Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek - melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.
Valljuk be, nem mindig olyan könnyű nyugton maradni és csak várakozni. Ám abban, amiről Márai Sándor ír, nagyon sok igazság van. Pl. velem mostanában többször is megtörtént, hogy egy bizonyos témában kerestem a YouTube-on, és volt olyan videó, amelyik csak a harmadik vagy negyedik alkalommal bukkant fel, és éppen jókor. De ez lehet bármi és bárki.
Igen, a december valóban a várakozás időszaka. Ahogy elindítottam ezt a bejegyzéssorozatot, azóta folyamatosan várok dolgokra, hogy megérkezzenek.
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).