... Hát akkor itt csakugyan mindennek vége...
Móricz Zsigmond folytatásokban 1935-ben, majd nyomtatásban 1936-ban megjelent regényének témája sokak szerint a házasság, mi változik az évek múlásával, szerintem pedig az életközépi válság, amikor az ember rájön, egyáltalán nem olyan életet szeretne élni, amilyet most él. Talán nem is azzal az emberrel, akinek annak idején kimondta a boldogító igent, és hirtelen felfigyel arra, hogy az ismeretségi körében is ugyanez a helyzet, csak eddig nem vette észre.
Vágrándy bizalmasa, a sógora, Jani, aki egy magáncégnél építészmérnök. Jani felesége, Matyi (igen, Matyi, én is megnéztem még egyszer, és nem, nem elírás, valóban nőről van szó) sokkal asszertívabb, mint Juluka, ám ő is a háziasszonyok életét éli, és nekik két (élő) gyerekük is van.
- Szóval, te jól jártál.- Soha jobbkor, mint most... ugyanis... most valami van köztünk Matyival...- Mi?- Semmi... Majd meglátod, mert megígértettem vele, hogy lejön ide... Mit mondjak: megöregedett... Hozzáfogott panaszkodni, hogy elhanyagolom. "Volt nekem fiatalkorom is" - mondtam neki.Vágrándy lehajtotta a fejét.- Hát, szegény asszonyok...- Nono, te nem panaszkodhatsz. Juluka ma is az, mint tíz év előtt, de Matyinak öt gyereke volt már... Matyi már elfáradt... Én vénültem meg? Ő vénült meg. Kész öregasszony.Cigarettára gyújtott és füstölgött. Vágrándy nem mert beleszólani. Legkínosabb, ha a sógorok elkezdenek őszinték lenni. Az ember nem tudja, mit csináljon. A végén összebékülnek, és ha az ember valami igenlőt mond, befújják a feleségüknek, és kész az aprehenzió.Jobb ilyenkor hallgatni, vagy az őszinteséget viszonozni...
Az ismeretségi körükben jómódú emberek is tartoznak, ezek a nők is Juluka barátnőinek számítanak, és mindenki tudja (Janit és Vágrándyt is beleértve), hogy Juluka egy szent, nagyon érzékeny, törékeny kis nebáncsvirág, akit mindentől kímélni kell.
Csakhogy, ha valakit ennyire kímélünk (gondoljunk csak a túlféltett gyerekekre), később sokkal nehezebb lesz szembenéznie az élet kevésbé napos oldalával. És ez történik a regényben is. Vágrándy és Juluka házassága válságba jut. Vajon menthető-e még a kapcsolat?
Mostantól a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz és 🔞felnőtt tartalom is található benne!
Vágrándy Aladár az az ember, aki soha többet nem szeretne velem találkozni. Nem utáltam egyik szereplőt sem, csupán amint megismertem őket, egyre jobban kezdtem őket sajnálni.
Vágrándy korlátolt gondolkodású, a státuszával azonosul. Ő az a típus, aki a Facebook-profiljára is a neve után kiírná, hogy TANÁCSOS az akárhányadik kerület akármilyen hivatalában. Mert annyira nem menne neki az angol, hogy a LinkedIn-re is regisztráljon.
Meg akar felelni annak a kimondott-kimondatlan társadalmi elvárásnak, mely szerint végezd el az iskolát, kezdj el dolgozni (lehetőleg életed végéig maradj is ott), házasodj meg, legyenek gyerekeid (ez nála nem pipálható ki), majd menj nyugdíjba és ennyi volt az életed.
Húsz éve él a fővárosban, de tősgyökeres vidékinek tartja magát, ő sosem lesz pesti. Itt megkérdeztem volna tőle? Akkor minek jött Budapestre?
Erre is választ kapunk a későbbiekben:
Vágrándy állása sem biztos, ugyanis korábban az egyik kollégája a szeretőjét akarta betenni a hivatalba, amit a tanácsos ellenzett, így ez bármikor ellene fordulhat. Annak idején őt Juluka főispán nagybátyja ültette be, tehát, azzal nem volt semmi probléma. Az nem protekció, nem nepotizmus, hanem ajánlás vagy networking.
Vágrándy ezen is elgondolkodik, hogy Juluka és a családja még mindig azt gondolja, csak az ő segítségükkel léphet előrébb a ranglétrán. Ha megnézzük, akkor az egyéb kvalitásait nem értékelik a hivatalban, jövőre kap jelentősebb fizetésemelést, mivel 70%-os rokkant, és a hadviselteket előléptetik akkortól. De ezt sem annak köszönheti, hogy annyira jól végzi a munkáját. Tévedés ne essék, semmi bajom a megváltozott munkaképességű emberekkel, számomra ők is ugyanolyan emberek, mint más. Itt csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek szerint Aladár kvalitásai húsz év alatt sem tűntek fel senkinek, hogy magasabb pozícióba tegye.
Büszke arra, hogy mivel részt vett a háborúban, 70%-os rokkant, és lenézi a hozzáérkező volt iskolatársát, aki testi ok miatt nem harcolhatott, mert alkalmatlannak minősítették. Sajnos, Vágrándy tanácsos nem veszi észre, hogy érzelmileg meg 99%-osan rokkant.
Amikor a volt iskolatársát felismeri, akinek adóügyi problémája van, rögtön előhúzza az Én ülök az asztalnak ezen az oldalán-hozzáállást, és érezni, milyen lekezelő a férfival, aki egyszer segélyért folyamodott az apja kérésére (szégyellte is), és Vágrándy akkor még kezdő hivatalnok volt, ám akkor is hozzá került.
Néhány évig én is dolgoztam a közigazgatásban (két helyen és két, különböző munkakörben, ahová nem protekcióval kerültem), és számomra mindenki ugyanolyan volt, mindenkivel ugyanúgy bántam, mindegy, milyen végzettsége volt, ismertem-e már korábban vagy sem, és nem éreztem magam felsőbbrendűnek azért, mert én ültem az asztalnak azon az oldalán. Ahogy minden esetben, én csak embereket látok, nem titulusokat, márkajelzéseket, ill. egyéb felszínes dolgokat, melyek közül nem is egy, bármikor megváltozhat.
Most, kiderült, hogy a tervezettnél, többe került valaminek a kivitelezése, amit Vágrándy nem ért. Itt megállapítottam, hogy a tanácsos úrnak a gyakorlati érzéke a nullával egyenlő. Tudhatná, hogy más a tervezet és más a kivitelezés, mert közben változ(hat)nak az árak is. Szomorú, hogy csak a papírokat és a számokat látja, azt nem, ami mögöttük van.
Egyszer még arra is büszke, hogy ő paraszt. Nos, ez valóban így van, a szó pejoratív értelmében. 🔞Miután Julukával összevesznek, ő azzal bizonyítja a férfiasságát, hogy az asszonyt a díványra viszi. Aladár most is tévedésben van. Ha férfi lenne:
1. Nem félne attól, hogy visszaüthet amiért korábban ellenezte, hogy a szerető bekerüljön, hanem ma is ugyanúgy, emelt fővel vállalná a véleményét. Ha mégis emiatt kirúgnák, nem esne kétségbe, mert tudná, hogy előbb-utóbb talál új állást.
2. Nem nézné le a nőket, nem érezné magát feszélyezve az Ella társaságában, és nem mondana olyat, hogy A nők nem valók filozofálásra, és később, amikor Julukán gondolkodik, nem jutna eszébe az, hogy a nők önzők és csak magukkal törődnek. Pl. Juluka azért spórolt szőnyegre, hogy a férje szép szőnyegen járhasson a lakásukban. Ez önzés? Az iskolából pedig biztosan hiányzott, amikor Jeanne d'Arcról, I. Erzsébetről, Mária Teréziáról tanultak. Biztosan nem hallott Viktória királynőről, Hugonnai Vilmáról és Veres Pálnéról sem.
3. Nem irigykedne a nála fiatalabb és piperkőc Félixre, aki előző nap (vasárnap) moziba ment Ellával.
 |
| "Senki sem arrogánsabb a nőkkel szemben, agresszívabb vagy lenézőbb, mint az a férfi, aki bizonytalan a saját férfiasságában." |
Úgy érzi, ő egy rab oroszlán. Nem mer szembenézni az igazsággal, hogy valójában csak egy gyáva kukac. Igaz is, a Gyáva kukac regénycímként nem hangzana túl jól.
Az oroszlánnak tartása van, pusztán a megjelenésével (ez nem feltétlenül csak a külsejére igaz, ahogyan az embereknél sem, tehát, lehet valaki alacsony és kopasz, mint Vágrándy), a fellépésével, az energiájával tiszteletet parancsol. Az oroszlán akkor is a dzsungel királya, ha senki sem tapsol neki. Vágrándy nagyon távol áll ettől. Ha valóban magabiztos lenne, méltóságteljesen és nem fölényesen viselkedne, nem félne Ellától, a Csombárdyék estélyén nemcsak a sógora lenne az egyetlen és Ella, aki odamegy hozzá, hanem a nála magasabb pozícióban lévők, a felső tízezer képviselői is, mert megéreznék, hogy van benne valami. De Vágrándyban ez - sajnos - nincs meg.
"Az egyik kedvencem ebből a részből (ti. Szorongások és félelmek c. fejezet) Az oroszlán és a kecske, amelyben a kecske megszabadul az oroszlán karmaiból úgy, hogy azt mondja: ő a kecskék királynője, tehát nem akárki. Ez a mese megtanít bátornak lenni, egy olyan viselkedést mutat be, amilyet előtte még nem próbált a kecske és megmenekül. A kalauzában pedig van egy nagyon fontos gondolat:
Nem kell magunkra aggatni semmit ahhoz, hogy a kecskétől ellesett technikát alkalmazni tudjuk, mert nem a külsőségek vezetnek sikerre. Ráadásul ez a mese azt mondja, hogy a "kecskeség" önmagában nem elég ahhoz, hogy "hátrahagyottként" is kivívjuk méltó helyünket. Ehhez a "királynőségre" is szükség van. És annak lenni sem kívül kell, hanem belül. Nem a koronán és a szép ruhán van a hangsúly, hanem a méltóságon, az erőn és a bátorságon. Királynő az, aki nem mások, hanem a saját élete fölött uralkodik. "
Az oroszlánnal csak egy, a saját súlycsoportjában lévő lehet egyenrangú. Ebben a mesében a kecske tudja, hogy mindez belülről jön, ezért a kecskék királynőjének mondja magát, és fel is tud nőni a szerephez. Vágrándynak ez még mindig nem sikerült. És nem is fog.
Nem sikerült megtanulnia spanyolul... Tudom, hogy akkor még nem volt annyi tankönyv, nyelvtanfolyam, internet és egyéb lehetőség, mint ma, azonban egy bizonyos Kosztolányi Dezső (aki 1936-ban hunyt el) egy portugál könyvet kezdett olvasni, és a korábbi nyelvek segítségével rájött, mi mit jelent. Vágrándy tanult latinul, ahogyan én is, ami később sokat segített az olasztanulásban, és később az olasz a spanyolnál, ill. a latin is. A gimnáziumi latin csoportunkban az egyik másik osztályba járó fiú is spanyolul tanult, és többször is említette, spanyolul hogy van az a latin szó. Vágrándy pedig egyszerűen csak feladta. Érdekes módon, a Kosztolányi módszerét használta egy Szilár Katalin nevű nő is (Ó, Te jó ég, egy nő, aki nyelvet tanul!!!🙀), akit Lomb Katóként ismerünk, és tizenhat nyelvvel ismerkedett meg élete során, sőt, még pénzt is keresett velük, ebből többen is tolmácsolt. Aladár, az oroszlán nem adja fel. 🦁
Kosztolányi Dezső Portugálul olvasok c.esszéje elolvasható a DIÁ-n, amely eredetileg 1923. szeptember 23-án jelent meg a Pesti Hírlapban, én pedig a Nyelv és lélek c. kötetből ismerem.
Azt mondják, a férfiak sokkal jobban tájékozódnak, mint a nők. Vágrándy, amikor vacsorázni viszi a Gundelba Ellát, rossz helyen száll le vele a buszról, eltévednek és 50 percig bolyonganak, míg megtalálják a helyes utat. Igaz, Vágrándy csak izgul, hiszen nem mindennap jelenhet meg egy olyan nővel, mint Ella nyilvános helyen, ráadásul kettesben.
Vágrándy azért alszik a díványon, mert Juluka javasolta, hogy aludjanak külön, mert Aladár áílltólag horkol.
Mi lett volna Vágrándyval, ha nyolcágyas vagy tizennégy ágyas kollégiumi szobába tették volna? Az előbbiben két évig laktam, igaz, csak heten voltunk, ám valakihez mindig jött valaki (szomszéd, csoporttárs, barát), és kibírtam. Ráadásul évtizedekkel előttem is számos diák lakott olyan szobákban, akik között biztosan nem egy introvertált akadt.
A férfiak (Jani és Vágrándy) a szépségük miatt választották a feleségüket, eszükbe sem jutott, hogy később az évek nyomot hagynak majd a nőkön. Nos, ez nem feltétlenül van így.
Megnéztem, ekkoriban már két fordításban is megjelent A lowoodi árva címen a Jane Eyre, aki azt mondja (nem szó szerint idézem), hogy akit szeretünk, szépnek látjuk.
Nem volt őszinte Julukával, ugyanis a házasságuk előtt viszonya volt egy cselédlánnyal, aki egyszer csak elkezdett kerekedni, így mennie kellett. Bár a Vágrándy házaspárnak nincs gyereke, Aladár eltöpreng azon, hogy valahol neki van egy.
Aladárról Madonna You'll See c. dalának sorai jutottak eszembe: You think you are strong but you are weak. Azt hiszed, erős vagy, de gyenge vagy. Azért szeretem nagyon régóta ezt a dalt, mert bármilyen élethelyzetben használható, és ez a hozzáállás hiányzik a regény szereplőiből.
Ha már a nők nem valók filozofálásra, mi a helyzet a hetérákkal, a gésákkal, a kinszengekkel (ahogy Koreában hívják őket), akikhez nem a szexuális igényeik kielégítése végett jártak a férfiak, hanem mert műveltek voltak? Vágrándy a pataki gimnáziumban egyik latinórán sem találkozott Senecával?
✤✤✤
Most pedig térjünk át Julukára, a mártírra.
 |
| "Nincsenek csúnya nők, csak lusták." |
Julukát egyszerűen túlféltik, én is szuperérzékeny vagyok, de soha így senki nem ugrált körbe, nem féltett, ahogy vele teszik. Sokkal rosszabb lesz neki később, amikor kiderülnek a dologok, ahogyan már említettem.Jobb a fájó igazság most.
Miért nem vesz magának egy kézkrémet a csúnya kezeire? Bármilyen egyéb kozmetikumot, ha minden utca tele van drogériával? Miért zavarja Ella? Mert nagyon nincs rendben önmagával. Minden nőben ott van, hogy szeretne jól kinézni, szép ruhákat viselni (mindenkinek megvan a saját ízlése és stílusa), ám ő erről már lemondott. Mindenki azt hiszi, hogy egy nő a férfiak miatt öltözködik (persze, vannak ilyenek is), azonban azért teszi, mert még nem mondott le önmagáról, tiszteli és szereti magát annyira, hogy nem a százéves ruháit hordja. Ha utóbbi bekövetkezik, akkor baj van az önértékelésével.
 |
| Azért öltözöm, hogy imponáljak magamnak. |
És ha odafigyel magára, jól néz ki, akkor jól érzi magát a bőrében is.
Mivel tölti az idejét Juluka? Jennifernek (a videóban 44! éves) férje és négy gyereke van, akik reggel elmennek otthonról, míg ő otthon marad. Nincs házvezetőnője, ő főz, rakja be a mosógépbe és a szárítóba és veszi ki a ruhákat, majd vasalja ki őket és takarít.
Julukának nincsenek háztartási gépei, azonban van házvezetőnője, csak a főzést nem adja át neki, ill. a törékeny porcelánok törölgetését. Megreggelizteti a férjét, aztán ebédet főz, együtt megebédelnek, majd Juluka elvonul pihenni. Valami vacsorát készít, és valami otthon végezhető munkája van, amivel foglalkozik. Azzal nem keres annyi pénzt, hogy vegyen magának egy kézkrémet a kirepedezett kezeire? Julukának nem kell a gyereke(i)t indítania reggel, délután érte/értük menni, ha kisebbek, nem kell szülői értekezletre, anyák napjára, egyéb óvodai/iskolai alkalmakra járnia, és a nevelésükre költendő pénz is megmarad. Hogy nem jut ideje saját magára az önsajnálaton kívül?
Múlt héten az egyik üzletben mondta az eladó (nő) egy másik nőnek, ha onnan hazamegy, kezdődik az otthoni műszak. Tehát, ő a délután ötórai zárás után indul haza, és főz, intézi az otthoni dolgokat, és másnap reggel nyolcra újramegy nyitni. Szombaton is nyitva vannak délig, nyilván nem mindennap ő van az üzletben, ha igen, akkor reggeltől délutánig. Mi lenne Julukával?
Juluka rosszul tudja: VIII. Henriknek valóban hat felesége volt, de csak kettőt fejeztetett le közülük.
Juluka a betegségeibe menekül, hogy foglalkozzanak vele. Ez annyira szomorú, mert ezek nélkül nem érzi, hogy Vágrándy törődik vele.
És most derül ki a legnagyobb baj:
Mi vagyok én?- Egy senki vagy: csak az én szerelmem csinált belőled valamit... Tudd meg, hogy én adtam beléd az önérzetet, én emeltelek fel a sárból és a piszokból. Annyi vagy, amit tőlem raboltál el. Nemcsak a gyermekem az enyém, te is az vagy, aki nem tudtál nekem gyermeket adni. Én téged tekintettelek gyermekemnek, és éppen úgy tartottalak, tápláltalak és becéztelek, mintha a hat fiam volnál, pedig eggyel sem tudtál megajándékozni.Vágrándy üveges szemekkel nézett a feleségére. Erre eddig nem gondolt. Férfiönzéssel mindig a feleségét tette felelőssé azért, hogy nincs gyermeke, s ezt annyira magába szívta, hogy már több mint egy évtized óta úgy kezelte a feleségét, mint egy beteget: mióta le kellett mondania a gyermekáldásról, azóta a felesége az ő számára csak félember volt, s ugyanezt a vádat és támadást kapja az asszonytól. Ez sok volt.
Juluka teljesen feladta önmagát Vágrándy miatt, aki ezt teljesen elfogadta és nem vette észre. Csoda, hogy Juluka nem szólítja fiamnak (Brrr!), míg Aladár a feleségét anyának.
✤✤✤
Nagyon elszomorított az a tiszteletlenség, amit a házaspárok között fedeztem fel. Matyi nyíltan kigúnyolja a férjét a többiek előtt, amikor elmeséli, évekkel korábban egy este követni kezdte Janit, aki egy nővel sétált az utcán, ám észrevette, hogy Matyi követi, így nem lett belőle akkor semmi. Jani állítása szerint, ő maga szervezte meg az ismerős nővel a találkát.
Mindannyian a megszokás rabjai. Vágrándy nem lenne újra fiatal, hogy újra kezdje a munkahelyén, és egyszer Ellából is Juluka lesz. És ő sem lesz fiatalabb.
Vágrándy nem gondolt arra, hogy a világ folyamatosan változik, és megtörténhet, hogy egyszer csak az íróasztal másik felén találja magát, ott, ahol a botlábú (így hívták annak idején) volt iskolatársa ült korábban. Akkor mi lesz? Egyébként nem minden nő válik olyanná, mint Juluka, ahogy nem minden nő aranyásó, aki ad magára, mint Ella. Aki aranyásó akar lenni, legyen, mindannyiunknak szabad akarata van. Őt az zavarja, hogy nem ér fel egy olyan nőhöz, mint Ella.
Juluka és Vágrándy nem szimbiózisban él, hanem parazitákként. Ha különválnának, képtelenek lennének önállóan élni. Ez bizony nem az oroszlán-mentalitás.
Az egyik legfontosabb, amit megtanultam: Nem vagyok rosszabb/kevesebb másoknál, de jobb sem. Ezt jó lett volna, ha mind Vágrándy, mind Juluka megtanulja, ugyanis csak akkor bántunk, piszkálunk másokat, ha nem vagyunk rendben önmagunkkal. Ahogy Jane Eyre nagyon jól megállapította gyerekként, amikor a dühünk, a haragunk vezérel, egy rövid ideig valóban a fölött az ember fölött érezzük magunkat, akire ezt rázúdítjuk, ám később jön a felismerés, hogy a pár pillanatnyi-percnyi öröm ürömbe vált. Vajon ezt Juluka is érezte, amikor elkezdett gúnyolódni? Juluka nem szexuális 4. hanem egy nagyon nem egészséges 2, míg Vágrándy 1. Juluka a nagyon nem egészséges INFJ minden tulajdonságát is felvonultatja: amikor kiderül, hogy egy nő is van a férje irodájában, nagyon jól megfigyelhetjük az Ne-jét, ahogy elkezdi sorolni, mi mindent csinált már a férje a nővel. Az Se miatt ő az, aki eltöri a kényes porcelánokat.
Pozitívuma, amikor a spanyol szöveg lényegét azonnal felismeri, ez az Ni-a miatt van.
Ez Juluka:
"Én megmentelek Téged" 😍💖💗(Amint megismer valakit, aki szűkölködik (megmentésre vár), mert nem tudja saját magát értékelni, és folyamatos gondoskodásra és sok szeretetre van szüksége.
A cselekményleírás itt véget ér.
Nem bosszantottak fel a szereplők, egyszerűen csak sajnálatot éreztem irántuk. Azok közé tartoznak, akik a halálos ágyukon szembesülnek azzal, hogy mindez nem vezetett sehova.
Nagyon szomorú, hogy azt sugallja, mindegy, hogy valaki jómódú vagy a középosztály tagja, a házassága néhány év után kudarcra van ítélve. Nem gondolom, hogy ez így lenne, és azért, mert elérünk egy bizonyos kort, utána csak a hanyatlás jön. Ha így állunk hozzá, így is lesz, ám voltak erre ellentétes példák száz éve is és ma is.
Ez a regény számomra azt mutatta meg, milyenné nem szeretnék válni, és örülök neki, hogy továbbra is jó úton járok.
- Ez rettenetes.- Ugye rettenetes. Az igazság mindig rettenetes. Iszonyú az igazság: a csalás az kellemes.
Néhány baki:
A regény kezdetén Vágrándy 42 éves, Juluka 36. Miután összevesznek, másnap Vágrándy hirtelen 46, Juluka 40 éves, majd később a tanácsos 45 éves.
a regény valószínűleg 1932-ben játszódik, és Jani azt mondja Aladárnak, hogy ők 14 éve házasok, '28-ban esküdtek. Időutaztunk 1942-be? Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmondról írt monográfiájában olvastam (csak ezt a részt): Kalligram Kiadó, 2013.), hogy az író nagyon zaklatott időszakát élte a regény írása közben, és nem tudta, hova lyukad ki vele. Ezt érezni is rajta.
A regényből 2014-ben tévéfilm is készült Koltay Róbert rendezésében, aki a főszerepet is alakítja, míg Juluka szerepében Gubás Gabit láthatjuk. Érdekes szereposztás, még nem láttam. Te esetleg láttad már?
Végezetül az a bizonyos idézet, amely miatt kíváncsi lettem a regényre:
(...) körülnéz, és látja, hogy csakugyan sártenger van körülötte... de tudja, hogy ki fog evickélni belőle, mert nincs olyan sok sár, hogy fel ne száradjon egyszer, ha a nap soká süt rá... és a legnehezebb őszi felhő is kiürül egyszer, ha nem hamarább, a jövő tavasszal... és ez is el fog múlni... minden, minden... és akkor olyan szépség következik, amire nem is gondoltam, mert jön az emlékezés: az ember csak azért él, hogy emlékezhessék: arra, ami volt, a legnagyobb fájdalom is belehull az emlékek kincstárába, és kap egy nagy fiókot, telehordva apróságokkal, s az ember aztán, ha ebbe belenéz, a szalagokról és tövisekről szépen felszedegeti az emlékeket...
Móricz Zsigmond: Rab oroszlán
Sorozat: A magyar próza klasszikusai 3.
270 oldal
Kossuth Kiadó, 2006
Képek: Unsplash - Robert Thiemann és Jakub Neskura
Bejegyzések
0 Hozzászólás
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).