Agatha Christie - Nemezis

Amennyiben még nem olvastad a Rejtély az Antillákont, a bejegyzés némi cselekményleírást tartalmaz!




Miss Marple szokásához híven, délután böngészi át a második napilapját, melyben a halálozások közt egy ismerős nevet olvas: Rafiel, ám nem tudja hova tenni, honnan ismerte az elhunytat. Aztán eszébe jut: amikor az Antillákon nyaralt, Mr. Rafiel volt, aki segítségére sietett a nyomozásban. 

Egy hét múlva levelet kap egy ügyvédi irodától, amely az elhunyt Mr. Rafiel jogi ügyeit intézte, és arra kérik, keresse fel londoni irodájukat. Az idős hölgyet alaposan meglepi a levél, és a kért időpontban megjelenik. Mr. Broadribb tájékoztatja, hogy Mr. Rafiel egy megbízást és - amennyiben teljesíti - húszezer fontot ajánl Miss Marple-nek, ennél többet azonban nem árul, csupán egy szót: Nemezis. 


   - Szeretnék még valamit kérdezni, Miss Marple. Jelent valamit önnek ez a szó: "Nemezis"?
   - Nemezis... - ismételte elmerengve az idős hölgy. Aztán lassan elmosolyodott. - Ó, igen, jelent valamit számomra, és Mr. Rafiel számára is jelentett valamit. Én ejtettem ki előtte, és ő pokolian mulatott azon, hogy magamra alkalmaztam ezt a kifejezést.
   Ezt aztán igazán nem várta Mr. Broadribb. arcán ugyanaz az elképedt meglepetés tükröződött, amilyet annak idején Mr. Rafiel érzett egy hálószobában a Karib-tenger partján. Egy kedves és meglehetősen értelmes öreg hölgy. No de hogy éppen... Nemezis!

Az idős hölgy elgondolkodik a dolgon, majd egyszer csak egy buszon találja magát tizenöt útitársával egyetemben az Anglia híres kastélyai és parkjai társasutazáson. 

   - Hiszek az örökkévalóságban. Nem tudom pontosan, hol van most Mr. Rafiel, de kétségkívül van valahol... Megteszem, ami tőlem telik, és teljesítem a kívánságát. 

Mr. Rafiel mindent előre elintézett, ám Miss Marple továbbra is csak a sötétben tapogatózik, mígnem felbukkannak az első nyomok, és hamarosan baleset történik... 

   Ez pontosan olyan, mint szénakazalban keresni egy varrótűt. Ha sokáig turkálunk  benne, biztosan, biztosan ráakadunk valamire, még ha megszúrjuk is közben az ujjunkat. 

Vajon mivel bízhatta meg Mr. Rafiel idős ismerősét? Kinek lehet köze a bűntényhez a buszon ülők közt? Van-e köztük ellenség? Esetleg egy szövetséges rejtőzik köztük? 
Milyen ismeretségben állt az elhunyt a társasutazás egyik állomásán élő három nővérrel, akiket Miss Marple is megismer? 





Természetesen most is választ kapunk ezekre a kérdésekre, miközben Miss Marple a pamutgombolyagja mellett a bűntény szálait is felgöngyölíti. Mert ki gondolná, hogy a már nem olyan jó hallással bíró, kedves, olykor kissé feledékeny, kötögető néninek rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy megérezze a gazságot? És Miss Marple szimata és előérzete most sem csal. 

Van itt valami a levegőben. 

A bűntény nagyon érdekes és egyben elgondolkodtató is egyben, főleg az, ahogy az idős hölgy vélekedik a gyilkosról. 

Két aprócska észrevétel: Miss Marple-nek új gondozója van Cherry személyében, aki nagyon kedves és valóban odafigyel rá. A sétálni induló Miss Marple-nek ad még egy sálat, majd a férje elé teszi az ebédet, akivel az idős hölgyről beszélget. A beszélgetés aztán abbamarad, mert Miss Marple-nek viszi be a kávét. Ezek szerint Miss Marple a séta végén nem haza, hanem Cherryékhez ment? Hogy is van ez, Dame Agatha? 😉

Ha még a  Holttest a könyvtárszobábant sem olvastad, érdemes sorra keríteni a Nemezis előtt, mert fontos dolgot árul el belőle Miss Marple. 😊


A krimi királynője ezt a pici bakit leszámítva, most sem hagy bennünket cserben. Ahogyan említettem, nagyon érdekes esetet tár elénk, amely nemcsak Miss Marple-t, hanem minket is elgondolkodtathat. Talán a társasutazás látnivalóiból nem sokat kapunk, helyette ismét tehetünk egy utazást az emberi lélek legsötétebb bugyraiba, miközben a kirakós minden darabja a helyére kerül. Miss Marple pedig ezúttal is emlékeztet bennünket arra, hogy sose ítéljünk a látszat után. 

 
 - (...) Ragyogó munkát végzett, Miss Marple, gratulálunk!
   - Attól féltem, nem leszek képes megtenni, amit kívánnak tőlem. Olyan nagyon nehéznek, szinte lehetetlennek látszott eleinte.
   - Bizony, ami azt illeti, nekem még most is érthetetlen az egész. Nem is tudom, hogyan csinálta, Miss Marple. 
   - Ó, némi kitartással célhoz érünk. 
(Azt is tegyük hozzá, hogy Miss Marple-t igencsak érdeklik a bűnügyek, így még inkább azon volt, hogy igazságot szolgáltasson 😉.)


Agatha Christie: Nemezis
Eredeti cím: Nemesis
Fordította: Vermes Magda
303 oldal
Európa Kiadó, 2011
A könyvborítót Éjszakai módban, napnyugta után fotóztam, ám a tengeriparton még nem volt olyan sötét. A hőség nyomai azonban rajta is láthatóak. 

0 Megjegyzés

Köszönöm, hogy itt vagy.
Neked más a véleményed? Hibát találtál? Szólj hozzá(m) bátran :).