A kapitány egy júniusi napon éppen Párizsból utazik haza a calais-i expresszen, ahol megismerkedik egy fiatal és gyönyörű nővel, aki Hamupipőkeként mutatkozik be.
Hastings ekkoriban régi barátjával, Hercule Poirot-val él egy fedél alatt, aki ugyanaznap levelet kap a milliomos Paul T. Renauld-tól, aki arra kéri, azonnal utazzon hozzá, mert veszélyben az élete.
Poirot nem teketóriázik és Hastings is vele tart, ám elkésnek: Monsieur Renauld-t az éjszaka folyamán valaki meggyilkolta a villájához közeli golfpályán. Vajon hogy került oda az éjszaka közepén a férfi, ki és miért ölte meg?
Az áldozat feleségét a szobalánya találja meg reggel, majd az asszony egy, Poirot számára ismerős történetet mesél el két álarcos betörőről, akik a titkot követelték és magukkal vitték a férjét.
Monsieur Renauld Dél-Amerikában szerezte a vagyonát, majd tért vissza Franciaországba, azonban a múltjáról senki nem tud semmit. Poirot sejti, hogy ott érdemes keresni. És tudjuk, aki keres, előbb-utóbb talál is valamit.
A francia hatóság szívesen fogadja a kis belgát, kivéve Giroud detektívet, aki lenézi Poirot módszerét, a francia ugyanis a tettek embere, aki alaposan megvizsgál minden nyomot, míg Poirot csak üldögél és a szürke kis agysejtjeire bízza a rejtély megoldását.
- Most pedig, Monsieur Poirot - mondta Giraud leplezetlen gúnnyal, kalapját az asztalra hajítva -, adok magának egy kis leckét a detektívmunka mikéntjéről. Bemutatom, hogyan dolgoznak a modern nyomozók.- Bien! - mondta Poirot, és elhelyezkedett, hogy meghallgassa. - Én pedig bemutatom, milyen bámulatosan képes az öreg róka figyelni. - Azzal hátradőlt, és lehunyta a szemét. De egy megjegyzés erejéig még felpillantott: - Ne féljen, nem fogok elaludni. A lehető legfigyelmesebben hallgatom.
A két detektív rivalizálni kezd, és fogadást köt. Hogy ki nyeri?, azt természetesen nem árulom el, azonban Agatha Christie addig sem hagy bennünket unatkozni.
Folyamatosan újabb és újabb nyomok bukkannak fel, így akár biztosak is lehetünk az elkövető személyében. Vagy mégsem? Meglepetésekből és izgalomból most sem lesz hiány, melyhez még a nagy Hercule Poirot is csatlakozik. Bizony, ő is egy új oldaláról mutatkozik be, megcsillogtatja a humorát is, és ebből a regényből is kiderül, hogy ízig-vérig INFJ 4 😉.
Meglepődtem, hogy ebből a regényből nem készült film, legalábbis az IMDb sem magyarul, sem angolul nem talált semmit.
- Mi az? - kérdeztem elképedve.- Ha használná a szürke agysejtjeit, és olyan tisztán látná az ügyet, mint én, ön is rájönne, barátom.Ez volt az, amit magamban Poirot egyik idegesítő megjegyzésének neveztem.
Agatha Christie: Gyilkosság a golfpályán
Eredeti cím: Murder on the Links
Fordította: Palkó Katalin
279 oldal
Európa Kiadó, 2016
Kép: Unsplash - Hao Zhang
"A testi szépség mulandó. Időleges tulajdonság. De az értelem szépsége, a szellem gazdagsága, a szív gyöngédsége – ami nekem van – az nem fogy el, csak gyarapszik! Az évek számával nő! (...) Ha meggondolom, én nagyon, nagyon gazdag vagyok!"
Tennessee Williams: A vágy villamosa
Bejegyzések
0 Megjegyzés
Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).